Bevallom, a Süti nem süti sosem volt a törzshelyem. Ennek legfőbb okát a speciality kávé iránti rajongásomban látom, egyszerűen a sütemény kontra kávé versenyben mindig a kávé javára billent nálam a mérleg. Mégis ennek az apró, francia bájjal fűszerezett cukrászdának a 2022. októberi bezárása a megszokottnál is rosszabbul érintett. Úgy éreztem, hogy az egyik legkedvesebb emlékem helyszínét rabolták el tőlem, ide vittem el ugyanis az első szegedi látogatása alkalmával Andit, aki azóta a feleségem és csodás gyermekeim édesanyja. Aztán mintha csak egy rossz álomból ébredtem volna fel, egy idén ritkaság számba menő napsütéses tavaszi napon újra megpillantottam a kiskörúti teraszon sütiző-kávézó fiatalokat.

A vendéglátást sem érintették jól az elmúlt évek sokszor tárgyalt folyamatai, mint a világjárvány, vagy a gazdaság abból, és más körülményekből eredő instabilitása. Ez mind kihatással volt az árakra, és egy erős átrendeződést eredményezett a gasztro-szektorban is. Bejáratott, jól működő helyek zártak be sorra, vagy alakultak át.

Bár a minőségre még nehézségek esetén is általában tovább áll fenn a kereslet, mégis a jobb helyeket is érintette ez a folyamat. Az Alabárdosról újjáéledése után, annak apropóján emlékeztünk meg, hogy bekerültek abba a szűk, Michelin-kalauz által ajánlott vidéki körbe – Szegeden ráadásul az elsők közt – akiket a híres tesztelők erre érdemesnek találtak.

Tóth Pál séfet, egy idő után Karakas Dávid váltotta, aki több évnyi franciaországi séfkedést követően vált az Alabárdos, majd a Tiszavirág konyhájának vezetőjévé. A folyamatosságot – a minőség mindenek elé helyezésében kiváltképp – tetten érhetjük munkájában. Karakas Dávid ráadásul nemcsak az étlap megálmodásában, de a mindennapi feladatokban is teljes erőbedobással veszi ki a részét. Nevéből fakadóan tehát a Tiszavirág állandóan megújul, nézzük, mivel várják ismételt elismerésben alappal bízva a Michelin-kalauz tesztelőit.

Meglehetősen ritka, hogy felüljünk a divat hullámaira, nincs vlogunk, videót talán egyszer gyártottunk, és mindig is kerültük az összehasonlítós, top 10, top 5 top 3, ki a legjobb és hasonló témákat. Mégis van, amikor adja magát a lehetőség, amikor egymás után rövid idővel hasonló helyek nyílnak és szinte muszáj összevetni őket. A paradoxon tehát, hogy hype-olt helyek valós teljesítményét kell most összehasonlítani, amikor az összehasonlítást mi magunk is hype-nak tartjuk. Divatos továbbá fanyalogni azon, ami mindenki másnak tetszik és új, tehát ebből a szempontból is nehezen született meg ez a cikk. Objektívnak lenni és az árral szemben evezni, nem ugyanaz.

A blogolásban az a legizgalmasabb, amikor teljesen véletlenül bukkansz rá egy új helyre, és az élmény úgy magával ragad, hogy azonnal tudod, írnod kell róla. Pontosan ez történt, amikor egy spontán szombat délutáni séta közben a Nagyáruház melletti Jókai utcában felfedeztük és kipróbáltuk az éppen előző nap nyitott MONYO Bar-t, Szeged legújabb kraft sörözőjét. Mint kiderült, a MONYO első és egyetlen vidéki egységét.

Szivacski Nimród és Hegedűs Bence egy közös nyaralás alkalmával úgy döntött, belevágnak Bence álmának megvalósításába, és burgerezőt nyitnak. Ehhez a legjobb pillanatot választották, hiszen újra tombol a burger-láz, a 2010-es évek közepének street food forradalma óta nem láttunk ekkora érdeklődést a hamburgerek iránt. 

Továbbra is alakulóban a szegedi gasztro-kínálat, sőt lassan már nem is igazán érvényes ez a bevezetés, mert úgy tűnik, ez egy örök folyamat. A 2010-es évek streetfood robbanását, a hamburgerek étterembe költözését, a jó minőségű pizzák térnyerését és a kávézók minőségi ugrását az egzotikus konyhák terjedése követi.

A covid, majd az azt követő nehézségek rányomják a bélyegüket az ágazatra, de talán a sok egyetemista miatt Szegeden legalább annyi egység nyit, mint csuk be, így felhasználói szempontból abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindig van egy "új hely" amit megéri kipróbálni.

Persze a massza hatalmas, és egyáltalán nem mindegy, hogy az új beszállók megfelelően térképezik-e fel a piaci rést. Nyilván a jó ár- nagy adag- jó minőség háromszögben nem lehet a végletekig elmenni (hiszen ez végül is üzlet), de sok kellemes meglepetés ért már minket.

A Khyber kettős utat választott, hiszen pakisztáni-indiai gyorsétterem nincs még Szegeden, viszont a Lófara környékén számos izgalmas helyet találunk. Itt valami igazán extrát kell mutatni, lássuk sikerült-e nekik.

Szeged legújabb kávézójában immáron cicák között fogyaszthatjuk kedvenc cappuccinónkat. Persze nem arról van szó, hogy egy Hooters nyílt a napfény városában. Nem, a belvárosi Mérey utcában a vérbeli macskarajongók számára már biztosan jól ismert macskás kávézó ötlete valósult meg. 

Bárcsak ilyen helyek lennének Párizsban... Ez volt az első gondolatom, amikor beléptünk a Kék Nyuszi elegáns, boltíves belső terébe. A Le Lapin Bleu ugyanis olyan, amilyennek a nem franciák, vagyis mi a filmek és romantikus regények alapján egy kis francia bisztrót elképzelünk. 

A gofri jóval több, mint egy finom édesség, képes ugyanis felidézni gyerekkorunk legszebb emlékeit. Ki ne emlékezne arra, amint izgalommal telve várakozott a büfé előtt, hogy végre beleharaphasson a ropogós, de mégis lágy és puha tésztába. A Waffini visszarepített minket a régi idők balatoni strandjaira, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy jóval komplexebb ez a műfaj az emlékeinkből jól ismert vanília- vagy csokipudingnál és tejszínhabnál.