Ha valaki nem hamburgert, lángost, tortillát enne, hanem megkíván egy jó levest, vagy egy salátát, akkor nézzük, mik az egyéb opciók a héten.

Az Olivába régóta visszajárunk, a hamburgerről megírtunk minden jót, azonban ehhez hasonlóan jó ebédekre is számíthatunk náluk. Elvileg déltől lehet ebéd-menüt fogyasztani, de aki fél 12-kor éhesen beesik, azt ki szokták szolgálni. A heti menü a fbook-ról csent kép alapján a következő:

Ismét egy saját tapasztalat bevezetőként, a lángos egyik aspektusának megvilágítása érdekében. Próbálkoztam vele ez alapján. Amit általában megkóstolok, abból belövöm legalább az alap fűszereket, és a készítési módot is, de rendesen kifogott rajtam a lángos! Megkelt a tészta, formázni is tudtam még, de akárhogy nyújtottam, forgattam, abban a pillanatban ahogy a forró olajba ért összeugrott, kb. 15 cm átmérőjű méretre, a vastagsága viszont a nyújtást meghazudtolva 3-4 cm-es lett. Nem lett finom, a családom becsületére váljék, hogy sok tejföllel megették azt a kettőt, ami után fel is adtam.

Lángost sütni tehát egyrészt hétköznapi értelemben véve nem is olyan könnyű dolog. Persze nincs mindenkinek otthon egy 50 l-es fűthető olajtartálya sem, tehát már a technikai paraméterek is korlátozzák az otthoni elkészítést.

A másik része a dolognak viszont az, hogy hamár valaki belekezd az iparba, az csinálja rendesen. És itt jön a "rossz lángos" tapasztalat, ami mindenkinek volt már, különböző okokból, melyek együttállása egyenesen borzalmas, de külön külön is megkeserítik az ember életét.

A lángos ugyanis lehet hideg, az olaj lehet rajta sok, lehet avas, a tejföl lehet tehenet sosem látott frissföl, a sajt lehet növényi alapú készítmény, a fokhagyma pedig lehet zöld, és úszkálhat két gerezdnyi fél liter sós víz alján belőle.

Nos az OBI parkolóban lévő lángososnál ezekből még soha egy sem fordul elő, pedig számtalanszor ettem már ott.

A díjátadókon sűrűn elhangzik, hogy a nyertes ki mindenkinek is szeretné megköszönni a sikert. Nos, mint megtudtam "Borracho" Laci a Kislányának tartozik köszönettel, ugyanis a szakács végzettséggel is rendelkező apuka otthoni - világkörüli utazásra emlékeztető - kisérletei közül a tortillára azt mondta, ez olyan finom, hogy el lehetne adni. Mint mindjárt kiderül, igaza volt!

A burrito a tortilla egyik felhasználási módja a wikipedia szerint. Úgy gondolom, hogy egy kis kavar van mifelénk ebben az ügyben, ugyanis mindenféle tészta lapokba mindenféle dolgokat töltünk, és hívunk girosznak dönernek tortillának, stb. Kicsit olyan, mint a kínai kaja, nagyjából megvannak az alapok, de ha egy kínai idekerülne, biztos nagyokat csodálkozna. Ettem én már Szegeden tortillát ezersziget öntettel, és a legtöbb hely az örök ellenségemnek számító két marék káposztát sem tudja kihagyni belőle. Szintén a wikipedia szerint viszont, csak hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba:

Burrito – másnéven taco de harina, amely búzalisztből készült, grillezett vagy párolt tortillába bebugyolált töltelék. A töltelék általában hús, mexikói rizs, és főtt babpüré. A nemzetközi burrito nagyobb, így népszerű töltelék még az avokádó, a sajt, a salsa és a tejföl is.

Na akkor ezt most hasonlítsuk össze ezzel:

Kedves Olvasók!

Őszinte csodálattal állunk kitartásotok előtt. Amikor indult ez az egész, száz látogatás is soknak számított egy héten, most pedig vannak olyan időszakok, amikor több százan jöttök egy nap, és egyes cikkek olvasottsága az ezret, (néha a kétezret) a like-ok száma pedig az ötszázat is megközelíti, meghaladja. És ekkor jön az örök sóvárgás, itt ez a sok olvasó, de nem szólnak hozzánk, pedig még regisztrálni sem kell hozzá, elég egy facebook fiók. Egy ideje elérhető viszont a szavazás is, ezzel próbáljuk mostantól feldobni a postokat. Kérjük segítsetek minket azzal, hogy az amúgy nagyra tartott figyelmeteken túl még egy kis időt áldoztok ránk, és véleményetekkel terelgettek minket.

