Gyakran megfeledkezünk a városnak a Tisza másik partján fekvő részéről, pedig Újszegeden is sokan dolgoznak, és még annál is többen élnek olyanok, akiknek igénye van a jó minőségű utcai kajákra vagy akár ezeknek az éttermi körülmények között elkészített változatára. Őket képes magas szinten kiszolgálni a Rio Bistro, amely a mindenki által jól ismert korábbi Tóth Kiskocsma mellett nyílt meg tavaly ősszel.

A bejárat a Napfényfürdővel majdnem szemben található, úgyhogy az itt elköltött ebédünk vagy vacsoránk akár az egész napos családi fürdőzések lezárására is kiválóan alkalmas. Egyébiránt a híd másik oldalán dolgozók számára is érdemes átruccanni egy kiváló ebédre. Mi magunk is így tettünk.

A belső tér nem teljesen követi a modern divatos trendeket, inkább olyan mintha több stílus ötvöződne abban a hatalmas teremben, ami akár esküvők, nagyobb rendezvények lebonyolítását is lehetővé teszi. A nyers tégla meleg hangulatot kölcsönöz az étteremnek, ugyanakkor az egésznek van némi keleties beütése.

A hamburgereket egyelőre csak menüben kínálják, de remélhetőleg hamarosan az állandó étlapon is viszont látjuk majd őket. Az ebédmenü ára 1 300 forint, amihez minden nap más főétel és leves jár. Ottjártunkkor pont egy hideg gyümölcslevessel örvendeztettek meg minket, ami szerencsére nem volt sem túl édes, sem túl savanyú. Én magam is hasonlót készítek otthon némi szegfűszeggel és fahéjjal ízesítve. (Bandi: A leves remek hűsítőként szolgált számunkra, piros gyümölcsök és őszibarack adták a betétet. A megszokott házi gyümölcslevesnél tejszínesebb, nehezebb volt, szerencsére emellett egyáltalán nem volt émelyítően cukros. Kellemes szegfűszeg íze volt, ez a jellegzetes fűszer érződött benne legerősebben, de még épp nem tolakodóan. Ez most különvéleményes írás lesz, ferde betűkkel okoskodok bele G soraiba.)

A burgerek jelenleg sima, illetve BBQ verzióban érhetők el, mi Bandival mindkettőt leteszteltük. Nekem a BBQ burgert volt szerencsém megkóstolni, ami mozzarella sajttal, baconnel és barbecue szósszal készül. Az egész legkülönlegesebb része a húspogácsa, ezért rögtön ezzel kezdeném. A szendvicsünk kellős közepén ugyanis egy tatár beefsteak pogácsával kerülünk szembe. A klasszikus marhaíz helyét a leheletnyi borssal, mustárral és paprikával ízesített, krémesre darált, majd közepesre sütött bélszín veszi át. Bélszín egy hamburgerben, nem mindennapos, ugye? Az erre kerülő töménytelen mozzarella nem túl domináns ízvilágával remekül passzol a tatárhoz. Legfelül a remek bacon zárja a sort.

A buci ízvilágát tekintve egyébként az édesebb, kalácsosabb jellegű tészták vonalába tartozik. Talán kisebb is lehetne, viszont a pirításnak és a házi készítésű barbecue szósznak köszönhetően remek darab. Az egyenízű bolti szószok helyett használt barbecue telitalálat, hiányzik belőle a füstaroma, ugyanakkor remekül tetten érhető benne az édes-savanyú ízek ellentéte.

Bandi: Az én sima burgeremen füstölt gomolya sajt volt, egyébként a BBQ szószt leszámítva egyezett G szendvicsével, íme:

Az alul-felül megbúvó szósz "lógott" ki egyedül a koncepcióból, no persze nem vészesen, de érzésre valamiért nem ért össze egységessé. Ahogy a burgerszószok java része, ez is a ketchup-majonéz összetevőkből állt. Miért írom, hogy nem állt össze? Valahogy mindkét hozzávalót külön-külön éreztem benne, ez volt furcsa, nem lett egységes szósz. A füstölt gomolya rendkívül selymesen olvadt rá a húsra, amire kitérek bővebben is.

Őszintén mondom, eltérő véleményre jutottunk G-vel, neki egyértelműen tetszett, mint fent megírta. A "nem tetszik" persze fel sem merült részemről, viszont az érdekesség, és az "oda nem valóság" között én már nem tudtam dönteni. Az első falatom során a kolbászhús jutott eszembe. No nem a szokásos, és főleg nem a bolti. A családi kolbászolások alkalmával én szoktam lenni a tekerő, darálóba-adagoló emberke a közös gyúrás után. A darálás végén a tölteni való bél cseréjekor néha kimarad egy kis adag hús, ami olykor háromszor is átmegy a darálón. Ez a kedvenc részem, teljesen krémes. Ebből néha sütök serpenyőben magamnak egy mini kolbász húspogácsát, mert nem bírom kivárni, amíg a töltött adag kisül a sütőben.

Nos, visszatérve a tárgyhoz, krémes, paprikás húst találtunk a burgerben, és nekem itt jött a fent vázolt emlék. A són-borson kívül apró hagyma darabokat is találtam benne, (vöröshagymát) zöldfűszert nem. Számomra egy kis bukfenc, hogy a nyers tatárt megsüssük, de mondom, nem vagyok biztos abban, hogy ez nem valami nagyszerű dolog-e. Marhát eszünk? Igen. Nemes részét? Igen. Hol a gond?

Folytatva egyébként a lamentálást, meg kellett állapítsam, hogy a lágyra olvadt sajt remekül harmonizál a szintén krémes hússal. A baconok nem sültek viszont ropogósra, lehet ezzel kontrasztot lehetne állítani a lágy hús-sajt tengely mellé, és összességében meglenne a harmónia.

A krumplit attól, hogy azt képzeljem, egy nagymama sütötte otthonkában, csupán az választotta el, hogy hosszabb gerezdekre volt vágva, apró kockák helyett. Friss olajban, kívül ropogósra, belül krémesre készült, kis fűszersóval gyönyörű aranysárgára. A coleslaw is megéri a pénzét, majonéz helyett tartár alapú, és a fehérkáposzta mellett vékony savanyú uborka szálakat vágtak bele. Kiváló volt, néha az egyszerűbb több ez pedig sokkal több!

Házi szószok, saját készítésű buci, házi krumpli, remek coleslaw, nagy adag, nem sok pénzért, kellemes környezet, nem szerteágazó, mégis változatos étlap azoknak, akik épp nem hamburgert ennének, valamint remek limonádék. Első blikkre ez volt a Rio.

Ha a kétféle hamburger közül az egyikbe egy hagyományos hús kerülne a tatáros mellé, és szósznak megjelenne benne esetleg a coleslaw tartár mártása, sűrűbben járnánk át a "Tiszántúlra". Azt gondolom, mindenki lesse ki, mikor van a Rióban hamburger, próbálja ki, döntse el maga, hogy tetszik-e neki az élmény, csalódni biztosan nem fog.