A leggyakrabban hamburgeres blogként emlegetnek minket, pedig egy jó ideje már teljes képet próbálunk mutatni Szegedről. Igaz, hogy most a Famous új, országosan is ritkaságnak számító steakburger kínálatát vettük górcső alá, így visszatértünk az alapokhoz, de mégis megújulva tettük mindezt. A mi részünkről a megújulást az jelenti, hogy évek óta először, ismét együtt mentünk Gergővel tesztelni, mint anno, lassan 10 éve, amikor belefogtunk a sunseaty írásába.

A Famous részéről a megújulás leginkább egy folyamat. Ott voltunk náluk a kezdetek kezdetén: a TIK-kel szemben kezdték, aztán költöztek a Kelemen László utca és a Kölcsey utca találkozásához. A TIK környékéhez hasonlóan ez is egy mini bulinegyed számos kellemes hellyel.

Tudunk már Szegeden igazán jó hamburgereket enni 4-5 helyen, meg merem kockáztatni, hogy szimplán jó hamburgert is adnak már legalább az előzőeken túl 10 helyen. Hogy mitől jó, vagyis igazán jó egy hamburger, az persze szubjektív, de abban talán meg lehet egyezni, hogy továbbra is kell hozzá egyedileg készült buci, jó sajt, kevés, nem vastagra szelt zöldség valamilyen formában, és frissen sült marhahús. Ami egyedivé teszi a Famous-t a környéken, de Szegeden is, az a saját, szárazon érlelt steak kínálatuk.

Egy szülinap volt az aprópója annak, hogy szűkebb családi körben, hárman ellátogattunk a Michelin vonatkozásban frissen a térképre került szegedi Alabárdosba.

A tavalyi év vége egyik helyi szenzációja volt, hogy két szegedi étterem is (Katkó Krisztina Alkimistája és a mai látogatás helyszíne, az Alabárdos is) a híres kalauz lapjaira került. A helyre, mint modern konyhára hivatkozik a szaksajtó, Tóth Pál séf egy kis kitérő után a Káli-medence egyik ikonikus étterméből, a Kővirágból érkezett ide, és emelte az Alabárdost újra a szegedi élvonal csúcsára.

Ezúttal nem Szegeden kalandoztunk, hanem a mindössze 14 km távolságra fekvő kisvárosban, Sándorfalván jártunk, ahol nem mindennapi gasztroélményben volt részünk. Mangalica és zsír/szalonna (angolul: lard), azaz Mangalard. Egy hely, ami voltaképpen nem is egy hely, hanem rögtön kettő, bár az is lehet, hogy inkább három.  

A Kelesztő neve összeforrt a tojásos reggelikkel, a friss croissant-okkal és a legnépszerűbb brunch fogásokkal. Megkerülhetetlen pont volt sokáig azok számára, akik szeretik egy bőséges reggelivel indítani a napjukat, minden percét kiélvezve annak. Aztán 2020 májusában egy időre bezártak, és bár próbálkoztak az újranyitással, végül szomorú hír érkezett: úgy döntöttek, hogy végleg lehúzzák a rolót. Hálistennek Berze Dani ízig-vérig szakács, és egy vérbeli szakács nem maradhat sokáig konyha nélkül. Harmadjára is megnyitottak tehát, mi pedig elugrottunk megnézni, hogy megérdemlik-e a nagy visszatérőnek járó elismerést. 

Vannak olyan nemzetközi ételek, amiket sokan magukénak gondolnak. Ilyen a csevap és a pljekeszkavica is, rengeteg változatban és néven találhatjuk meg őket Délkelet-Európában. Ha nincs egy szentírásként létező recept, akkor mégis hogyan lehetnek sokak kedvencei? A hasonló ételek nagyszerűsége mindig az egyszerűségben rejlik, ahogy egy vékony tésztás margherita pizza is tökéletes lehet pár hozzávalóból.

Megvallom, egyrészt nagyon örülünk annak, hogy Szegeden majd 10 év alatt eljutottunk oda, hogy már a gasztroforradalom szó is meghaladottnak tűnik, viszont még mindig kevesen mernek kimozdulni a komfortzónából. Pizza-hambi-gyros, mindegyikből létezik már olyan a városban, ami megállná a helyét bárhol. Sőt, ezeken belül egyedi, másokéval összetéveszthetetlen variánsok is megjelentek, mégis néha hiányérzetem támad egy jó magyaros levesező vagy egy nagy szmókeres bbq hely iránt.

Így volt ez idáig a szabadkai piacon megszokott, megszeretett, pár perc alatt kész pljeszkavica, csevap, lepényes grill ételekkel is. Eddig, mert Olivér és üzlettársa Miki, aki Pestről hosszabb vendéglátós múlt után tért vissza Szegedre, elhozta nekünk ezeket az autentikus ízeket. Azért írom, hogy szabadkai ízek, mert a szegediek valószínűleg ott találkozhattak ezekkel a finomságokkal.

Javában dübörgött a Szegedi Borfesztivál, a belvárost két év szünet után újra ritkán látott embertömeg lepte el, amikor is Szeged Város Borának megválasztását követően nem sokkal megjelent Szöged Kávéja is. A kezdeményezést már jó ideje figyelemmel kísértük, így alig vártuk, hogy megkóstolhassuk a hosszas kísérletezés eredményeként elkészült nedűt.  

Létezik egy kávézó, ahol a fal rózsaszín, a kávéba szárított rózsaszirmot szórnak, és az ételek/italok egy része kollagénnel készül. Egy hely, amitől még Doktor Szöszinek is leesne az álla. Ezt a helyet úgy hívják, hogy Cloē Cafe. Az első fővároson kívüli Cloē pedig nem máshol, mint Szegeden nyílt meg, úgyhogy vettük a bátorságot, és leteszteltük nektek. 

fotó: Temesvári Zsuzsanna 

A thai ételek és a sushi kedvelői körében méltán népszerű Buddha Original megnyitotta első szegedi éttermét. Az ázsiai ételeket kínáló lánc folyamatosan bővül Magyarországon, melynek fontos állomása a mostani nyitás, hiszen eddig nem merészkedtek Pest megye határán túlra.  

Aki járt már Prágában, az biztosan kiszúrta a Tramvaj 11-et, vagyis a Vencel tér közepén dekkoló piros színű villamos-kávézót. Nos, Szegednek is van egy hasonló vendéglátóhelye, ez a 7-es Megálló nevet kapta, így állítva emléket az egykori 7-es villamos végállomásának. A Somogyi utca sarkán található sárga villamos terasza a szegediek közkedvelt találkozási pontjává vált, ahol a Kisablaknak köszönhetően június közepe óta már nem csak az italoké a főszerep. 

Létezik egy hely, ahová a vegánok és a húsevők közösen betérhetnek, méghozzá kompromisszumok nélkül. Nem, ez nem egy tündérmese kezdete, hanem a szegedi valóság. A Fricskában ugyanis két teljesen elkülönített konyhában készülnek a "zöld" és hagyományos fogások, így kizárt, hogy az alapanyagok egymással érintkezzenek.