A díjátadókon sűrűn elhangzik, hogy a nyertes ki mindenkinek is szeretné megköszönni a sikert. Nos, mint megtudtam "Borracho" Laci a Kislányának tartozik köszönettel, ugyanis a szakács végzettséggel is rendelkező apuka otthoni - világkörüli utazásra emlékeztető - kisérletei közül a tortillára azt mondta, ez olyan finom, hogy el lehetne adni. Mint mindjárt kiderül, igaza volt!

A burrito a tortilla egyik felhasználási módja a wikipedia szerint. Úgy gondolom, hogy egy kis kavar van mifelénk ebben az ügyben, ugyanis mindenféle tészta lapokba mindenféle dolgokat töltünk, és hívunk girosznak dönernek tortillának, stb. Kicsit olyan, mint a kínai kaja, nagyjából megvannak az alapok, de ha egy kínai idekerülne, biztos nagyokat csodálkozna. Ettem én már Szegeden tortillát ezersziget öntettel, és a legtöbb hely az örök ellenségemnek számító két marék káposztát sem tudja kihagyni belőle. Szintén a wikipedia szerint viszont, csak hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba:

Burrito – másnéven taco de harina, amely búzalisztből készült, grillezett vagy párolt tortillába bebugyolált töltelék. A töltelék általában hús, mexikói rizs, és főtt babpüré. A nemzetközi burrito nagyobb, így népszerű töltelék még az avokádó, a sajt, a salsa és a tejföl is.

Na akkor ezt most hasonlítsuk össze ezzel:

Ugye? Roquefortos szósz (tejföllel), avókádó, sült fekete bab szósz, salsa, vagy csípős paprika szósz. Mindezek alapján megvan rá az esély, hogy ha idetéved egy spanyol ajkú egyén, nem jár úgy, mint az egyszeri kínai, aki pörköltszaft alapú (plusz vegeta, mert az kell mindenbe ugye) mogyorós csirkébe botlik kis hazánkban. És megvan arra is az esély, hogy a Mars téren, az arra járók is részesülnek egy jó élményben. Így tehát, mivel az első tesztben ígértük a visszatérést, lássuk, milyen ez a termékvonal.

Alant egy babpürés, felette pedig egy nem tudom milyen készült, az összeállítás művelete ígyis megfigyelhető. Egy nagytányérnál jóval nagyobb tálat is majdnem betöltő tésztalap felére kerül rá az alap (fent felsorolt négy típus egyikét képviselő) szósz. A szószra érkezik a saláta, arra pedig a sajt. Idáig tartanak a hideg hozzávalók. A többi rostlapról érkező, - a húsról még nem beszélve - a burgereknél tapasztalt nagyszerű kiegészítő pedig: gomba, kukorica, valamint a rendelt burrito tipusától függően karamellizált lilahagyma, sült cheddar, bacon, vagy fekete bab. Mind kiváló. Készülés közben:

És akkor a lényeg. Tegye fel a kezét, aki evett már giroszban, tortillában, akármiben igazán jó húst. Nem olyat, amit elfogadtunk, mert a többi sem jobb, hanem olyat, ami húúúúúdejó. Gondolom nem sokan kalimpálnak most a plafon felé. Hát ez máshogy lesz mostantól. Sertéshúst kóstoltam ma, és nagy veszélye volt annak, hogy G egy falatot sem kap belőle ismerkedni. Megint wikipedia. A pulled pork egy nagyszerű étel, gyakorlatilag lassan, alacsony hőfokon sülő sertéshúst jelent, ami azt eredményezi, hogy a hús szálaira esik szét. Sütőben mondjuk képzeljük el a legjobb oldalast, amit ettünk, szor kettő, ez a pulled pork. Itt pedig valami hasonló kerül a tésztába. A múltkor a hamburgerhús összetevőit (a cikk alján ottlesz) felejtettem el megkérdezni, most pedig elvitelre kértem az ebédet, így a sütési módot nem kérdeztem meg a burritoba kerülő húsról, de valahogy így tudom elképzelni. A hús ugyanis eszméletlen, egy deka zsír nincs benne (aki mégis ilyenen aggódik egye csirkéből) egyszerre szálas mégis szaftos is egyben. A fúszerezésére már jelző sincs, római kömény, korriander, és szerintem talán még fahéj is lehet rajta, G is csak pislogott tőle, ebéd után volt, de azt mondta, rögtön visszamegy egyért. (aki a fahéj miatt esetleg megrökönyödne, kósolja meg a görögök stifado nevű pörköltjét, vagy csinálja meg azt a dél-olasz tésztát, amit én egy Jamie Oliver műsorban láttam, szintén római kömyén, chili, fokhagyma, és fahéj, eszméletlen mindkettő, a fahéj legalább annyira megy a sós ételekhez, mint a desszertekhez)

De miért féloldalas a burrito? Mert ügyesen van felcsavarva, az egyik oldalon felhalmozott tölteléket fogja közre a tészta másik fele. Az adag pedig hatalmas. Hosszra megvan egy nagy arasznyi, és egy kézzel félig fogható át. Kb. fél kilósra tippelném, de 30 dkg biztos megvan. A legjobb dolog, hogy összeállítás után visszamegy a rostlapra, és pirul még egy keveset, így a hozzávalóktól meglágyuló tészta egyes helyeken rögtön ropogósra sül, a sajt legbelül pedig kellemesen megolvad. Burritot fényképezni nem lehet, nekem legalábbis nem sikerült de valahogy így néz ki.

A múltkori alkalommal arra jutottam, hogy egy igen különleges hamburger található itt, és mindenkinek ajánlom. Ezt a burritot viszont jobbnak érzem. Nagyjából ugyanazok a hozzávalók, de a hús egyszerűen zseniális. Az állaga a fűszerezése, az egyedisége miatt azt mondom, kötelező darab. A csirkéről is be fogunk számolni, majd ezt a cikket bővítve.

Az update további információ morzsái:

• A hamburger hús háromféle állat (marha, sertés, bárány) keveréke, Laci elmondása szerint kevés fűszer kerül bele, hagyja érvényesülni a húsok saját ízeit.
• A Borracho tüzes szósz kápia paprika alappal készül, ami egy édeskés alapízt biztosít, erre jön rá  mindenféle csipős, és emiatt mégsem egysíkú az egész. Változó gyümölcsből lekvár is szokott kerülni bele, ami szintén fokozza a pikáns ízhatást.
• A hely vasárnap is zárva van, akit félrevezettem azzal, hogy ezt múltkor csak a hétfőre írtam, attól elnézést. Kiváltképp ha emiatt burgert kellett vennie máshol a közelben.
• A perrito nevű hot-dog, egy a fentiek szerint, de egy mérettel kisebb tortillába csomagolt virslit takar, cseles!

Egyre felkapottabb a hely, és bár kicsi a grill-lap, így 3-4 adag készülhet maximum egyszerre, ezért esetleg várni kell 5-10 percet az ételünkre, de ezen kívül az égvilágon semmi indokát nem látom annak, hogy ne együnk a Borrachoban amilyen sűrűn csak lehet.