Nyilván a legjobb dolog, amikor a szakemberek alázatosak, de a második legjobb az, amikor lelkes "amatőrök" adják a fejüket arra, hogy a tökéletest űzzék, és adják végül a tányérra, nekünk. A Gyro csapata nem vendéglátós eredőjű, viszont mindig is imponáló volt, ahogy elemezve, apró építőkockákból igyekeztek egyedit alkotni. Mivel az "új" helyen - ahová már vagy 4 éve átköltöztek, de azóta külön nem írtunk róluk - a Nagyáruház Honvéd téri végén kihasználatlanul állt az üzlet fele, adta magát, hogy valami más irányba is el lehetne mozdulni. Több ötlet után végül a pizza mellett döntöttek, és azt kell mondjam helyesen.

Persze most, amikor már jópár éve 100 méterenként van hamburger/gyros/pizza Szegeden, kell valami különleges ahhoz, hogy mi is megemlékezzünk egy helyről. Nos, ha valaki pizzázót nyit, az elmúlt években szinte kötelező volt nápolyi stílusban ezt megtenni, mert ez a menő. Van is ebben valami, a pizza alapvetően tényleg akkor a legjobb talán, ha 2-3 percig sül, lehetőleg egy fatüzelésű 400 fok feletti kemencében. Ilyenkor azonnal pirul a feltét, és a tésztának akkor van ideje elkészülni ennyi idő alatt, ha vékony. Ettől az egészet be lehet még azelőtt falni, hogy kihűl. Nem megbántva az összes ilyen, vagy erre törekvő pizzázót, ez nagyszerű, de nehéz dolog, illetve sokszor vége is a varázslatnak, amikor elvitelre kérjük a pizzát. Merthogy elvitelre többet kérjük, és akkor valahogy tönkremegy az egész.

Erre megoldás a másik véglet: a "római" típusú pizza. Nem belebonyolódva egy szegedi vs bajai halászlé szintű vitába, elég ha elfogadjuk, hogy mindkét tábornak vannak észérvei, és ha tehetjük, mindig a kedvünknek vagy a helyzetnek legmegfelelőbbet választjuk. Volt szegedi próbálkozás is erre a vastagabb tésztára, ott volt a Tibi Papa Zabbantyú, illetve a Wingz is próbálkozott a pinsa-val. Pest ikonikus, azóta sajnos szintén bezárt Pinsa nevű helyéről nem is beszélve. A sok pizzaelmélet után jöjjön még több. Ha túllépünk azon, hogy nem nápolyi lesz a pizza, akkor elkészítési oldalon lehet csúnya pofokokba beleszaladni. A vastag tészta ugyanis tovább sül és a feltétek hajlamosak ez idő alatt megégni.

Nos, a PZZO erre azt találta ki, hogy gyakorlatilag kétszer sül a pizza náluk. Elsőre csak a tészta, egy kis paradicsommal és reszelt parmezánnal, majd amikor ez kész, jön a második adag paradicsom és az általunk választott feltétek. A feltétek pedig szintén megérnek egy kitérőt, mert persze el lehetne intézni annyival, hogy van margherita, szalámis, sonkás, sonkás-gombás, pármai és magyaros. De ha hozzátesszük, hogy minden hozzávaló Olaszországból érkezik, akkor rögtön más a kép. A Pastorella (azaz pásztorlány, amit az előbb magyarosnak hívtam, mert sonka-szalonna-hagyma feltéttel készül) például azért került az étlapra, mert bárki bármit mond, kell egy hagymás pizza. De ha már belefogtak, akkor 5-6 kg-os olasz főtt sonkából vágják a "pizzasonkát", a bacon itt guanciale (amit a tényleg jó carbonara receptet követők ismernek esetleg) és a szalámi is egy olasz fűszeres fajta. Ha mellé tesszük, hogy a paradicsomszósz is természetesen olasz, és külön kóstolnak minden konzervet és ez dönti el, hogy esetleg ízesítik-e vagy sem, hogy pont olyan legyen, mint amit előző nap/héten már ehettünk náluk, akkor lesz teljes a kép arról, mit jelent az, hogy odafigyeléssel, valódi alapanyagokkal készül a pizza.

A paradicsomszósz mellé a pizzára első sütés előtt kerülő reszelt parmezán például minden falatnak ad egy sajtos alapízt. A képeken látszik, hogy a 48 órán át kelesztett tészta igazán légies, mégis laktató. A méret már az alap pizzáknál is 32 cm-rel indul. Ha valami árthat egy helynek az mindig saját maga. Én úgy gondolom, hogy a 45-ös méretben szeletként árult változat - amellett, hogy most bevezető áron anyagilag sem utolsó választás - jobban kiadja a vastag tészta előnyeit.

Az árakat sikerült 3200 Ft alatt tartani helyben fogyasztás esetén, ami ahhoz képest, hogy egy ekkora és ilyen vastag pizzával feltehetően ketten is jóllaknak, ár-érték arányban is kiemelkedő. Házhozszállítás esetén már kissé szórnak az árak, de még mindig 4200 Ft alatt maradunk. Aki eddig is járt a GYRO-ba, egy szelettel (890 Ft) mindenképp jól jár, ha belekóstol az új kínálatba, de azoknak is megéri betérni, akik nem kifejezetten GYRO-sak. Nincs sok fajta, de ez inkább szerencse, végig lehet enni az egész étlapot pár hét alatt, és biztosan meglesz az új kedvenc.