Vannak olyan nemzetközi ételek, amiket sokan magukénak gondolnak. Ilyen a csevap és a pljekeszkavica is, rengeteg változatban és néven találhatjuk meg őket Délkelet-Európában. Ha nincs egy szentírásként létező recept, akkor mégis hogyan lehetnek sokak kedvencei? A hasonló ételek nagyszerűsége mindig az egyszerűségben rejlik, ahogy egy vékony tésztás margherita pizza is tökéletes lehet pár hozzávalóból.
Megvallom, egyrészt nagyon örülünk annak, hogy Szegeden majd 10 év alatt eljutottunk oda, hogy már a gasztroforradalom szó is meghaladottnak tűnik, viszont még mindig kevesen mernek kimozdulni a komfortzónából. Pizza-hambi-gyros, mindegyikből létezik már olyan a városban, ami megállná a helyét bárhol. Sőt, ezeken belül egyedi, másokéval összetéveszthetetlen variánsok is megjelentek, mégis néha hiányérzetem támad egy jó magyaros levesező vagy egy nagy szmókeres bbq hely iránt.
Így volt ez idáig a szabadkai piacon megszokott, megszeretett, pár perc alatt kész pljeszkavica, csevap, lepényes grill ételekkel is. Eddig, mert Olivér és üzlettársa Miki, aki Pestről hosszabb vendéglátós múlt után tért vissza Szegedre, elhozta nekünk ezeket az autentikus ízeket. Azért írom, hogy szabadkai ízek, mert a szegediek valószínűleg ott találkozhattak ezekkel a finomságokkal.
Aki régóta olvas minket, az tudja, hogy nem rajongunk a nagy vastag szelet zöldségekért, de egyben azt is, hogy a bolti hozzávalók mellőzésével lehet a figyelmünket igazán felkelteni. A Grgic's-ben (Olivér adta a nevét a helyhez, ami már eleve jót szokott jelenteni) a hús egyenesen Horvátországból érkezik és 100% borjú. Ahogy már írtam, nincs két egyforma csevap recept, és itt is többfélével dolgoznak a srácok. A gourmet előtagú fogásokban sajttal és baconnel, míg a sis dog kolbászába friss zöldpaprikával keverik be a húst, a juicy granny névre hallgatóban (érthető okokból nem eredeti megnevezéssel szereplő banja lukai recept) pedig kicsit fűszeresebb a hús. A lényeg, hogy alapvetően a friss borjú íz adja a hely ételeinek fő jellemzőjét. Egyik ottjártamkor konkrétan az illat miatt jött be egy srác, azt mondta, farkaséhes, nem reggelizett (majdnem dél volt), és a "tatárbífsztek" illatot megérezve nem tudott továbbmenni. Kapott is egy akkora lepényt, mint a fejem.
A hús után a következő egyedi hozzávaló a kajmak, ami egy érlelt sós tejszín. A legjobban a kajmakhoz a kajmak íze hasonít, így nehéz leírni, szerencsére lehet kérni kóstolót belőle, én semmiképp sem hagynám ki. A kajmak a csevapnál is nemzetközibb, gyakorlatilag Indiától a Balkánig léteznek különböző fajtái. Egyedileg készül továbbá az ajvár is, ami a talán etalon Podravkánál (azért etalpon, mert mielőtt sok helyen megjelent, csak azt lehetett kapni) kicsit édesebb, sült paprikásabb ízű. Házi szószokkal kenik meg tehát a lepényeket.
Egyszóval van jó hús, egy egyedi kajmak, ami érlelt sajtos, sós tejszínes ízével olvad bele a szendvicsbe, és erre ott az édes ajvár is. Innentől már csak ránk van bízva, hogy milyen formát és mennyiséget választunk. Az étlapot nem sorolom fel, úgyis van róla kép, de a lényeg, hogy gyakorlatilag 1750 Ft-tól (5 csevapos lepény, és már ezzel is el lehet telni) menüvel 3000 Ft-ig megoldható a garantált jóllakás.
Csirkét is választhatunk, de hacsak nincs ellenvetésünk a borjúhús ellen, én azt mondom, előbb együk végig az étlapot és utána jöjjön a baromfi.
Bármit is kérünk, az előzőeken túl salátalevél, savanyú és nyers uborka, paradicsom és hagyma, valamint mindenféle egyéb kötelező szószok választhatók a hús sülése közben a grill rácson piruló könnyed, de az egész tartalmát mégis megtartani képes lepénybe. Titkos tippem a majonéz, amit egy hamburgerben ritkán viselek jól, a kajmak és az ajvár közé viszont remek kapocs lehet itt. A ketchupot, mustárt viszont nem tudom elképzelni ehhez a jó kajához, de akinek kell, megtalálja őket is, a dog-hoz a mustár, a krumplihoz a ketchup elmegy végül is.
Volt bevezetés, különlegességek, árak, most nézzük magát a helyet. Alapvetően ne készüljünk egy leülős, beszélgetős élményre, odabent 2 bárszék mellett talán 4 fő fér el egymás mellett a pultnál, ki ülve, ki állva. Viszont alapvetően ez egy buli előtt, alatt, után mászkálós, állva bedobós, vagy napközben munkahelyre visszavivős műfaj, a szabadkai piacon sem szoktam fehér abroszos asztalt keresni hozzá, de a tengerparton sem. És nem is hiányzik, ha valaki esetleg menüvel próbálkozik, ami most +500 Ft és egy adag sült krumpli, vagy sopszka saláta jár hozzá egy ajándék üdítővel, az egy kis papírtálcán épp el fog férni a választottjaival. Amikor van, sült paprikát is lehet kérni a sopszka helyett. A Kígyó utca 2. alatt, már majdnem a Klauzál téren találjátok Őket, valószínűleg pár elégedett vendég fogja figyelni a grillpultot épp. Szurkolunk nekik, a helyen az elmúlt években sok egység megfordult, több gyros, előtte pedig kürtős kalácsos fagyi is, reméljük a jó pljeszkó, és csevap velünk marad sokáig.
