Bandi hosszú ideje győzködött, hogy el kell mennünk a Csongrádi sgt. 7/a. szám alatt üzemelő bisztró hangulatú étterembe kipróbálni a ház hamburgerét, azaz az Oliva Burgert, de csak nemrég sikerült rá sort kerítenem. Utólag nagyon sajnálom, hogy idáig vártam.
Megint kétértelműek leszünk, de kezdjük normálisan. A szendvics a burgerekhez hasonlóan reneszánszát éli, biztos emlékszik mindenki a sulibüfék 1 zsömle félbevágva, margarinnal, egy szelet párizsival, és jó esetben valami zöldséggel megoldásaira. Ha volt benne egy pötty piros arany, az már maga volt az ízrobbanás. Nagyszünetben néha 3-at is bedobtam. Manapság egyre több kávézóban, cukrászdában, pékségben, és abba is hagyom a felsorolást, mert tényleg mindenütt ottvannak a jobbnál jobb szendvicsek. Ok, érnek meglepetések néha, amitől kiborulok az a rántott húsosnak az a fajtája, ami nem húsból, hanem rántott "húskészítményből" készítenek.
A Panini pékség a Latin Negyed mellett a belvárosban biztos pont volt nekem, ha nem jött össze a melegétel ebédre, és épp nem fedezünk fel semmi új burgerest, az alapvetésnek amúgy teljesen megfeleltethető ebédeket lehetett beszerezni. Friss hozzávalók, ropogós péksüteményekben, egyedi készítésű műzlis joghurtok, stb. Ez az írás most három szendvicsről fog szólni.
A címben szereplő görög betű az alfa, és mint ilyen évezredek óta a kezdetet jelöli. Nos minket a Kapca szült, a blog indíttatását egy nyári burger kóstolás adta, egy ideig ugyanis nem igazán tudtunk másról beszélni, és küldetésnek vettük, hogy erről aztán tényleg mindenki tudjon. A helyen (földrajzilag) én első alkalommal 25 éve járhattam, amikor a hugicám valami néptáncos csoporttal ott lépett fel, aztán édesapám boros barátaival is találkoztam ott pár alkalommal, de mint kulturális központ kívül esett mindig is az actio radiusomon. Ezért is lepett meg idén nyáron, amikor G egy régi kollégája azt mondta, hogy ide kell jönni burgert enni. Mindegy, bepattantunk egy bővebbnek szánt ebédidőben a kocsiba, és irány Alsóváros.
Kint ültünk le, berendeltük a "Lipi"-ket, csodáltuk azt a pár egyetemistát, akik ott sörözgettek, milyen jó is volt 10 évvel ezelőtt... Aztán kijött ez:
??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
Az első Tom Burger teszt mindenféle ígéretekkel ért véget, azokat pedig a szólás szerint illik betartani, így nézzük miért is látogattunk el újra hozzájuk:
Sültkrumpli, Tom Jr., Smashed Burger, The Wild, és a Hot-dog
Szépen sorban haladva az első tehát a krumpli, amiről a legutóbb azt ígértem (mert Tom azt ígérte), hogy nem a hétköznapi mirelittel lesz dolgunk. Szerencsénkre egész gyorsan meglett a kötelező hambi menü hozzávaló, és megérte a várakozást. Kis szemű krumplik héjában főzve, negyedelve, olajban kisütve. Egyszerűen hangzik, de valamiért mégsem sikerül a gyorsétkezdék javarészén túljutni azon, hogy kinyitom a mirelit zacskót beleszórom az olajba, és kész. Jobb esetben ezt tényleg steak krumplival csinálják, de akkor is. Itt az adagok a hűtőben előre elkészítve várják a sorsukat, aminek a beteljesülése az, amikor a hely egyedi sós-zöldfűszeres egyvelegében fürödhetnek a sülés végén. Újdonságként különböző, az étlapon talán még még nem látható mártogatós szószokat válogathatunk hozzájuk, a végén pedig az adu, 290 Ft-ba kerül az adag. Bármit veszel a Tom Burgernél, kérj hozzá sült krumplit, kb. ez a tanács.
A 2012 végén újra megnyílt Tiszavirág Hotel és étterem neve valószínűleg minden szegedi számára ismerősen cseng. A név hallatán minden bizonnyal sokaknak a város egyik legpatinásabb polgári épülete és az elegáns szálloda jut eszébe, míg mások előtt inkább az itt eltöltött kellemes pillanatok emlékképe villan fel. Ezzel szemben kevesen gondolnak az ínycsiklandozó burgerekre, pedig akik a gourmet szintre hajtanak, azoknak szinte kötelező gasztronómiai program a hamburger hétfő.
Nyilván nem lehet elvonatkoztatni a szubjektív behatásoktól, ezért elmondom az enyémet a hellyel kapcsolatosan, és akkor esetleg többféle színezetet is kaphat az alábbi írás, tehát:
Pár éve egy hétig vendégeskedtem a város klinikáján, és azt kellett megállapítanom, hogy a kórházi kaja finoman szólva sem finom. Helybéli sors- és szobatársam töbször felvetette, hogy miért nem rendelünk egy hamburgert, de valahogy nem volt kedvem ahhoz sem. Aztán átjött meglátogatni a békéscsabai unokatestvérem és Ő is azt kérdezte a telefonban, hozzon-e egy hambit? Na ez már gyanús kezdtett lenni, Gyula szép kis város, de nem gondoltam, hogy olyan felkapott hamburger van ott. Aztán egyik nap beadtam a derekam, és 5 nap kórházi koszt után berendeltem egy baconos hamburgert. Igazából én olyat kértem, amiben pirított hagyma van, és bacon, és kiderült, hogy ez az. Aztán megjött, valami nevetséges áron (kb 7-800 Ft volt), és a sorvadó ízlelőbimbóim mindenféle új inger hatására feléledtek. Szerencsére azóta munkaügyben 1-2 havonta odavisz az utam, így az újrakóstolás állandó.
