Ahogyan a facebook-on írtuk, teljes erőbedobással bevetettük magunkat május 1-jén a fővárosban.
A "Rólunk" rovatban már ismertetve lett a kajákon (és mint kiderült megannyi máson) kívüli metszéspontként az F1 is, így a NAGY FUTAMRA Asszonykáink hűségesen elkísértek minket, annak ellenére, hogy 2 órával a kezdés előtt már képesek voltunk az orrunkat a rácsnak tolva lecövekelni a huszadik, "innen lesz a legjobb" helyen, és várni. Nyilván kellett valami ellensúlyozás, azon túl, hogy rém kedvesek voltunk, vagy próbáltunk lenni előtte már legalább egy héttel, és még most is, illetve még egy hétig. Alapesetben vásárolgatást lehetett volna mézes madzagként bedobni, de a munka ünnepén senki sem szeret boltban ülni eladóként (erre még visszatérünk).
Így maradtak az ételek, ígértünk minden földi jót, és mivel hamburger is volt a menüsorban, erről írunk is. Az volt az ötlet, hogy lesz egy összefoglaló városlátogatásos cikk, és lesz egy-egy külön cikk is a helyekről. Aztán meg, hogy írjuk meg egybe. Ez most tehát egy kis kirándulás beszámoló, és két hamburger teszt egyszerre, aki nem ismeri fejből a Király u. környékét Pesten, azt szívesen várjuk egy virtuális sétára!
Úgy döntöttünk, hogy autóval utazunk, mert bár a Nyugatinál könnyebb nekiindulni, szeretjük a kihívásokat. A lényeg, hogy a Stadionoknál tettük le a járművet, és onnan két megálló múlva már a Blahánál le is szálltunk a Piros metróról. A terv az volt, hogy a Kertész utcán megyünk el a Király utcáig, és onnan besétálunk a Deák tér felé.
Az elsődleges célpont a Kandalló volt, de sajnos nem tudtuk kideríteni, mikor nyitnak, ezért tovább álltunk a későbbi visszatérés reményében. Közben azonban már nagyon éhesek voltunk, ezért visszakanyarodtunk az Erzsébet krt-ra, ahol a PizzaMee egyik üzletében akartunk ezen az állapoton javítani, de Ők itt sajnos csak déltől fogadnak vendéget, mint megtudtuk.
2-0 eddig, a hölgyek már jöttek eleget, és éhesek voltak, mi meg ígértünk pizzát, hamburgert, és semmi. Nosza, vissza a Király utcába, ahol a 60. szám alatt várt minket a ZING! Tavaly a szegedi Főzdefeszttel egybekötött Street food show keretében már a Széchenyi téren is megismerhettük Őket az egyik Food Truck-juk által, van azonban helyhez kötött éttermük is, ami szerencsére nyitva is volt.
Viszonylag gyorsan kaptunk két Street menüt, valamint egy BBQ-t. A hús itt 140g-os, 100% marha, (szegy és nyak). A súly ellenére kellemesen vastag a húspogácsa, a fűszerezése pedig az alapokat hagyja érvényesülni. Nagyon örülnék, ha Szegeden is rápróbálna valaki egy ilyen súlyú, és vastagságú hússal felszerelt burgerre, főleg ilyen áron. Amióta otthon is sütögetek, rájöttem, hogy a 20 dkg irgalmatlan adag, abból kb 15 cm átmérőjű 2-3 cm vastag húst lehet sütni, tehát ne riadjon meg senki a 14 dkg-os húsmennyiségtől.
A burgerek méretük miatt kézben ehetők, a nagyobb kommersz burger láncok húzó szendvicseivelfogásra nagyjából azonosak. Kellemes, burgeres, nem kalácsos a zsömle külön speckó pirítón engednek át a készítés folyamán. Elég sok szószt kapunk a választásunk függvényében, mindegyik finom, viszont emiatt, illetve a mérettől nincs a burgernek annyi külön élvezhető része, mint a késsel-villával evős válfajoknak, de ettől függetlenül nagyon jó a dolog, itt minden falatba jut minden. A zöldségeket az általunk kóstoltakban a savanyú uborka, illetve a karemallizált hagyma képviseli, a hölgyek hiányoltak némi zöldet, de arra ott a Classic burger, máskor majd olyat is kérünk. A menühöz kapott krumpli mirelit, ennek ellenére elég jó fajta, kellemesen ropogósra sült, de választhatunk akár házi krumplit, vagy chipset is.
Miután senki sem akart már éhen halni, elindultunk a belváros felé, a hang irányába, ekkor ugyanis még a repülős programok zaljottak. A következő megálló a PizzaMe Király u. 20. alatti üzlete volt, ami már nyitva várt minket, remek kínálattal. G-ék egy nutellás változatot kértek, ami kicsit száraz volt, nem jöttek rá, hogy már régebben készülhetett, vagy az összetevők miatt lehet ez az összkép. Én a legfrisebből kértem, a kiszolgáló hölgy így a négysajtost adta. Remek volt, én a hagyományos vékony tésztás pizzákat szeretem azzal a paradicsomszósszal, amiben apró kockákban még ott figyel a mártás alapját adó hozzávaló. Nos ez pont ilyen, a sajtok pedig elképsztőek, a gorgonzolát emelném ki a karakteres, a mozzarellát pedig a lágy, szinte édes ízével, a diszharmónia megint tökéletes egységgé olvadt össze (a számban).
Tovább haladva már a hazafelé út végső állomását kerestük, így akadt meg a szemünk a BRGR-en, ahol a házi chips kis fém kosárban érkezik az asztalokr. A Burger Market is felkeltette az érdeklődésünket, az üzlet egyik fele ráadásul tésztában utazik.
