Az első Tom Burger teszt mindenféle ígéretekkel ért véget, azokat pedig a szólás szerint illik betartani, így nézzük miért is látogattunk el újra hozzájuk:
Sültkrumpli, Tom Jr., Smashed Burger, The Wild, és a Hot-dog
Szépen sorban haladva az első tehát a krumpli, amiről a legutóbb azt ígértem (mert Tom azt ígérte), hogy nem a hétköznapi mirelittel lesz dolgunk. Szerencsénkre egész gyorsan meglett a kötelező hambi menü hozzávaló, és megérte a várakozást. Kis szemű krumplik héjában főzve, negyedelve, olajban kisütve. Egyszerűen hangzik, de valamiért mégsem sikerül a gyorsétkezdék javarészén túljutni azon, hogy kinyitom a mirelit zacskót beleszórom az olajba, és kész. Jobb esetben ezt tényleg steak krumplival csinálják, de akkor is. Itt az adagok a hűtőben előre elkészítve várják a sorsukat, aminek a beteljesülése az, amikor a hely egyedi sós-zöldfűszeres egyvelegében fürödhetnek a sülés végén. Újdonságként különböző, az étlapon talán még még nem látható mártogatós szószokat válogathatunk hozzájuk, a végén pedig az adu, 290 Ft-ba kerül az adag. Bármit veszel a Tom Burgernél, kérj hozzá sült krumplit, kb. ez a tanács.
A Tom Jr-nak van létjogosultsága. Elég nagyétkű vagyok, de a múltkor egy úszás után valahogy éhes is voltam a mozgástól, de nem is volt kedvem degeszre enni magam. Kérem szépen, van megoldás! A Tom Jr. egyáltalán nem "dedós" adag, Tom mérése szerint a kész szendvics 360 g körül mozog, ez pedig kb. 3 kommersz kis burgernek felel meg az M-es láncnál. A minőség pedig ugyanaz mint a nagyobb szendvicseknél, a hús ugyanolyan jó, csak épp egy mérettel kisebb az egész, de éhes senki sem marad. Bátran ajánlom mindenkinek.
A Smashes burgerben ismét egy olyan hozzávaló van, ami a hely sajátja, írtunk már a dinsztelt káposztáról, vagy a The British-ben lévő lilahagymáról, itt pedig a paprikakrém az, ami "kilóg" a normális hambik sorából. Aki kedveli a déli szomszédaink ízeit, esetleg vadászott már itthon a Podravka ajvárjára (ami egyre több helyen elérhető az utóbbi években) az hazatalál, ha erre a burgerre rákóstol. A gyári paprikakrémnél persze (mint szinte minden ételnél) jobb a házi, édesebb, kevésbé homogén a szósz, jobban érezhetők benne az egyes hozzávalók külön-külön is. A Tom Burger husija ráadásul szerintem itt érzi a legjobban magát, a vastagsága, a paprikakrémmel, és a burgerben lévő lilahagymával kellemesen idézheti fel egy délvidéki pljeskavica ebéd hangulatát (tudom ott a hús marha-sertés-bárány, és inkább vöröshagyma a köret, de itt áthallásról, emlékek felelevenedéséről van szó, jó és kész, tessék kipróbálni, képet sajna nem lőttem pedig már kettőt is elfogyasztottam). Én azt hittem amúgy, hogy változott a zsömle recept, amikor ezt kósoltam a múlt héten, de Tom azt mondta, nincs változás, nekem mégis kevésbé volt zsemlés-kenyeres a tésztája.
Jöjjön a The Wild. Nincsenek pontos információim arról, hogy kapható-e még, de ki fogom deríteni. Elöljáróban azzal kezdem, hogy valamiért ez a buci is kicsit szárazabb a többinél, ugyanúgy mint a The British-nél, de ez a The burgerek velejárója. A belbecs kárpótol megint. A hús színe rendkívül étvágygerjesztő, ízében kellemes, annak ellenére, hogy nincs hátbavágó "vad" íze mégis érezni benne az erdőt. Ezt azoknak mondom, akik nem ugrálnak a vadhúsért, próbálják ki bátran. A fűszerezés itt sem tolakodó, a hús a lényeg, és ez így is van rendjén továbbra is. Alul bújik meg a vargányaszósz, aminek több mint fele tényleg az említett nemes gombafajból készül (kb. 1/3 csiperke), ráadásul szép nagy darabok is fellelhetők, így rá is lehet harapni a gombadarabokra, én így szeretem. A gombakrémeket általában vöröshagymával, borssal, és petrezselyemmel tartom a legfinomabbnak, és ez így is van, ha maga a krém a lényeg (mondjuk pirítóson) de itt csak mellékszerep jut ennek a hozzávalónak, és emiatt helyes, hogy az előbb említettek kimaradnak a krémből. A cheddart újfent már a sütőlapon rátenném a húsra a fordítás után, de a szendvics hője is elég volt ahhoz, hogy kellemesen lágyra puhuljon. Az áfonyaszósz is az elvárásainkak megfelelő szintet üt meg, és tökéletesen pikánsá teszi a burgert, én azt mondom minimum egyszer megéri rákósolni, igaz az ára megelőzi a többit, de ízben is különös élményt ad. (Én szívesen megkósolnám az áfonyaszósz mellett, vagy akár helyett a lilahagymalekvárral is, az is édeskés-fanyar, szerintem passzolna hozzá)
Nem legutolsó sorban itt van még a Hot-dog, amit a múltkor még nem szabadott lefotózni, de most sikerült egy jó képet készíteni, tessék:
Az első tesztben említett lifreklám szerint Toméké a legnagyobb, és azt kell mondjam, itt sincs semmi csúsztatás, a fenti Dog ugyanis szemléltető eszközként kapott egy klaviatúrát a háttérbe, és azt kell mondjam, hogy a ctrl-tól ctrl-ig méret, nem semmi. Ha hozzáteszem, hogy a 990 Ft-os Long Dog kb 2x ekkora akkor pedig végképp értelmet nyer a megállapítás. Komolyan mondom, a nagyobb dogot két kézzel kell fogni, vagy alkarra fektetni, mert csak úgy simán középen megfogva félő, hogy kettétörik. A kolbász zseniális, épp elég vékony ahhoz, hogy gyorsan átsülve ne legyen akadálya a "gyorsétkezde" kifejezés teljesítésének, ízre pedig húsos, kicsit paprikás, de mégsem annyira, hogy a hagyományos kolbász jusson eszünbe róla. Egyedi grillkolbász, nagyon finom. Paradicsom, savanyú uborka, és (a képen lévőből kérésre hiányzó) hagyma a társa, illetve a kívánt szószok. A kifli nekem a hely pákárui közül talán a legjobban tetsző, kellemesen összenyomható "burgeres" ízű.
A legutóbbi írás óta tehát megállapíthatjuk, hogy a hely nem adott alább az eddig tapasztalt színvonalból, és ez bizakodásra ad okot. A krumplisütő beszerzése viszont tovább rontott az oxigén ellátáson, télen az ajtó sem lehet nyitva egész nap, így amíg nem lesz a helynek egy alapvető szellőző berendezése, Mivel Tom arról tájékoztatott minket, hogy beszerzett egy aktív szénszűrős elszívót, nyugodt szívvel csak elvitelre tudom ajánlani az étkeket, mostmár helyben fogyasztásra is! de arra nagyon! UPDATE UPDATE, mivel Tom is bevallotta, leírom, a rendszer még nem az igazi.