Örömmel tapasztalom, hogy egyre több szegedi vendéglátóhely állandó kínálatában szerepel már hamburger, vagyis úgy tűnik, hogy a Budapesten zajló gasztronómiai forradalom (ezen belül hamburger-forradalom) szele végre városunkat is elérte, s mint így a Port Royal vitorláiba is belekapott. Az étteremben mostanság nem igen jártam, ezért csupán egy szerencsés véletlennek köszönhetően szereztem tudomást arról, hogy immáron őket is üdvözölhetjük a burgerhajó fedélzetén. Addig hajtott a kíváncsiságunk, hogy el is végeztünk gyorsan egy tesztet. 

Igazi take-away hely a Platni, én még a közel egy éve itt működő gofris miatt szoktam ide. Aztán a gofris elköltözött, de megszokásból néha idetévedt a szemem, és egyszer megláttam:

A Kapca csapata azzal a forradalmi ötlettel állt elő, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából egy trikolor hamburgerrel örvendezteti meg vendégeit. El is szaladtunk Dávid barátomékkal kipróbálni, hogy milyen is az aktuális újdonság. Figyelem! A most következő képek az ízlelőbimbók nyugalmának megzavarására alkalmasak. 

Nemrég megírtam az "Akasztani a hóhért" c. postot arról, hogy mit kísérleteztem itthon. Büszke voltam, végülis elolvasták páran, mit művelek, ez nem egy kóstolható valami, valószínűleg tényleg csak a fekete-öveseket érdekli.

Aztán amikor kész volt még netezgettem kicsit, és persze rátaláltam régi nagy kedvencem idevágó cikkére:

http://www.gaultmillau.hu/buvos-szakacs/misszios-burger

Hát itt aztán van minden. A lényeg, hogy részben Heston Blumenthal  tökéletes hamburger receptjét lehet lekövetni, megéri elolvasni, én rettentő esendőnek éreztem magam utána, de végülis itt a cél a beszerezhető legjobb elérése volt. Felkeltette viszont az érdeklődésemet a hús elkészítésének a módja, ami nagyon rövidre vágva a következő:

Kell 3 féle marhahús, amiből kettőt besózunk, egyet érlelünk enélkül a hűtőben pár napig. A sózottat le is daráljuk kétszer, és így pihen. A só bontja a szöveteket, ez lesz a malter. Aztán egy szép napon fogjuk az egészet, és egybe daráljuk. Így lesz egy 3x darált sózott húspépünk benne egy érlelt, egyszer darált, nem sózott hússal is. Mekkora ötlet! Érezhető-harapható benne a hús, mégsem esik szét, mégsem sótlan.

Mit csinál ilyenkor egy elkötelezett ember, akinek se darálója, se háromféle marhahúsa, és eleve most ért haza, hosszú nap volt, gyerekek az oviból elhozva, bevásárolva.

1. Feladja, és kész.

2. Ezt:

Ma ajánlottam ezt a helyet az egyik barátomnak, de nehezen indult a dolog, ugyanis, amikor oda jutottam, hogy "hamburger, Mars tér" egy elég határozott vélemény kezdett formálódni az arcán. Aztán csak meggyőztem, nézzük sikerül-e az olvasókat is.

Aki a Mars téren éhenhal, arról kijelenthető, hogy nem egy talpraesett személyiség, csak a buszállomás felőli oldalon, (a csarnokokat sem számítva) minimum 3 pékség, és 3 "gyorsétterem" található. Nekem ezek közül szúrt szemet nemrég, mint "oda nem illő" a Borracho.

Úgy igazából ezzel illett volna kezdeni, persze ott a közhely, hogy aki tudja csinálja, a többi meg tanítja/kritizálja stb. De mégis motoszkált egy ideje bennem a gondolat. G-vel elég sokat beszélgetünk a miértekről, és a hogyanokról, sőt néha a miért nem-ekről is, és ez lassan már fertőzővé is kezd válni, Á kollega például akkora grill-lapot szerzett be magának, hogy a legközelebbi strongman versenyre el fogják kérni súlyzónak, amúgy pedig elmondása alapján szeretett inkább kuktába visszavonulni otthon, most meg mégis hambigyártós videókat nézeget a neten, és meglepi a családját egy kész burger menüvel. Szóval ez ilyen ragadós betegség féle.

Lényeg a lényeg, hogy úgy tizenéves korom eleje óta foglalkoztat a jó kaja, és annak reprodukálása, esetleg saját szám íze szerinti tökéletesítése, amiért nem lehetek elég hálás a szüleimnek sem, ez ilyen családi örökség.

Mostanra kell a postban eljutni valami érdekeshez, ami miatt továbbot klikkelnek a kedves olvasók, ezért: