A vendéglátást sem érintették jól az elmúlt évek sokszor tárgyalt folyamatai, mint a világjárvány, vagy a gazdaság abból, és más körülményekből eredő instabilitása. Ez mind kihatással volt az árakra, és egy erős átrendeződést eredményezett a gasztro-szektorban is. Bejáratott, jól működő helyek zártak be sorra, vagy alakultak át.

Bár a minőségre még nehézségek esetén is általában tovább áll fenn a kereslet, mégis a jobb helyeket is érintette ez a folyamat. Az Alabárdosról újjáéledése után, annak apropóján emlékeztünk meg, hogy bekerültek abba a szűk, Michelin-kalauz által ajánlott vidéki körbe – Szegeden ráadásul az elsők közt – akiket a híres tesztelők erre érdemesnek találtak.

Tóth Pál séfet, egy idő után Karakas Dávid váltotta, aki több évnyi franciaországi séfkedést követően vált az Alabárdos, majd a Tiszavirág konyhájának vezetőjévé. A folyamatosságot – a minőség mindenek elé helyezésében kiváltképp – tetten érhetjük munkájában. Karakas Dávid ráadásul nemcsak az étlap megálmodásában, de a mindennapi feladatokban is teljes erőbedobással veszi ki a részét. Nevéből fakadóan tehát a Tiszavirág állandóan megújul, nézzük, mivel várják ismételt elismerésben alappal bízva a Michelin-kalauz tesztelőit.

Meglehetősen ritka, hogy felüljünk a divat hullámaira, nincs vlogunk, videót talán egyszer gyártottunk, és mindig is kerültük az összehasonlítós, top 10, top 5 top 3, ki a legjobb és hasonló témákat. Mégis van, amikor adja magát a lehetőség, amikor egymás után rövid idővel hasonló helyek nyílnak és szinte muszáj összevetni őket. A paradoxon tehát, hogy hype-olt helyek valós teljesítményét kell most összehasonlítani, amikor az összehasonlítást mi magunk is hype-nak tartjuk. Divatos továbbá fanyalogni azon, ami mindenki másnak tetszik és új, tehát ebből a szempontból is nehezen született meg ez a cikk. Objektívnak lenni és az árral szemben evezni, nem ugyanaz.

A blogolásban az a legizgalmasabb, amikor teljesen véletlenül bukkansz rá egy új helyre, és az élmény úgy magával ragad, hogy azonnal tudod, írnod kell róla. Pontosan ez történt, amikor egy spontán szombat délutáni séta közben a Nagyáruház melletti Jókai utcában felfedeztük és kipróbáltuk az éppen előző nap nyitott MONYO Bar-t, Szeged legújabb kraft sörözőjét. Mint kiderült, a MONYO első és egyetlen vidéki egységét.

Szivacski Nimród és Hegedűs Bence egy közös nyaralás alkalmával úgy döntött, belevágnak Bence álmának megvalósításába, és burgerezőt nyitnak. Ehhez a legjobb pillanatot választották, hiszen újra tombol a burger-láz, a 2010-es évek közepének street food forradalma óta nem láttunk ekkora érdeklődést a hamburgerek iránt. 

Továbbra is alakulóban a szegedi gasztro-kínálat, sőt lassan már nem is igazán érvényes ez a bevezetés, mert úgy tűnik, ez egy örök folyamat. A 2010-es évek streetfood robbanását, a hamburgerek étterembe költözését, a jó minőségű pizzák térnyerését és a kávézók minőségi ugrását az egzotikus konyhák terjedése követi.

A covid, majd az azt követő nehézségek rányomják a bélyegüket az ágazatra, de talán a sok egyetemista miatt Szegeden legalább annyi egység nyit, mint csuk be, így felhasználói szempontból abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindig van egy "új hely" amit megéri kipróbálni.

Persze a massza hatalmas, és egyáltalán nem mindegy, hogy az új beszállók megfelelően térképezik-e fel a piaci rést. Nyilván a jó ár- nagy adag- jó minőség háromszögben nem lehet a végletekig elmenni (hiszen ez végül is üzlet), de sok kellemes meglepetés ért már minket.

A Khyber kettős utat választott, hiszen pakisztáni-indiai gyorsétterem nincs még Szegeden, viszont a Lófara környékén számos izgalmas helyet találunk. Itt valami igazán extrát kell mutatni, lássuk sikerült-e nekik.

Szeged legújabb kávézójában immáron cicák között fogyaszthatjuk kedvenc cappuccinónkat. Persze nem arról van szó, hogy egy Hooters nyílt a napfény városában. Nem, a belvárosi Mérey utcában a vérbeli macskarajongók számára már biztosan jól ismert macskás kávézó ötlete valósult meg. 

Bárcsak ilyen helyek lennének Párizsban... Ez volt az első gondolatom, amikor beléptünk a Kék Nyuszi elegáns, boltíves belső terébe. A Le Lapin Bleu ugyanis olyan, amilyennek a nem franciák, vagyis mi a filmek és romantikus regények alapján egy kis francia bisztrót elképzelünk. 

A gofri jóval több, mint egy finom édesség, képes ugyanis felidézni gyerekkorunk legszebb emlékeit. Ki ne emlékezne arra, amint izgalommal telve várakozott a büfé előtt, hogy végre beleharaphasson a ropogós, de mégis lágy és puha tésztába. A Waffini visszarepített minket a régi idők balatoni strandjaira, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy jóval komplexebb ez a műfaj az emlékeinkből jól ismert vanília- vagy csokipudingnál és tejszínhabnál. 

A leggyakrabban hamburgeres blogként emlegetnek minket, pedig egy jó ideje már teljes képet próbálunk mutatni Szegedről. Igaz, hogy most a Famous új, országosan is ritkaságnak számító steakburger kínálatát vettük górcső alá, így visszatértünk az alapokhoz, de mégis megújulva tettük mindezt. A mi részünkről a megújulást az jelenti, hogy évek óta először, ismét együtt mentünk Gergővel tesztelni, mint anno, lassan 10 éve, amikor belefogtunk a sunseaty írásába.

A Famous részéről a megújulás leginkább egy folyamat. Ott voltunk náluk a kezdetek kezdetén: a TIK-kel szemben kezdték, aztán költöztek a Kelemen László utca és a Kölcsey utca találkozásához. A TIK környékéhez hasonlóan ez is egy mini bulinegyed számos kellemes hellyel.

Tudunk már Szegeden igazán jó hamburgereket enni 4-5 helyen, meg merem kockáztatni, hogy szimplán jó hamburgert is adnak már legalább az előzőeken túl 10 helyen. Hogy mitől jó, vagyis igazán jó egy hamburger, az persze szubjektív, de abban talán meg lehet egyezni, hogy továbbra is kell hozzá egyedileg készült buci, jó sajt, kevés, nem vastagra szelt zöldség valamilyen formában, és frissen sült marhahús. Ami egyedivé teszi a Famous-t a környéken, de Szegeden is, az a saját, szárazon érlelt steak kínálatuk.