Továbbra is alakulóban a szegedi gasztro-kínálat, sőt lassan már nem is igazán érvényes ez a bevezetés, mert úgy tűnik, ez egy örök folyamat. A 2010-es évek streetfood robbanását, a hamburgerek étterembe költözését, a jó minőségű pizzák térnyerését és a kávézók minőségi ugrását az egzotikus konyhák terjedése követi.

A covid, majd az azt követő nehézségek rányomják a bélyegüket az ágazatra, de talán a sok egyetemista miatt Szegeden legalább annyi egység nyit, mint csuk be, így felhasználói szempontból abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindig van egy "új hely" amit megéri kipróbálni.

Persze a massza hatalmas, és egyáltalán nem mindegy, hogy az új beszállók megfelelően térképezik-e fel a piaci rést. Nyilván a jó ár- nagy adag- jó minőség háromszögben nem lehet a végletekig elmenni (hiszen ez végül is üzlet), de sok kellemes meglepetés ért már minket.

A Khyber kettős utat választott, hiszen pakisztáni-indiai gyorsétterem nincs még Szegeden, viszont a Lófara környékén számos izgalmas helyet találunk. Itt valami igazán extrát kell mutatni, lássuk sikerült-e nekik.

A legfontosabb talán, hogy az imént említett piaci rést a Khyber a halal módon vágott hússal dolgozó éttermek hiányában látta. Mivel megannyi tanuló érkezik a világ azon tájáról, ahol vallási okokból a húsétel fogyasztása ehhez a vágási módszerhez kötött, ezért kiegészülve az egyedi ízvilággal, jó úton indultak el.

A választék hatalmas táblán díszeleg a tálalópult felett. Az egyik tulajdonossal, Nasirral hosszasan beszélgettünk a helyről, sőt a nyelvi nehézségek kiküszöbölése érdekében (alapvetően angol nyelvtudás ajánlott a rendeléshez) az első kóstolásokat követően - amikor további kérdéseim lettek volna - abban maradtunk, hogy egy ismerőse magyarul is elküldi az információkat írásban. Nasir korábban pakisztáni, majd budapesti étteremben is dolgozott, de saját helyet szeretett volna nyitni, így amikor egy barátja Szegeden kapott állást, úgy döntöttek, belevágnak régi álmuk megvalósításába.

Érdekes dolgokat mesélt, amikor azt kérdeztem, hogy a "kínai" ételekhez hasonlóan - ahol sokszor köszönőviszonyban sincs az eredeti távol-keleti fogás azzal, amit itthon lehet kapni -  megfigyelhető-e ez az átváltozás a pakisztáni -  indiai vonalon. Elmondta, hogy a hazai diákok egyedüli kritikája az ételek zsírosságát érinti náluk. Kiemelt figyelmet fordítanak ugyanis arra, hogy gyakorlatilag zsírmentes legyen minden fogás, ami azonban ellentétes az eredeti igényekkel. Ezeket az ételeket ugyanis hagyományosan a napi egyszeri főétkezés során fogyasztják, és emiatt fontos, hogy kiadós tápanyag-mennyiséghez jussanak, beleértve egy jó adag zsírt is. Mivel azonban a fő célcsoportnak számító diákok ritkán végeznek nehéz fizikai munkát, ezért a hagyományos ízek megőrzése mellett megpróbáltak a zsír száműzésével egy egészséges vonalon is elindulni.

A hús tehát halal, a fűszerek pedig részben németországi kitérővel, de egyenesen Indiából és Pakisztánból érkeznek. A hagyma, ami szinte az összes ételük alapja pedig helyi termelőktől kerül a fogásokba.

