- Az epres spárgasaláta? A hámozott zöldspárgát cukros-sós vízben forrázzuk, majd lehűtjük. Az epret vajon futtatjuk egy kicsit, és hozzáadjuk a spárgát. Balzsamecet jön hozzá, végül pedig rukkolán tálaljuk.

Ezt hallgatom, amíg a hamburgeremre várok. És nem, nem egy étteremből, hanem egy food truckból a Tisza Lajos körúton. Ettől jön meg az ember kedve igazán, amikor olyanokat hall, amiket otthon is próbálgat, amin jár az esze nap közben. És micsoda dolog, hogy lehet itt mentás-gyömbéres eperlevest is kapni, és nemsoká kakukkfüves meggylevest is. Ha bárki kételkedne még az igazi "utcai" street-food-ban, az itt gondolom le is állt.

Nos, mivel ma van a hamburger világnapja, mi mást lehetett volna tenni, mint egy újabb helyet tesztelni?

Ime a Morzsa bisztró, ahol a fenti beszélgetés hangzott (kép a facebook-ról):

Nagy sajnálatomra ritkán fordul meg nálunk a MexKitchen, pedig szegedi vállalkozásról van szó. Legutóbb a főzdefeszttel egybekötött food selection alkalmával láttam őket 2014 őszén. Május eljsején a ligetben ott voltak, de akkor mi jártunk másfelé. Az őszi alkalommal csak G kóstolta az ételeiket, és nagyon jókat mondott, így amikor szólt, hogy idén a Dóm téren lesznek a Hídi vásár alkalmával, nagyon megörültem. Az időjárás viszont nem volt kegyes, így az öt nap alkalmával, amíg itt voltak, csak egyszer tudtuk meglátogatni őket.

Nehéz volt olyan képet készíteni a tömegben, ahol épp nincs senki előttünk, de ha megint Szegeden járnak, ezt kell keresni:

(érdekes módon a tulajdonosok remekül megoldották, hogy felismerhetetlenek legyenek, a nagyközönséget kicsit meg kellett dolgozzam P.shoppal,  nyugalom, nem zombik mászkálnak a Dóm téren)

A név magyarázatra szorul. Mi azért lettünk Sunseaty, mert az eat-et erőszakoltuk bele a Suncity-be. Most pedig a hasonló nyelvi bravúrral elnevezett KOLBICE lesz a vizsgálódás tárgya. Mindenki kap egy kis időt, ha nincs megfejtés, akkor lapozás után jön a magyarázat. Segítségül egy-két kép:

A Tiszavirág remek hétfői hamburger estjeiről korábban már beszámoltunk, és bár ezen a fronton is változások történtek, ezúttal a TV hot-dogot vettük közelebbről szemügyre. 

Nem titok, hogy a Bistorant az utóbbi időben az egyik kedvenc helyünk lett Bandival, ezért eldöntöttük, hogy egy átfogó tesztet tartunk, melynek keretében mindent megkóstolunk, ami a street food vonalába tartozik, azután megírjuk a tapasztalatainkat, hogy megkönnyítsük számotokra a választást. 

Pénteken kezdetét vette a XXI. Szegedi Borfesztivál, amely mint mindig, most is magával hozta a felhőszakadást és a nyirkosságot. Hiába, a májusi eső aranyat ér, Attila burgeristával viszont arra az elhatározásra jutottunk, hogy inkább a finom kézműves söröket és az ínycsiklandó hamburgereket választjuk egy esőtől védett helyen, aminek köszönhetően a Maláta kézműves sör- és grill kert felé vettük az irányt. 

Ahogyan a facebook-on írtuk, teljes erőbedobással bevetettük magunkat május 1-jén a fővárosban.

A "Rólunk" rovatban már ismertetve lett a kajákon (és mint kiderült megannyi máson) kívüli metszéspontként az F1 is, így a NAGY FUTAMRA Asszonykáink hűségesen elkísértek minket, annak ellenére, hogy 2 órával a kezdés előtt már képesek voltunk az orrunkat a rácsnak tolva lecövekelni a huszadik, "innen lesz a legjobb" helyen, és várni. Nyilván kellett valami ellensúlyozás, azon túl, hogy rém kedvesek voltunk, vagy próbáltunk lenni előtte már legalább egy héttel, és még most is, illetve még egy hétig. Alapesetben vásárolgatást lehetett volna mézes madzagként bedobni, de a munka ünnepén senki sem szeret boltban ülni eladóként (erre még visszatérünk).