És akkor a kicsit hosszú bevezetés után maga a "teszt":
Gyula egyik szép terén, központi helyen található (Doktor Adler Ignác utca 1.) a Hamburger Bár. Ételt rendelni lehet oldalról az utcáról, illetve bent az étteremben is. Odabent két pénztár található, és általában kis sor, mert én még nem voltam ott úgy, hogy ne lett volna tömve a hely, mindenesetre a rendeléshez 1-2, magához az ételhet szerintem maximum 5 perc alatt el lehet jutni. Bent-fent akár a galérián, vagy hátul egy teraszon is helyet foglalhatunk, elég sok vendég elfér itt egyszerre.
Nem árt néha rögzíteni a terveket, mert irányt mutat, és közben könnyen ellenőrizhetővé is teszi a cselekedeteinket. Éppen ezért álljon itt az elkövetkezendő bejegyzéseink, látogatásaink sora:
Megírni:
- a Kapcát (főleg, mivel gyakorlatilag emiatt kezdtünk blogolni, de még nem állt össze, mert valahányszor odamegyünk sokkot kapunk, és elfelejtjük mit kellene írni, aztán megint elmegyünk, és így tovább. Eddig kb 3x mentünk oda úgy, hogy mostmár tényleg megírjuk)
- a diósdi Johnny's Bistro-t
A véletlennek köszönhetően keveredtünk a Bohém Tanyára, mivel egy barátom itt szeretné ünnepelni a harmincadik születésnapját, és arra gondolt, hogy előtte letesztelhetnénk a helyet. Jani előzetesen elárulta, hogy az à la carte kínálatban hamburger is szerepel, de bevallom, nem számítottam túl sok jóra. Tévedtem. A Szentháromság utca hatos szám alá érve hamar felfedeztük a tavaly szeptemberben nyílt vendéglátó egységet. A vaskapun belépve egy tágas udvarban találtuk magunkat, ahol jó idő esetén a kulturális rendezvényeknek is otthont adó terasz üzemel. Az udvar végében romkocsmaszerű bár várja a megszomjazó szegedieket, míg felfelé egy lépcső vezet a bisztró irányába. Noha enni mindkét helyiségben lehet, választásunk ez utóbbira esett.
Asztalunkat elfoglalva az első, ami szemünkbe ötlött, hogy az étlapon a hamburgereket bizony kézműves jelzővel látták el, ami rögtön bizakodásra adott okot.
Életre szóló élményben volt részem a tavalyi év utolsó estéjén, amikor kipróbálhattam a 100% wagyu marhahúsból készült burgert a Tuningban. A Tuning Bar & Burger ősszel nyitott meg a főváros VII. kerületében, ahol lassan már annyi a remek hamburgeres, hogy a hozzánk hasonló burgerimádók számára ez maga a Kánaán. Aztán decemberben értesültünk arról, hogy itt a világ leglágyabb, legzamatosabb marhahúsából készítenek hamburgert. Persze csak korlátozott mennyiségben (naponta 10 darabot), bejelentkezés alapján (tel.: 06 20 821 7303) és csak a készlet erejéig. Mint megtudtuk az ausztrál wagyu Bécsből érkezik Budapestre, hogy aztán húspogácsa formájában elfogyaszthassuk. A legfontosabb, amit tudni kell róla, hogy a fantasztikus márványozottsága teszi különlegessé.
Úgy döntöttünk hát barátainkkal, hogy ezt a lehetőséget nem szalaszthatjuk el. Attila be is jelentett minket szilveszter estére, amiért utólag is nagyon hálásak vagyunk. Az Akácfa utcában gyorsan megtaláltuk az éttermet.
Egy liftreklámon láttam először a hirdetésüket, de mivel az a hely hot-dogjára vonatkozott (erre még visszatérünk), nem érintett meg elsőre a dolog. Mivel azonban az ünnepek alatt többször gyűlt össze a család, többször jártam abban a bizonyos liftben, ami egyébként a szüleimhez visz fel, észrevettem, hogy a hely nevében ottvan:
BURGER
Gyors csekkolás a facebookon:
https://www.facebook.com/tomburgerszeged
Hát itt már megint valami normális dolog kezd körvonalazódni? Hogy itt nem szeretik ha káposztával van tele az utolsó falat? Kicsit olyan érzés volt olvasgatni a bejegyzéseket, mintha kis blogunk alapvetését kezdte volna kifejtegetni valaki... Három lépcsőben támadtunk. Először megpróbáltam cím alapján megkeresni a helyet, és nem sikerült. A Budapesti krt. elejét én valamiért a Csillag téri Spar, és a Lugas utca közé képzeltem... rosszul. A lényeg, hogy a Retek utcára a Szillériről ráfordulva rögtön ott a hely jobbra a nagy 10-es aljában.
Magáról a helyről itt egy kép, mivel kialakulóban van, én nem fárasztanék senkit az infrastrúktura bemutatásával, lelkesedés van, csillogó szemek, és kellemes megvalósulással párosuló remek ötletek. Igen, nincs asztal (ez egy garázs) egyszerre szerintem max 4 hambi tud készülni, (ha a zsömle pirítást is idevesszük) de nem erről szól ez most, hanem arról, hogy normális áron valami nem megszokott dolgot fedezzünk fel -mutassunk be lehetőleg minél több embernek.
