Ma ajánlottam ezt a helyet az egyik barátomnak, de nehezen indult a dolog, ugyanis, amikor oda jutottam, hogy "hamburger, Mars tér" egy elég határozott vélemény kezdett formálódni az arcán. Aztán csak meggyőztem, nézzük sikerül-e az olvasókat is.

Aki a Mars téren éhenhal, arról kijelenthető, hogy nem egy talpraesett személyiség, csak a buszállomás felőli oldalon, (a csarnokokat sem számítva) minimum 3 pékség, és 3 "gyorsétterem" található. Nekem ezek közül szúrt szemet nemrég, mint "oda nem illő" a Borracho.

Úgy igazából ezzel illett volna kezdeni, persze ott a közhely, hogy aki tudja csinálja, a többi meg tanítja/kritizálja stb. De mégis motoszkált egy ideje bennem a gondolat. G-vel elég sokat beszélgetünk a miértekről, és a hogyanokról, sőt néha a miért nem-ekről is, és ez lassan már fertőzővé is kezd válni, Á kollega például akkora grill-lapot szerzett be magának, hogy a legközelebbi strongman versenyre el fogják kérni súlyzónak, amúgy pedig elmondása alapján szeretett inkább kuktába visszavonulni otthon, most meg mégis hambigyártós videókat nézeget a neten, és meglepi a családját egy kész burger menüvel. Szóval ez ilyen ragadós betegség féle.

Lényeg a lényeg, hogy úgy tizenéves korom eleje óta foglalkoztat a jó kaja, és annak reprodukálása, esetleg saját szám íze szerinti tökéletesítése, amiért nem lehetek elég hálás a szüleimnek sem, ez ilyen családi örökség.

Mostanra kell a postban eljutni valami érdekeshez, ami miatt továbbot klikkelnek a kedves olvasók, ezért:

Bandi hosszú ideje győzködött, hogy el kell mennünk a Csongrádi sgt. 7/a. szám alatt üzemelő bisztró hangulatú étterembe kipróbálni a ház hamburgerét, azaz az Oliva Burgert, de csak nemrég sikerült rá sort kerítenem. Utólag nagyon sajnálom, hogy idáig vártam.

Megint kétértelműek leszünk, de kezdjük normálisan. A szendvics a burgerekhez hasonlóan reneszánszát éli, biztos emlékszik mindenki a sulibüfék 1 zsömle félbevágva, margarinnal, egy szelet párizsival, és jó esetben valami zöldséggel megoldásaira. Ha volt benne egy pötty piros arany, az már maga volt az ízrobbanás. Nagyszünetben néha 3-at is bedobtam. Manapság egyre több kávézóban, cukrászdában, pékségben, és abba is hagyom a felsorolást, mert tényleg mindenütt ottvannak a jobbnál jobb szendvicsek. Ok, érnek meglepetések néha, amitől kiborulok az a rántott húsosnak az a fajtája, ami nem húsból, hanem rántott "húskészítményből" készítenek.

A Panini pékség a Latin Negyed mellett a belvárosban biztos pont volt nekem, ha nem jött össze a melegétel ebédre, és épp nem fedezünk fel semmi új burgerest, az alapvetésnek amúgy teljesen megfeleltethető ebédeket lehetett beszerezni. Friss hozzávalók, ropogós péksüteményekben, egyedi készítésű műzlis joghurtok, stb. Ez az írás most három szendvicsről fog szólni.

A címben szereplő görög betű az alfa, és mint ilyen évezredek óta a kezdetet jelöli. Nos minket a Kapca szült, a blog indíttatását egy nyári burger kóstolás adta, egy ideig ugyanis nem igazán tudtunk másról beszélni, és küldetésnek vettük, hogy erről aztán tényleg mindenki tudjon. A helyen (földrajzilag) én első alkalommal 25 éve járhattam, amikor a hugicám valami néptáncos csoporttal ott lépett fel, aztán édesapám boros barátaival is találkoztam ott pár alkalommal, de mint kulturális központ kívül esett mindig is az actio radiusomon. Ezért is lepett meg idén nyáron, amikor G egy régi kollégája azt mondta, hogy ide kell jönni burgert enni. Mindegy, bepattantunk egy bővebbnek szánt ebédidőben a kocsiba, és irány Alsóváros.

Kint ültünk le, berendeltük a "Lipi"-ket, csodáltuk azt a pár egyetemistát, akik ott sörözgettek, milyen jó is volt 10 évvel ezelőtt... Aztán kijött ez:

??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Az első Tom Burger teszt mindenféle ígéretekkel ért véget, azokat pedig a szólás szerint illik betartani, így nézzük miért is látogattunk el újra hozzájuk:

Sültkrumpli, Tom Jr., Smashed Burger, The Wild, és a Hot-dog

Szépen sorban haladva az első tehát a krumpli, amiről a legutóbb azt ígértem (mert Tom azt ígérte), hogy nem a hétköznapi mirelittel lesz dolgunk. Szerencsénkre egész gyorsan meglett a kötelező hambi menü hozzávaló, és megérte a várakozást. Kis szemű krumplik héjában főzve, negyedelve, olajban kisütve. Egyszerűen hangzik, de valamiért mégsem sikerül a gyorsétkezdék javarészén túljutni azon, hogy kinyitom a mirelit zacskót beleszórom az olajba, és kész. Jobb esetben ezt tényleg steak krumplival csinálják, de akkor is. Itt az adagok a hűtőben előre elkészítve várják a sorsukat, aminek a beteljesülése az, amikor a hely egyedi sós-zöldfűszeres egyvelegében fürödhetnek a sülés végén. Újdonságként különböző, az étlapon talán még még nem látható mártogatós szószokat válogathatunk hozzájuk, a végén pedig az adu, 290 Ft-ba kerül az adag. Bármit veszel a Tom Burgernél, kérj hozzá sült krumplit, kb. ez a tanács.