Így maradtak az ételek, ígértünk minden földi jót, és mivel hamburger is volt a menüsorban, erről írunk is. Az volt az ötlet, hogy lesz egy összefoglaló városlátogatásos cikk, és lesz egy-egy külön cikk is a helyekről. Aztán meg, hogy írjuk meg egybe. Ez most tehát egy kis kirándulás beszámoló, és két hamburger teszt egyszerre, aki nem ismeri fejből a Király u. környékét Pesten, azt szívesen várjuk egy virtuális sétára!

Úgy döntöttünk, hogy autóval utazunk, mert bár a Nyugatinál könnyebb nekiindulni, szeretjük a kihívásokat. A lényeg, hogy a Stadionoknál tettük le a járművet, és onnan két megálló múlva már a Blahánál le is szálltunk a Piros metróról. A terv az volt, hogy a Kertész utcán megyünk el a Király utcáig, és onnan besétálunk a Deák tér felé.

Az elsődleges célpont a Kandalló volt, de sajnos nem tudtuk kideríteni, mikor nyitnak, ezért tovább álltunk a későbbi visszatérés reményében. Közben azonban már nagyon éhesek voltunk, ezért visszakanyarodtunk az Erzsébet krt-ra, ahol a PizzaMee egyik üzletében akartunk ezen az állapoton javítani, de Ők itt sajnos csak déltől fogadnak vendéget, mint megtudtuk.

2-0 eddig, a hölgyek már jöttek eleget, és éhesek voltak, mi meg ígértünk pizzát, hamburgert, és semmi. Nosza, vissza a Király utcába, ahol a 60. szám alatt várt minket a ZING! Tavaly a szegedi Főzdefeszttel egybekötött Street food show keretében már a Széchenyi téren is megismerhettük Őket az egyik Food Truck-juk által, van azonban helyhez kötött éttermük is, ami szerencsére nyitva is volt.

Just as we thought there were no more surprises left for us having tasted half the hamburger varieties the city offers, and dismissing the other half as unworthy of testing, there came Bistorant, turning everything upside down.

Mikor már azt hittük, hogy nem érhet minket meglepetés, mert a fél város hamburgerkínálatát végigkóstoltuk, a másik felét pedig még tesztelésre sem tartottuk érdemesnek, akkor jött a Bistorant a maga burgereivel, és teljesen felborított mindent. 

Elsősorban a gasztromókusokra számítunk most, aki csak a receptre kiváncsi, kezdjen gyorsan lefelé lapozni, mert lesz felvezetés bőven.

A szóban forgó ételt igazi fickós kajának tartom, zsíros, tunkolós, boros, stb. Nem most volt, amikor először hallottam róla, a Bűvös szakács blog akkor még a régi helyén üzemelt. Ezt az írást számtalanszor átolvastam, aztán pedig ottvolt a másik nagy kedvenc is. Kétszer ritkán készítem el ugyanazt ugyanúgy, ezért nem is kötöttem magam a hivatkozott cikkekhez túl feszesen. Az étel az olaszoknál olyan kb. mint a carbonara, amire mindenki azt hiszi, hogy tud csinálni, és persze mindről elmondja az internet, hogy az nem úgy van, mert úgy nem autentikus. Egy jó receptet a legjobb, ha az ember magára tud formálni, vezesse akár az ízlése, akár az, hogy épp mit tudott beszerezni, és mi az amit elfelejtett megvenni hozzá (én most pl. a petrezselyemzöldet).

Vannak persze alapok, összefoglalva ez egy zöldségragus velőscsontos-hús némi borral. A hús rögtön a legfontosabb, és a legnehezebb is. A "normális" emberek számára történő reprodukálást szoktuk kitűzni célul, ami annyit tesz, hogy egy hiperből legyen megoldható a recept. A T*csoban örömömre egy ideje feltűntek prémium marha termékek a hentespultban, ezek közül itt most a csontos lábszárra lesz szükség. A mennyiség vonatkozásában két emberre számítsunk egy szeletet, a közös velőscsonton majd összevesznek. A lábszár nekem régen nem volt a kedvencem, 15-20 évvel ezelőtt mindig a "tiszta-husit" kértem a vasárnapi ebédek alkalmával, a felnőtté válás része volt, hogy megkedveltem a szaftosabb, kocsonyásabb húsokat is. Itt viszonz nehéz a helyzet, mert egy átlagos marhalábszárat főzhetünk akár az idők végezetéig is, lesznek benne megpuhult húsok, és kemény rágós darabok. Na ezzel a prémium marha lábszárral jött el a kánaán, főztem már belőle húslevest is, csodálatos, lesz mindjárt kép róla, az előző felállás itt máshogy alakul, rémesen szaftos hús lesz csak a végére, még a nagyobb hús-szelvényeket közrefogó zsír-rétegek is krémessé válnak.