Az utóbbi időben sokat lehetett olvasni arról, hogy az Oskola utcában 1967 óta működő Alabárdos étterem valósággal újjászületik, ráadásul ennek a folyamatnak a részeként megnyílt Szeged első tapasbárja is, amelyet természetesen mi is felkerestünk.

Őszintén megvallva nem a kedvenc ünnepem ez a Valentin-nap, nem sok értelmét látom a rá épülő ajándékiparnak. Más tészta, ha valami hétköznapi tevékenységet lehet kicsit "megvalentinozni". Egy jó vacsora bármikor kellemes élmény lehet, egy 2m-es plüss szívvel ellentétben. Éppen ezért keltette fel az érdeklődésünket a Kispiac Valentin-napi menüje, hiszen abban az ott megszokottakhoz képest is játékos-érdekes ötletek tűntek fel.

Közszolgálat ez valahol, amit csinálunk, csak eddig a kellemesebb oldalát mutattuk, ha voltak árnyékos részek is. Ahogyan az nemrég "ismertetésre" került, van legalább 5-10 hely, melyeket figyelünk, szeretnénk írni róluk, de valamiért még nem áll össze a kép. Lehet szólnunk kellene, hogy mitől lehetne jobb, fene se tudja, hol van az a határ, hogy szívesen veszik ezt.

Az igazi árnyoldal azonban nem az, ha egy helyen próbálkoznak, csak épp nem sikerül. Nyilván nekik is megvan a közönségük, hiszen becsuknának, ha nem így lenne, és amúgy is, ízlések és pofonok eltérőek. Az igazi árnyoldal az, ha egy felkapott, és frekventált elhelyezkedésű bisztróban 1500 Ft-ért ilyet kapunk:

Aki járt valaha Prágában vagy csak Csehország más részén, az biztosan találkozott már a csehek "mindennapi kenyerével", a knédlivel. A szaftos, mártásos cseh ételek leggyakoribb körete a gőzölt knédli, de vajon egy hamburger bucijaként is megállja a helyét? Hamarosan kiderül, ha velem tartotok.

Bár ritkán adódik az alkalom, amikor egy étterem, és a street food találkozásának örülhetünk, mégis időről időre előfordul egy-két ilyen szerencsés eset. A vásárhelyi Kispiacot nyitása óta figyelem, mondhatni rendszeresen járunk át, mind nagyobb megelégedésünkre. Sikerül az étteremnek azt az új vonalat hoznia, ami a régi receptek, ízek újragondolását, modernebb köntösbe öltöztetését jelenti. Az étlap azon a kereten belül szerteágazó, ami hihető képet mutat, nincs öt-öt egyforma csirke, sertés, és pulyka fogás. Pont annyi leves, és desszert kapható, hogy az ember bízhasson a friss elkészítésben. Maga a hely családias, egyszerű, a nyers fa burkolatok jellemzik a belteret. A falakon friss hozzávalók képei, a térelválasztókon pedig boros hivatkozásokkal találkozhatunk, régi palackok, dugók, boros fadobozok formájában. A hely fiatalosságát a sokszínű székek- asztalok hangsúlyozzák. A családi hangulatot fokozza, hogy a vendégtérre két felszolgáló jut, így inkább egy hétvégi ebéd hangulata sejlik fel, mint egy zsúfolt étteremé.

Egy kis ízelítő az elejére:

November eleje óta G viszi a hátán a blogot. Legutoljára a facebookra írtam egy kis szülinapi megemlékezést magunkról december közepén, és akkor már egy kicsit érzelgősebb volt a hangulatom a szokásosnál. Nos, mindez annak volt köszönhető, hogy a blog december 14-es szülinapját két nappal követte Bandi 2.0 születése, Ő ráadásul a harmadik gyerekünk, tehát a szabadidőm megszűnni látszik az elmúlt időben. Vannak viszont nagyon kellemes kötelezettségei egy friss apukának, ilyen a tejfakasztás is (ezért az alcím vége). Besétáltam tehát december 17-én délelőtt a Cirmibe, és közöltem a jó hírt, valamint időpontot kértem aznap (!!!) estére. Timi (a hely névadója) minden kedvessége ellenére éreztem a reakciójában, hogy majdnem a lehetetlennel játszom. Már kezdett felrémleni bennem Patrick Bateman és a Dorsia esete, de végül teljesen más irányt vett a történet. Este ennek köszönhetően nagyjából 15-en gondoskodtunk szorgalmasan arról, hogy kis Andris ne legyen szomjas, Anya pedig büszkén dagadjon, további két indokból is [ (  ·  )  (  ·  ) ]. Nem lennénk azonban mi mi, ha G-vel nem a társaság előtt fél órával történő érkezést beszéltünk volna meg, hogy teszteljünk egy kicsit, no meg biztosítsuk, hogy a fakasztás ne érjen hamar csúfos véget.

Létezik Szegeden akkora méretű minőségi hamburger, amit még én is alig bírok megenni? Ráadásul angus marhából? Igen, ugyanis a tavaly novemberben nyitott Monster Streetfood & Grill 25-30 dekás húspogácsával támad. 

Nemrég számoltunk be a Berry White nevű hamburgercsodáról, és máris újra a Kapcából jelentkezünk, mert itt mindig történik valami. Elég csak a Las Vegans névre keresztelt vegetáriánus szendvicsre gondolni, ami nemrég debütált. Mi azonban két olyan hamburgert teszteltünk le, amelyekre már megjelenésük óta nagyon kíváncsiak voltunk, ráadásul az egyik tökéletesen illeszkedik az ünnepek hangulatához. Jöjjön tehát a Black Sheep, azaz a Fekete bárány, és az AZTéK chilis-csokis burger, amit december 6-án hozott el nekünk a Télapó. 

Last year's biggest event was the reopening of the Old Hungaria as Hungi Vigadó after 38 years of pause. The venerable building had been empty for decades until a group of young businessmen rented it, built a terrace then made the half-ruined banquet room one of Szeged's coolest and most exciting places of amusement.