A 2012 végén újra megnyílt Tiszavirág Hotel és étterem neve valószínűleg minden szegedi számára ismerősen cseng. A név hallatán minden bizonnyal sokaknak a város egyik legpatinásabb polgári épülete és az elegáns szálloda jut eszébe, míg mások előtt inkább az itt eltöltött kellemes pillanatok emlékképe villan fel. Ezzel szemben kevesen gondolnak az ínycsiklandozó burgerekre, pedig akik a gourmet szintre hajtanak, azoknak szinte kötelező gasztronómiai program a hamburger hétfő. 

Nyilván nem lehet elvonatkoztatni a szubjektív behatásoktól, ezért elmondom az enyémet a hellyel kapcsolatosan, és akkor esetleg többféle színezetet is kaphat az alábbi írás, tehát:

Pár éve egy hétig vendégeskedtem a város klinikáján, és azt kellett megállapítanom, hogy a kórházi kaja finoman szólva sem finom. Helybéli sors- és szobatársam töbször felvetette, hogy miért nem rendelünk egy hamburgert, de valahogy nem volt kedvem ahhoz sem. Aztán átjött meglátogatni a békéscsabai unokatestvérem és Ő is azt kérdezte a telefonban, hozzon-e egy hambit? Na ez már gyanús kezdtett lenni, Gyula szép kis város, de nem gondoltam, hogy olyan felkapott hamburger van ott. Aztán egyik nap beadtam a derekam, és 5 nap kórházi koszt után berendeltem egy baconos hamburgert. Igazából én olyat kértem, amiben pirított hagyma van, és bacon, és kiderült, hogy ez az. Aztán megjött, valami nevetséges áron (kb 7-800 Ft volt), és a sorvadó ízlelőbimbóim mindenféle új inger hatására feléledtek. Szerencsére azóta munkaügyben 1-2 havonta odavisz az utam, így az újrakóstolás állandó.

És akkor a kicsit hosszú bevezetés után maga a "teszt":

Gyula egyik szép terén, központi helyen található (Doktor Adler Ignác utca 1.) a Hamburger Bár. Ételt rendelni lehet oldalról az utcáról, illetve bent az étteremben is. Odabent két pénztár található, és általában kis sor, mert én még nem voltam ott úgy, hogy ne lett volna tömve a hely, mindenesetre a rendeléshez 1-2, magához az ételhet szerintem maximum 5 perc alatt el lehet jutni. Bent-fent akár a galérián, vagy hátul egy teraszon is helyet foglalhatunk, elég sok vendég elfér itt egyszerre.

Nem árt néha rögzíteni a terveket, mert irányt mutat, és közben könnyen ellenőrizhetővé is teszi a cselekedeteinket. Éppen ezért álljon itt az elkövetkezendő bejegyzéseink, látogatásaink sora:

Megírni:

- a Kapcát (főleg, mivel gyakorlatilag emiatt kezdtünk blogolni, de még nem állt össze, mert valahányszor odamegyünk sokkot kapunk, és elfelejtjük mit kellene írni, aztán megint elmegyünk, és így tovább. Eddig kb 3x mentünk oda úgy, hogy mostmár tényleg megírjuk)

- a gyulai Hamburger Bárt

- a diósdi Johnny's Bistro-t

- az Oliva hamburgerét

- a Tiszavirág Hamburgerét

- hogy Tom nem viccelt és tényleg jó lett a sültkrumlija

A véletlennek köszönhetően keveredtünk a Bohém Tanyára, mivel egy barátom itt szeretné ünnepelni a harmincadik születésnapját, és arra gondolt, hogy előtte letesztelhetnénk a helyet. Jani előzetesen elárulta, hogy az à la carte kínálatban hamburger is szerepel, de bevallom, nem számítottam túl sok jóra. Tévedtem. A Szentháromság utca hatos szám alá érve hamar felfedeztük a tavaly szeptemberben nyílt vendéglátó egységet. A vaskapun belépve egy tágas udvarban találtuk magunkat, ahol jó idő esetén a kulturális rendezvényeknek is otthont adó terasz üzemel. Az udvar végében romkocsmaszerű bár várja a megszomjazó szegedieket, míg felfelé egy lépcső vezet a bisztró irányába. Noha enni mindkét helyiségben lehet, választásunk ez utóbbira esett.

Asztalunkat elfoglalva az első, ami szemünkbe ötlött, hogy az étlapon a hamburgereket bizony kézműves jelzővel látták el, ami rögtön bizakodásra adott okot.