Van pár tétel, amit talán minden, a témára érzékeny ember ismer. A tikka masala az általunk korábban megismerthez képest paradicsomosabb, és a zöldségek nagyobb, harapható formában kerülnek bele. A butter chicken ehhez képest tejszínesebb, édesebb. Az erősebb ízek kedvelőinek a vindalo módon készített fogás igazi kihívás. Az ízekről külön-külön nehéz beszámolni, hiszen egy, a magyar konyhát nem ismerő, a világ másik tájáról érkező gasztronómia-kedvelő sem tudná valószínűleg megfejteni a paprikás és a pörkölt, vagy a gulyás közti különbséget, azt érezné, hogy más az állag, más a textúra, de mégsem lehetne elintézni annyival a bemutatást, hogy pirospaprikás-szószos hús, vagy pirospaprikás leves zöldségekkel. 

Mivel a vizsgált ételek leginkább 5-10 összetevős, idehaza kevéssé ismert fűszerkeveréken alapulnak, ezért mi sem próbálkozunk alapjaira bontani a fogásokat, mert nem is lehet. Persze, mind olajon pirított hagymával indul (és megvan ezzel rögtön a párhuzam is a hazai konyhával), de elég messze is jut onnan a végére.

A lényeg tehát, hogy izgalmas új beszálló érkezett a szegedi gasztro piacra. Az egyedi ízek garantáltak, nézzük mennyiért kapjuk a betevőt! Önmagukban rizzsel a húsételek 2000 forint körül alakulnak, üdítővel és naan kenyérrel (mely fokhagymás vagy szezámos) pedig a csirkés menük 3000 forint alatt, a marha fogások pedig 3500 forint alatt állnak meg. Fontos, hogy a célközönségnek számító diákok, pedagógusok és egészségügyi dolgozók egy automatikus 10%-os kedvezményt is kapnak.

Mivel így egy helyben fogyasztott csirkés teljes menü akár 2500 forint körül is alakulhat, illetve önmagában csak rizzsel a fogás 1800 forint is lehet egy diáknak, nehéz nem észrevenni, hogy ár/érték arányban figyelemreméltó a Khyber.

Nem esett még külön szó róla, és a hatalmas étlap miatt nem is tudtunk még végigmenni minden fogáson, de a curry-k java részre marhahússal is elérhető, továbbá számos, csicseriborsós vegetáriánus étel is kapható. Próbáltuk a spenótos szószban úszó sajtkockákat (palak vagy saag panír), amit egy rendkívül friss, könnyű fogásnak ismertünk meg. Desszertek is kaphatók, melyek a távolkeleti ízvilágot tükrözve nem a visszafogott stílust képviselik (fűszeres szirupos fánkot ettünk). A biryani pedig, ami egy bácskai rizses húshoz hasonló rizses/marhás - csirkés étel még felfedezésre vár.

Nem lehet elmenni amellett, hogy Szegednek van egy régi indiai étterme, de épp az "étterem" jellege miatt nem is keverném ide, hiszen a Khyber tálalóedényekben, előre elkészített ételeket kínál, és attól függően, hogy mikor készült a fogás, előfordulhat, hogy mikróban melegítve kapjuk. Az ízek viszont kirobbanóak, az adagok menüben végképp laktatóak, az árak pedig viszonylag visszafogottak. Éppen ezért a pakisztáni-indiai ízvilág kedvelői csak örülhetnek, hogy immáron több helyen, többféle módon elkészítve kóstolhatják meg a már ismert, és nem ismert fogásokat. A fotók (amelyek egy a tálalópultot bemutató, facebookról vett kép kivételével sajátok) talán nem a világ legszebb tányérjait tükrözik, illetve a képek alapján nehéz megkülönböztetni a csirke curry-t és a tikka masalát, de a korábban már említett párhuzam itt is érvényes. Egy tányér pörköltet sem lenne könnyű megkülönböztetni egy tányér paprikástól, és feltehetően azokról sem lehetne olyan képeket készíteni, amelyek miatt felmerülne, hogy műalkotásról vagy ételről van-e szó.

Ezek tehát szószos húsok rizzsel, a szenzációs ízeket sajnos nem tudjuk írásban átadni.

A Khybert a Lófarát és a Dugonics teret összekötő sarkon találjátok.