G szerencsére "világot látott" ember mellettem, így amikor tavaly a második "Kispál életmű koncert" miatt ellátogattunk Orfűre, örömmel vettem, hogy nem csak én vagyok elájulva a hely varázsától, Ő a Sziget, SZIN (tudom, nem egy kategória a kettő) és egyéb fesztiválok ismeretében is azt mondta, hogy: "na ez valami". Meglepne, ha lenne kellemesebb bulihelyszín ennél, hegyek, vízpart, kis völgyekben koncertek, borterasz, és street-food részleg. Idősebbek lettünk viszont, így idén az volt a terv, hogy ottalvós lesz a buli, tavaly még hazavezettem hajnal kettőkor Szegedre, és reggel még dolgozni is mentünk, mert rákendroll. Idén már szabit vettünk ki másnapra, de aztán valahogy nem tűnt kényelmesnek az autóban alvás, ezért egy kis stéges beszélgetés után azt mondtam G-nek, hogy irány haza, jobb lesz otthon elaludni. Meglett persze ennek a böjtje, mivel csütörtök reggelre levezettem kb. 400 km távot (200-at éjjel), péntek este pedig indultunk Görögországba a három gyerekkel. Szerencsére Asszonyka megmentett, és Belgrádtól Macedóniáig elvállalta az út felét, amíg én próbáltam magamhoz térni. De ez egy másik történet, vissza Pécs mellé.
Érkezésünk tavaly amiatt volt izgalmas, hogy a 4 órai blokkolás után próbáltunk a 6 órai kezdetű Szabó Balázs Bandája koncertre odaérni (nem sikerült a 2 óra 46 perces utat lerövidíteni, pedig a szerpentineken egy-két alkalommal a végén meg tudtam indítani az első kerekes autó hátulját is), idén pedig - ugyancsak 4 órai blokkolás után - a 6 órakor kezdődő Magyar-Portugálra. Ez sem sikerült, viszont valahol Pécs alatt, amikor épp megállapítottuk, hogy az nem létezik, hogy egy "neves" rádió sem közvetíti a meccset G ránézett a mobiljára, és hitetlenkedve mondta, vezetünk. A félidő viszont meglett, és azt kell mondjam remek élmény volt az egymástól légvonalban pár száz méterre lévő tóparti kocsmák bármelyike előtti ezer fős tömegbe beállva végigizgulni a második játékrészt. Összetett nap volt idén június 22-e...
Miért is beszélgettünk még indulás előtt fél órát a stégen? Erről a koncerten felül két hely, a Göröngy és a Streat tehet. Nem szoktunk soha egy írásba két egységet beereszteni, de itt egy induló, és egy bevált koncepció megfér egymás mellett, nem hiszem, hogy ütközne a két dolog. Az orfűi felütést pedig kétszer kétféleképp nem írom meg. Kezdjük ezért időrendben:
A Göröngy márciusban "éledt" szegedi eredetű fesztiválozós food truck. Az elején tartanak, a Cora parkolóban láttam meg a kocsijukat valamikor májusban. Azóta vadásztuk Őket, de nem jött össze a dolog, pedig G kiszúrta a Dugonics téri sörfeszten is az autót, de elmaradt a találkozás, mire eszméltünk. Vicces is volt, amikor befordultunk az orfűi fesztivál street-food utcájába, elsőként beléjük botlani. A sors akarta így, gondoltuk, nem menekülhetnek. Azt kell mondjam - sőt erre ketten jutottunk -, hogy valahol itt kellene kezdődnie annak, amikor valaki becsülettel belefog a street-foodba.
Én a barna sörös-tépett marhás batyut kóstoltam, G-pedig egy Fishing on Orfű burgert, ami az alaptól egy kis pirított gombában tért el. A tépett marhák egyik tévútjának tartom, amikor pörkölt íze lesz a végeredménynek, nos erről itt szó sem volt. A barna sörben vízzel lágyítva hosszú órákig készülő marha omlóssága, szaftossága, kellemes sörös-karamelles, savanykás íze a salátákkal könnyítve egy tökéletes fogás.
G burgere jól nézett ki, gyakorlatilag "gyermekbetegségeket" tudtunk csak megemlíteni a kóstolás utáni átbeszélés alkalmával. A hús még nem 100% marha, a buci nem készült el a kitelepülésre, így kicsit kommersz - de pirított - volt, és én még a trappista sajtot fájlaltam, de visszagondolva egy lapka cheddartól sem lettem volna boldogabb. A coleslaw külön díjat érdemel, a majonézbe kellemes almaecet csempészett egy kis fineszt.
