Közeledik a húsvét ünnepe, amikor is mindenki annyi sonkát, kalácsot és főtt tojást eszik, amennyi csak belé fér. Szerencsére az Infernónak köszönhetően ilyenkor sem maradunk hamburger nélkül, ugyanis elkészítettek egy szuper húsvéti verziót számunkra. Mivel ezzel a húzással alaposan felcsigázták a kíváncsiságunkat, fogtuk magunkat Andrással, és sebtében ellátogattunk hozzájuk.  

Az ajánlat kizárólag az Inferno 2-ben érhető el vagy kiszállítással kérhető, így a helyszín ezúttal a Petőfi Sándor sugárúti szivárvány kitérőnél található egykori Dinamó presszó volt. A hajdanvolt sörivó ugyan nyomokban megőrizte kocsma jellegét, mégis döntően új arculatot és funkciót kapott, és bár sörök szerencsére továbbra is kaphatók, az alkoholos italok helyett immáron az ételeké a főszerep. A kellemesen tavaszias időnek köszönhetően a teraszon foglaltunk helyet, ahol régen látott barátok módjára lázas beszélgetésbe kezdtünk. 

Ha rövid jellemzést kellene az Infernóról adnom, akkor talán azt emelném ki, hogy visszafogott árak mellett, tisztességes alapanyagokból készítenek jó hamburgereket. (Azt se felejtsük el, hogy a Paszternák Péter vezette csapat adta az egyik első minőségi hamburgerezőt Szegednek.) Az ünnep szellemében összeállított burgerük viszont nem csupán jó, hanem unikális, formabontó és összehasonlíthatatlanul finom volt. Pedig bevallom őszintén, hogy eleinte bizonytalan voltam a végeredményt illetően. 

No, de kezdjük az elején. A buci klasszikus szezámmagos darab, mégis muszáj fejet hajtanunk előtte, mert a rengeteg szósz ellenére is derekasan állta a sarat: nem mállott szét, nem szakadt el. A húspogácsa a helyre jellemző módon a vékonyabb és jól átsütött vonalat képviseli, de ennek ellenére is annyira "marha" íze volt, amennyire ez ennél a sütési fokozatnál csak lehetséges. 

Egy átlagos hamburgernél nagyjából itt vége is a sztorinak, de esetünkben a java még csak eztán kezdődött. A húspogácsára ugyanis egy szép szelet sült parasztsonkát tettek, kellemesen sós és füstös ízzel, majd az egészet vastagon nyakon öntötték majonézes tormakrémmel. Ennél a pontnál derült ki, hogy minden félelmem alaptalan volt, mert a krém egyáltalán nem áztatta át vagy hűtötte el a "szendvicset", ráadásul a torma sem bizonyult túl erősnek, amitől viszont Bandi tartott. 

A füstösebb vonalat erősítették tovább a vékony szeletekre vágott pirított kolbászkák, amelyeknek a szaftja a majonézes tojássalátával és a tormakrémmel egyetlen masszává olvadt össze. A majonézes tojássaláta ízét nehezen tudtam külön értelmezni, inkább belesimult a tormakrémbe. (A tojás sárgáját egyébként bele is dolgozták a krémbe, amitől az teltebb lett.) Nehéz szavakba önteni a végeredményt: a füstös, karakteres és a lágy, krémes ízek tökéletes harmóniája ez. A jól megszokott csemegeuborka, jégsaláta és paradicsom mellett az évszak első zöldségeivel; hónapos retekkel és zsenge újhagymával csempésztek igazi tavaszias frissességet a burgerbe.

A krumpli annyira házi, hogy még szinte a szánkban érezzük a föld ízét, amelyből kivették. A  káposztasaláta sem illeszkedik az egyen coleslaw-k világába, mivel répa egyáltalán nem került bele, és bár sava nem igen volt (egy kis almaecet segített volna rajta), tetszett, hogy némi fekete borssal pikánssá, csípőssé tették. 

A húsvéti burger előreláthatóan április 17-ig lesz elérhető, az ára pedig 1 650 forint, ami egyáltalán nem vészes a mostanában gyakori majdnem 3 000 forintos szinthez képest. A kiszolgálás kedves és gyors volt. Minden tekintetben ajánlani tudjuk.

(Dinamó presszó képek forrása: http://szegedikocsmak.blog.hu/2013/02/17/dinamo_presszo)