A Deák teret elhagyva a Bazilika felé is benéztünk. A Gelarto Rosában finom, különleges fagylaltot ettünk, a mangó valami eszméletlen, de a többi, erdei gyömölcs, és csoki is az egyik legjobb fagyi élményünk eddig.
És itt most ugorjunk röpke 4 órát az időben, helyet kerestünk, vártunk, jöttek az F1-es autók, én sírtam a 2,4-es V8-as ordításától, aztán jött még más is, és szépen elindultunk visszafelé kevéssel 4 előtt.
G felhívás a Kandallót, hogy mikor nyitnak, azt mondták, 16:01-kor bemehetünk. Visszafelé sajnos minden út rövidebb, így elég hamar odaértünk. Beugrottunk egy grill teraszos helyre, amit lehet megbánunk, ha egyszer ki is próbáljuk, de elsőre nem bíztunk egy olyan grill étteremben ahol nem látszik a grill pult. A konyha egy pillanatra nyílt csak ki, szűk volt, ideges volt a szakács, és láttam egy mikrót is, így eljöttünk. Apropó eljöttünk. Régi vágyunk volt a Terminál megtekintése is. Egy kedves hölgy asztalhoz kísért minket, ebből leszűrtük, hogy egy kategóiával feljebb járunk, majd a pincér olyan későn jött, az étlappal, hogy már éppen indulni készültünk, ami realizálódott is, amikor rájöttünk, hogy a kiszemelt áldozat (Bárány burger) most nincs az étlapon. A hely kellemes, az, ahogy a régi szocreál buszállomás (a hosszú váró-padokkal együtt) keresztezve van egy modern étteremmel remek környezetet ad.
És akkor visszaértünk oda, ahol az egész nap még kicsivel 11 előtt kezdődött, a Kandalló. 15:55-kor odaértünk, és az ígéret szerint be is engedtek minket 1 perccel nyitás után. A galéria utcára néző részén foglaltunk helyet. Amíg azon gondolkodtam, hogy a bár enteriőrt mi különbözteti meg a romkocsmától, befutott egy dolgozó, akinek nem tetszett, hogy május elsején dolgozni kell, de annyira, hogy hangos káromkodások mellett tudtuk meg, hogy &!@?!, hogy itt már 4 órakor, nyitásra vendégek jönnek, stb. Lesétáltam, és megkérdeztem, hogy zavarunk-e, illetve, hogy a szakácsnak van-e ilyen jó kedve, mert akkor inkább megyünk. A pultos hölgy, aki beinvitált minket az elején megnyugtatott, hogy nem, nem a szakács, aki közben ki is jött szólni a konyháról, valami belső infóval (nincs csirkeszárny), és akivel közölte is a pultos hölgy, hogy a morgolódó kollega mit is csináljon a szájával.
Nem indult tehát jól, bár mire visszaültem a helyemre érkezett három olyan limonádé, hogy G rögtön meg is bánta az amúgy kiváló Békésszentandrási szilvás sör rendelését. A limonádé egy vékony jég, el lehet cukrozni a sziruppal, ha nincsenek összezúzva a citrusok, akkor csak cukros víz egy-két lime citrom és narancs karikával, itt viszont minden összeállt. Rendesen összepréselve minden hozzávaló, pont elegendő jéggel ahhoz, hogy hűsítő legyen, de ne is vizezze szét az egészet.
Ugyanígy összeálltak a hamburgerek is, három Klasszikus, és egy Kandalló érkezett, és azt kell mondjam, megérte várni. A zsömle kicsit kalácsos, pirított, és egyáltalán nem fojtós, a krumpli fűszerezése zseniális, a coleslaw annyira majonézes és édes, amennyire csak lehet, de még épp a könnyűség határán belül (kicsit slendriánul elkevert répa-darabokkal, inkább csomókban volt benne a piros hozzávaló). A hús remek, karakteres marhaízzel, közepesre darálva, cheddar "bundában".
G az egyik legvagányabb burgert ette:
kormosgergo: A Kandalló burger ciabattinában érkezett, és roppanós pirítottságával azonnal levett a lábamról, így a buci kalapja egykettőre a gyomromban végezte. A tetejét egy szép szelet libamájjal díszítik, ami puha, krémes és kellemesen sós. A 18 dekás húspogácsa közepesre készült, bár jól átsütve is kérhető, ugyanis erre rákérdeznek a rendeléskor. Ennek ellenére nem érdemes a mediumtól eltérni, mert így benne marad minden szaft a husiban, azonfelül biztosan nem veszít semmit a marha a karakteres ízéből. Lefelé haladva a házi lilahagymalekvár és a fodros saláta következik. Előbbi nincs túlpárolva, enyhe vörösbor és kellemes kakukkfű íz érződik benne. A zsemle aljára fokhagymás majonéz került, ami éppen csak fokhagymás. A gyönyörűen megolvadt cheddar sajttal és a hízott libamáj semmihez sem fogható ízvilágával igazi ínyencséget sikerült a séfnek alkotnia.
Nagyszerű tehát mindkét burger, megérte rájuk várni, főleg ha akciósak. Mint kiderült ugyanis, 10% kedvezményt kaptunk a végén az intermezzo miatt. Mindenképpen ajánlani tudjuk a Kandallót, csak kicsit kell eltávolodni a Király utca fősodrától, de igazi élményben lehet részünk, mind italok, mind ételek terén.
Végezetül: Tudjuk, ez az írás nem Szegedről szól, de el kell menni világot látni, mert az a jó, ha egy nagy halmaz az összehasonlítási alap, ahhoz pedig kedvenc Napfényes Városunk még nem ad elég muníciót.
