Érdekes déjá vu érzés tört ma ránk G-vel, amikor kiszálltunk a szivárvány kitérőnél az autóból. Épp itt kezdődött az egész, a blog talán már megvolt, írtam egy bevezetőt, csináltam logót, de igazi tesztet nem készítettünk, ezért eljöttünk ide. Egy év sem telt el, született megannyi teszt, és írás, szépen hízik a facebook csapat, voltunk a rádióban, és megint itt vagyunk, megható.

Anno azért esett a választás az Infernora, mert 3-4 alkalom után is ugyanazt a minőséget adta a hely, teljesen becsületes burgereket ehettünk itt. Az infrastruktúrát megcáfoló ízekkel lehetett találkozni, ráadásul Péter a tulaj vagy maga készítette átszellemülten az étkeket, vagy átszellemülten magyarázott az új szakácsok valamelyikének. Ez volt az, ami - a 800-1000 Ft-os "szokásos" hamburgerezőktől eltérő ízek és megoldások mellett - megfogott a helyben. Amikor a századik burgert is úgy csinálják, mintha vendégség lenne otthon, és tényleg fontos, hogy mi kerül a tányérra, ez az amit keresünk.

A címben a dupla kettes azt jelenti, hogy ez most az Inferno II. tesztje, de mivel másodjára írunk róluk, ezért ott egy másik 2-es is. Érdekes amúgy, hogy mostanra az első Inferno lett a II-es Inferno, de lényeg, hogy van, és szaporodik, remélem mások is követni fogják ezt. Amúgy most jut eszembe, hogy ezzel megvan Szeged első "hamburger lánca" is, a multikon kívül ugyanis helyi vállalkozásnak eddig tudtommal nem volt egynél több üzlete.

Nem kezdődött amúgy felhőtlenül a kapcsolatunk, mivel egy szerintem teljesen pozitív cikkben anno G megemlítette az elszívó hiánya miatti füstöt is, ami már nem volt aktuális, mire megjelent az írás, mert a tulaj beszerelt egy elszívót. Mi elmentünk megnézni, és nem igazán érzékeltük a különbséget, ezért nem frissítettük a tesztet, de aztán jött egy még modernebb (az Inferno II-ben már alapból beszerelt) megoldás. A lényeg, hogy a mai kóstolás alkalmával remélem nem maradt senkiben tüske, mi továbbra is úgy állunk a dologhoz, hogy arról írunk, ami jó, és mivel most is épp az Infernoról írok, úgy remélem világos a szándék. Lényeg a lényeg, nem lesz senki füstös, a II-es számú telephelyen a konyha még fallal is el van választva a pulttól, és a vendégtértől, ezért maximum a saját magunk által fogyasztott ételek illata hathat át minket, ezt pedig senki sem fogja bánni.

Rátérve végre a burgerekre, a kínálatot javarészt már bemutattuk az első írásban, a változás azóta, hogy az alap 100 g-os húsok melletti burgereket kérhetjük dupla változatban is, illetve több újdonság is felkerült az étlapra. Az én választásom ma a Bárányosra esett, úgy gondoltam, rápróbálok valami különlegesre. Ez a top kategória, 1650 Ft-os árral. Még lazacosból választhatunk ezen az árszinten, ami egyébként filéből, külön serpenyőben vajon, kis petrezselyemmel, citrommal készül. A bárányos húsa a mélyhűtőben vár minket, amire egy szavam sem lehet, hiszen a hétvégi hambi vendégségből visszamaradt húsokat én is oda helyeztem külön porciózva, és amikor szükség van egyre, (azóta hét közben vacsira megleptem magam) csak kiveszem, felolvad, és lehet sütni. A speckó burgereket egyébként krumpli, és coleslaw is kíséri, ezekre is ki fogunk térni.

A hamburgerbe zöldségek, inferno szósz (nem a csípős), valamint kéksajtos-fokhagymás tejföl kerül. A leírás alapján valamilyen zöldet hiányoltam a bárány mellé, de szerencsére a saját készítésű húsban megleltem a hozzávalót (petrezselyem, menta?). A burger remekül összeáll, a bárány íze áthatóan érvényesül, a kéksajt lágyabb a tejföl mellett, a fokhagyma pedig finoman kíséri ezt az ízvilágot.

Ahogyan a képen is látszik, itt nem beszélhetünk egy méretes húsról, azonban az egész szendvics íze-összhatása kárpótol minket, és higyjétek el, éhesek nem fogtok maradni utána.

Mivel ketten teszteltünk, átadom egy kicsit a szót:

kormosgergo: Választásom egy, a hamburgereiről elhíresült amerikai étteremlánc nevét viselő Red Robin burgerre esett, amelyhez dupla hús és sajt jár mindössze 1 300 forintért. A két húspogácsa közé egy szép szelet grillezett ananászkarika kerül, ami intenzív ízével teljesen feldobja az ételt. E mellé az ízbomba mellé társul a majonéz és a japán konyhából jól ismert, gyömbérrel ízesített teriyaki szósz. A teriyaki alapja a mirin nevű édes japán főzőbor, a szójaszósz, valamint a méz és/vagy nádcukor. Pétertől megtudtuk, hogy a szószt készen veszik, nem is várható el más egy ekkora választékkal bíró helyen. 

(Bandit) Folytatom újra: A krumpli ma steak krumpli volt, de jelezték, hogy egyébként hasábra kell számítsunk. A coleslaw az átlagosnál kevesebb majonézzel készül, de száraznak egyáltalán nem mondható, mindkét köret remekül kíséri a burgert.

A hely kellemes kültéri résszel rendelkezik, de bent is számos ülőhelyet találhatunk nagyképernyős tv-kkel, csak győzze kiszolgálni a konyha. Mivel a quesadillát még nem próbáltuk, lesz miről írni a jövőben is.

Visszatérve az első gondolatra, nem árt a kezdetekhez való visszatérés alkalmával számot vetni. Azóta fejlődtek más helyek is, mostanra a "rendes" hamburgereseket nagyjából három csoportra tudjuk osztani kisebb átfedésekkel. Vannak azok a helyek, amik miatt a régi dinoszauruszoknak ki kellene halniuk. Őszintén nem tudom megérteni, mi viszi rá az embereket arra, hogy ezer Ft-ot is adjanak egy mikrózott zsemléért, és egy több órája kisült, ipari mirelit "húsért", amikor olyan helyek vannak, mint éppen az Inferno. Kis átfedésről beszéltem az előbb, mert itt is van hamburger ugye, lazacos, vagy bárányos változatban is. A második csoportba azokat a belvárosi sörözőket/romkocsmákat sorolnám, ahol 1300 Ft-tól kezdődően már nagyszerű burgerekbe lehet futni. A legutolsó kör pedig a kifejezetten aprólékos munkával megtervezett hamburgerek területe, ahol akár 3000 Ft-nál többet is költhetünk kedvenceinkre.

A legjobb az egészben az, hogy mindhárom csoport eddig általunk bemutatott szereplői tudnak olyan élményeket nyújtani az előbb vázolt értékhatárokon belül, ami miatt beszélünk, írunk róluk. Gondosan figyelünk arra, hogy az egyes helyekről szóló írások kerüljék a konkrét megnevezésekkel történő összehasonlításokat, utalásokat, ezért maradjunk annyiban, hogy szerencsére mára túl vagyunk azon is Szegeden, hogy 800 Ft-tól kezdődően már normális, frissen sült hússal, pirított bucival kezdődő hamburgereket ehessünk. Már az előző felsorolás legelső csoportjában is különlegességekre lehet bukkanni, ez pedig kiváló dolog!