Képzeljük el a Smoke on the water kezdetét. Ugyanaz szól, mégis baromi jó. Baromi jó autóban, otthon, fülhallgatóval bárhol. A körítés változhat, a lényeg nem. Ezt élem át valahányszor a Borracho sertéshúsából eszem. Bármilyen formába lehet önteni, meg kell állapítani, hogy ennél érdekesebb élményt nyújtó húsa nem nagyon volt Szegednek. Korábban kielemeztük már, a fél napig készülő szálas, szaftos csodát, ami gyakorlatilag egy pulled pork élményt ad. Laci pedig nem bír leállni, a Borrachonál nem hiszem, hogy van "egyedibb" hely Szegeden, tessék csak ránézni a facebook oldalukra. Új plakátok, új étlap, új ételek. Gyakorlatilag állandó tápanyagot biztosít nekünk, minden értelemben.
Elkészült a pendejo, ami egy lebutított burrito. Ok, ez így kicsit furán hangzik, de tessék ránézni, a szó jelentése "ostoba", tehát találó a név. A vékony tésztában hús, sajt és szósz vár ránk. Tényleg kevesebb a burritonál a salátával, kukoricával, de lényegesen olcsóbb is. Cseles találmány, Laci elmondása szerint unatkozás közben született, próbált valami újat kitalálni. Jól tette. A hajtogatás úgy sikerül, hogy a tészta egyes rétegeiben vannak a különböző hozzávalók, így minden falat más és más. A háromszög formába hajtogatott étel kap egy kis fűszeres-olajos pirítást is a rostlapon, így talán a chimichangához tudnám hasonlítani, ha nagyon kellene.
Namármost teljesen komolyan mondom, hogy aki 600 (igen hatszáz) Ft alatt bármi mást megvesz, az nem biztos, hogy noooormális. Vesszőparipám, hogy mikor múlnak már el örökké a régivágású hamburgeresek. Egyszerűen nem értem, mit kellene még tenni azért, hogy tiltsák be a mirelit húspogácsa tömegeknek, hamburgerként történő árusítását. Ennek ugyanis nincs már létjogosultsága. Biztos van ebben egy kis olyan emlék-töredék is, hogy a 30-as korosztály számára a hamburger egykoron valami vagány dolog volt, ezért megszokta, és jó szívvel emlékszik vissza a régi "szép" időkre. Pedig nem voltak azok. Egy dolog jutott eszembe. Képzeljünk el egy átlagos brigádot, ahol ebédidőben el kell szaladni fél órára, és mondjuk 5-6 főnek kell hirtelen valami "kaja". Ilyenkor jöhet szóba a klasszikus "hamburger". Bemennek a delikvensek, kérnek 2 ilyet, meg 3 olyat, meg 1 spécit, és csak a mikró tányérjának pörgése határolja be az időt, amíg meleget ebédelhetnek. Nagyon szépen kérek mindenkit, aki esetleg furán néz blogunk hitvallására, mert úgy érzi, a gyorskaja csak egyféle lehet, szánjon rá plusz 10 percet, és egy kis előrelátást, rendelje be a Borrachotól a fejenként egy pendejot. Többé nem fognak régivágású hamburgert enni. És még olcsóbb is. Komolyan nem értem, ne csináljuk emberek emberek! Raboljuk ki Lacit, legyen az Ő baja, hogy 590 a "nagy" pendejo temérdek hússal, szaftosan, sajtosan. Maximum majd árat emel, és 690 lesz... és?
Rögtön malacka vonalán továbbhaladva ott a chilisbab is. Találkozhattunk már az összetevőivel mondjuk egy Funky becenevű burritóban. Az előbb egekbe magasztalt hús, bab, és a salsa szósz, összesütve egy kis lilahagymával, kukoricával. G-nek ma elállt a szava, és a közben kóstolni betérő kollegáknak is. Az arányok, az egyensúlyok néha olyan tökéletes elegyeket alkotnak, amiket csak csodálni kell halkan. Lehet ódát írni egy csilisbabhoz? Igen, hülyeségnek hangzik, de mégsem az. Először is 890-ért akkora adagot kapunk, hogy ha az előbb említett melós brigád tagjai esetleg betonoztak is délelőtt, akkor is pihegni fognak utána. A salsa szósz kellemesen édeskés, jól harmonizál ezzel a lilahagyma, a bab-kukorica szépen mellékszerepel, a hús pedig... Tényleg csak pislogtunk.
Nem tudom mi a Borracho titok, biztos van, mert pl. az elég éles hamburger vonal mellett engem egy kuktában készült sertéshús leköt annyira, hogy sokadjára is hajlandó vagyok írni róla. Nagyon is jó dolog, hogy egy kiváló hús mellé széles portfóliót kapunk. Csilisbabnak kell? Van. Burritóba kell zöldségekkel? Van. Zöldségek nélkül máshogy hajtogatva pendejoban? Van.
Boldogság? Van.
És akkor a Mammut becenevű szörnyetegről még nem beszéltünk. 30 dkg hús, egy fejem méretű (nagy fejem van) buciban. Legközelebbre levadásszuk. Nehéz dolgunk lesz, ugyanis Laci a "mamutidomár" nemcsak a csípős szósza, de a zenéje alapján is kemény. Addig is, tessék túlterheléses támadással rávenni, egy nagyobb grill-lap beszerzésére, és mászkáljon minél több mosolygós ember arrafelé.
(a képekért külön köszönet a Borrachonak!)
