Gyakran megfeledkezünk a városnak a Tisza másik partján fekvő részéről, pedig Újszegeden is sokan dolgoznak, és még annál is többen élnek olyanok, akiknek igénye van a jó minőségű utcai kajákra vagy akár ezeknek az éttermi körülmények között elkészített változatára. Őket képes magas szinten kiszolgálni a Rio Bistro, amely a mindenki által jól ismert korábbi Tóth Kiskocsma mellett nyílt meg tavaly ősszel.

Ahogy közeleg a Bistorant által meghirdetett hamburger receptverseny döntője, mi is egyre többet tudunk meg a részletekről. Kiderült az is, hogy a gasztronómia világának egyik prominens alakja, Bereznay Tamás is ott lesz az ítészek között. 

Vannak helyek, amik folyamatosan változtatják a kínálatukat, állandó mozgásban tartva minket. Ezzel egyidőben folyamatosan frissül-színesedik Szeged street-food térképe. A Bistorantról már vagy háromszor írtunk. Hozzájuk kötődik az egyik indexes címlapunk is, a hétvégi grillteraszukon kapható Balkán ízeket még be sem mutattuk, most mégsem ezeké a főszerep.

Ugyanis indul a Bistorant nagy hamburger receptversenye.

Képzeljük el a Smoke on the water kezdetét. Ugyanaz szól, mégis baromi jó. Baromi jó autóban, otthon, fülhallgatóval bárhol. A körítés változhat, a lényeg nem. Ezt élem át valahányszor a Borracho sertéshúsából eszem. Bármilyen formába lehet önteni, meg kell állapítani, hogy ennél érdekesebb élményt nyújtó húsa nem nagyon volt Szegednek. Korábban kielemeztük már, a fél napig készülő szálas, szaftos csodát, ami gyakorlatilag egy pulled pork élményt ad. Laci pedig nem bír leállni, a Borrachonál nem hiszem, hogy van "egyedibb" hely Szegeden, tessék csak ránézni a facebook oldalukra. Új plakátok, új étlap, új ételek. Gyakorlatilag állandó tápanyagot biztosít nekünk, minden értelemben.

Idő hiányában Bandival nem mindig tudunk együtt tesztelni, de a mérföldkőnek számító lépéseknél mindketten jelen vagyunk. Ezért ha vannak is olyan helyek, amelyekre más barátok társaságában tévedünk, utána alig várjuk, hogy együtt újra elmenjünk, pusztán azért, hogy megláthassuk a másik szemében azt az örömteli csillogást, amikor először harap bele a hamburgerébe. A Cirmi kézműves gasztrokocsmával való találkozás pontosan ilyen volt.

Ez most nehét menet lesz. Alapvetően a jó élmények megosztására jött a blog létre, ezért sokszor esünk abba a hibába, hogy "profikhoz" méltatlan módon egyszerűen megesszük az írások tárgyát, mielőtt időnk lenne azokat részletesen kielemezni. Máskor időt szánunk az étkezésre, mégsem marad meg semmi, mert elönti az agyunkat a köd (jobban mondva itt most a füst). Mert egyszerűen olyat eszünk, hogy...

Ezért kell most egy kis száraz kitérőt tartani, hogy a pavlovi nyáltermelődés leálljon, ami csak attól előjött, hogy leültem végiggondolni, mit is akarok írni erről a nagyszerű helyről. Egyik pillanatról a másikra szálas húsokat látok nyitott szemmel is, és füstöt, meg szaftot, meg...

Érdekes déjá vu érzés tört ma ránk G-vel, amikor kiszálltunk a szivárvány kitérőnél az autóból. Épp itt kezdődött az egész, a blog talán már megvolt, írtam egy bevezetőt, csináltam logót, de igazi tesztet nem készítettünk, ezért eljöttünk ide. Egy év sem telt el, született megannyi teszt, és írás, szépen hízik a facebook csapat, voltunk a rádióban, és megint itt vagyunk, megható.

Sajnos nem vagyunk világevők, a munkánk alapvetően Szegedhez köt minket. Ez persze nem jelenti azt, hogy utazásaink során ne járnánk nyitott szemmel és mindenre elszánt ízlelőbimbókkal a nagyvilágban. 

A Bohém Tanyán valamikor januárban jártunk először, hogy szemügyre vegyük, mennyire alkalmas a helyszín Jani születésnapi partijának megtartására. Azóta megvolt az eszem-iszom, és mondhatom, remekül sikerült, de annyi torta és más édesség volt, hogy hamburgert már nem bírtunk enni. Ennek a hiányosságnak a pótlását tűztük ki célul, amely végül egy kellemes és vicces estéhez vezetett. 

Mitől az idézőjel a címben? Nemsoká kiderül. A szokásos történelmi köröket kihagyom, mert teljesen mindegy, hogy török, arab, görög, vagy akár urdu eredetű étel, mára a gyros görög és kész. Minden megtalálható benne ahhoz, hogy sikeres street food legyen: tészta, hús, zöldség és szószok. Teljesen egyszerűen hangzik, és épp ezért lehet mégis ezerféleképp elkészíteni, és ezeregyféleképp elrontani. Mint a carbonara. Magyarországon elvétve találni csak igazán jót, nálam már eleve bukik a dolog a csirkehúsnál, aztán jön a szokásos káposzta, uborka, meg minden, amitől egy kecske boldog lenne, az én szám viszont csak egyre lejjebb csordul. A pesti helyek toplistája egy ideje már elérhető, sajnos Szegeden egy-két helytől eltekintve még nem találtunk igazán bemutatásra sem érdemest. Számomra valahol ott kezdődik a dolog, ha a tzatziki egy kanálban megáll fejjel lefelé is. Ha a húst frissen vágják le, és paradicsomon kívül nincs más zöldség. Az egyszerűség nagyszerűség, mint pár sorral feljebb már utaltam rá.