Az utóbbi időben sokat lehetett olvasni arról, hogy az Oskola utcában 1967 óta működő Alabárdos étterem valósággal újjászületik, ráadásul ennek a folyamatnak a részeként megnyílt Szeged első tapasbárja is, amelyet természetesen mi is felkerestünk.

Míg az Alabárdos arculata a jövőben is elegáns marad, addig a Sonka és Borbár elsősorban a fiatalokat célozza meg. Egy borozó, egy bisztró és egy tapasbár keveréke ez, ahol a kiváló borok mellett sonkákat és sajtokat lehet kóstolni. Az alapanyagok jelentős része az üzemeltető saját, hagyományos tartással, vagyis nem nagyüzemi körülmények között nevelt állatainak feldolgozásából származik. Hogyan lehet ezt még fokozni? Úgy, hogy az étlapon kétfajta hamburger is helyet kapott, ráadásul az egyik szürke marhából, a másik pedig racka juhból készül.

A belső teret a rozsdamentes acél és a világos színű fa határozza meg a fiatalosság jegyében. A barna árnyalatait viselő tégla rusztikus, mégis modern összhatást kölcsönöz a terem számára. A sarokban megbújó, sörcsappal felszerelt pult világító felirata büszkén hirdeti a bár nevét. A dizájn megálmodói gondoskodtak tehát arról, hogy minden külső körülmény adott legyen egy remek hangulatú, borozgatással egybekötött vacsorához. 

A főétel előtt - a ház ajándékaként - kóstolót kaptunk a tapasokból, amelyek kis üvegtálakban érkeztek egy kecses deszkára helyezve. A tapas a spanyol konyha jellegzetessége és leegyszerűsítve apró falatkákat jelent, amelyeket rendszerint alkoholos italok mellé fogyasztanak. Itt az első tálkában hajszálvékony füstölt sonka, a harmadikban natúr hagymachips kapott helyet, míg a középsőből chorizóhoz hasonló kolbászkák kacsintgattak ránk.

A továbbiakban egy sajttál következett négyféle házi sajtból zsíros és félzsíros formában, fűszervaj kíséretében tálalva. A racka- és tehéntejből készült sajtok kellemesnek bizonyultak, egyik sem volt túl sós vagy tolakodó, ennek köszönhetően inkább a kevésbé markáns ízek kedvelőinek ajánlom ezt a fogást.

Idő közben már a formabontó burgereket is az asztalunkon találtuk. Azért használom ezt a kifejezést rájuk, mert az alkotóelemek külön-külön kerültek a tányérra, illetve mellé. A húspogácsa a rászórt (első alkalommal ráolvasztott) cheddar sajttal, a lilahagyma lekvár, egy szép szelet grillezett paradicsom és némi lilahagyma nézett velünk farkasszemet. Jó ötlet-e vagy sem? Nos, ezt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy engem sikerült alaposan meglepniük.

A szezámmaggal szórt buci félbevágva támaszkodott a tányér szélének. A ráolvasztott cheddar sajt szinte az egész belső felületét eltakarta, de a szélén azért látszódtak a gondos pirítás nyomai. Egyébként ez a fél zsömle is tökéletesen elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a fogással jól lakjunk, ráadásul a tálalás finom eleganciájához is sokkal jobban passzolt.

Igen, az étel minden elemében gusztusos, a krumpli szeleteket például egy pálcára szúrva szervírozzák. Az állaguk pont megfelelő, az ízesítésükhöz sót és zöldfűszereket használtak. Nekem nagyon ízlett, legfeljebb egy kis mártogatós (Bandi: a birkához egy joghurtos-mentás szósz) kívánkozott volna mellé.

A Racka birkából készült húspogácsa szaftos, nem mellesleg a darálása is tökéletes. Az arányokat (szürke marha-racka birka) jól eltalálták, ugyanis a birka íze csak a falat végén bukkan fel és egyáltalán nem tolakodó. A marha burgerben a pogácsa picit tömörebb. Mivel a magyar szürke marha húsa önmagában kevés zsírt tartalmaz, sertéshúst kevernek hozzá az ideális zsírtartalom elérése érdekében. Ez biztosítja a megfelelő szaftosságot, ugyanakkor egyáltalán nem érezhető a sertés benne, aminek kiváltképp örültem.

A hagymalekvár az édesebb vonalba tartozik. A koncentráltsága nagyon tetszett, igazi lekvár sűrűségűre főzték. Esetleg egy kevés sót vagy borecetet még elbírt volna. Mivel a klasszikus burgerben a már önmagában sózott és borsozott hússal együtt harapjuk, ebben a konstrukcióban viszont külön található a tányéron, érdemes minden egyes falat hús mellé picit a szánkba venni belőle.

A Racka birka burger 1 500 forintba kerül, a Szürke marha burger ára pedig 1 550 forint. A Sonka és Borbár egy merész húzással újraálmodta a manapság oly divatos hamburgert, ráadásul bátorkodott mindehhez őshonos magyar fajták húsát felhasználni. Nos, aki teheti, kóstolja meg, mert ilyen különlegességekkel nem minden nap találkozhat, ráadásul a burgerek árai is barátságosak a minőséghez, a lokációhoz és az étterem hírnevéhez képest.