Nem lehet elmenni a "csípős szósz" mellett, amire a készítés előtti rákérdezéskor simán azt mondtuk, hogy köszi nem, végül mégis kiittam a műanyag pohárból az utolsó cseppjét is. A Göröngy ugyanis tépett csirkével is készült, aminek a szaftja nem megy csak úgy a "levesbe", hanem csípős hozzávalókkal való beforralás után szósz készül belőle. Ilyen "igazi" hús élményt szószba varázsolni ritka móka, bármit kértek a Göröngynél, kérjetek mellé csípős szószt is!
Összességében mindenképp ajánlott a hely, ha elsőre nem is mindenképp a burger miatt (ami egyébként becsületes jó munka) de a pulled marha, és egyéb finomságok mellett vétek elmenni. Szurkolunk nekik, ha Szegeden járnak, kivesézzük az eddig kihagyottakat.
Gyakorlatilag G-vel keretbe foglaltuk a street-food szekciót, hiszen míg a Göröngy az elején volt, a StrEAT a másik oldal utolsó kocsijaként árválkodott. Ami odacsalt minket, az az átható marhaillat volt, illetve számomra a név mutatkozott megragadónak, hiszen ha más is arra vetemedik, hogy az "eat" saját nevébe tuszkolásával (gyengébbeknek: SunsEATy-Suncity) foglalkozzon, akkor az rossz ember nem lehet...
Itt is hamburger és pulled (csak éppen) pork volt a téma, de már egy bevált, kész, sőt kiemelkedő koncepcióval találkoztunk. A Streat egy pécsi állandó hely, aminek a food truck-ja tette tiszteletét az orfűi kempingben, legnagyobb örömünkre.
A Streat hamburgere gyakorlatilag tökéletes. Ez persze nem jön magától, mint az ott dolgozó alkalmazottak elmondták, a "házi" buci itt tényleg azt jelenti, hogy egy bácsi fateknőben való kelesztés után, csak nekik süti a zsömlét, a húst pedig egy hentes úr külön nekik készíti. Amikor elfogynak a jelzők, akkor jönnek a hasonlatok. A zsömle lapos, nem kalácsos, tömör, a pirításra kiválóan reagál. Rejtő híres szakácsa, Levin mester is elmondja, hogy a zsemlemorzsa az nem a kenyérmaradék a spájzban szárítva, hanem aranyszínű piskóta összetörve, sütőben pirítva, és darálva. Na, ha ebből a zsemléből kapná, akkor sem sértődne meg. A hús 14 dkg-os, a buciba tökéletesen illik, még "ehető" street-food szendvics, az 1-2 szelet paradicsom, savanyú ubi és madársaláta a kikísérletezett burgerszósszal pedig az egyszerű, de nagyszerű kategória. A húst közepesre kértük és majdnem sírva fakadtunk, mert tökéletes volt. Ha Terra Pannonia húsból itthon kell 100-at tökéletesre sütnöm, és csak a legjobb 10-et kell megmutatnom, akkor ez a 10-ből egy, ami azok közül is a legjobb. G-nek volt egy jó hasonlata: "vak szobrász". Az Úriember ugyanis, aki a húst tökéletesre sütötte vegetáriánus volt...
A másik versenyző a pulled pork szendvics volt, ami egy hambi buciba helyezett nagy adag szálas husit jelentett. A hús számos fűszer mellett (kiemelkedően érződött a babérlevél) készül hosszú órákon át, rendkívül szaftosra. Van az az ihletett állapotnak hívott valami, amikor emberek szavak nélkül is megértik egymást, nos, G-vel a tulajdonos hölgy társaságában a kóstolás után átbeszéltük a tapasztaltakat, és azt mertem mondani - azután, hogy a burger konkrétan tökéletes és nagyon sajnáljuk; és valahol szégyen is, de nem tudunk értelmes kritikát megfogalmazni -, hogy annak ellenére, hogy a pulled pork szaftos, a szendvics száraz talán és egy édeskés szósz jót tenne neki. Vagy mondjuk egy kis karamellizált alma. A hölgy erre azt mondta, hogy igen, van ilyen, pulled pork 2. a neve, és az étteremben lehet kapni... Legutoljára akkor éreztem magam ennyire egyszerre zseninek és szerencsétlennek, amikor kitaláltam, hogy a canellonikba tölcsérrel töltöm a szószt, hogy ne égesse szét a kezem, megírtam róla a cikket, majd a neten rákeresve megláttam, hogy mások habzsákból töltik... Hát a Streat-nek is beajánlottam azt, amit már megcsináltak, ez van!
Érdekes esténk volt, jó zenékkel, finom vacsorákkal. Fura mód a G és köztem nem létező generációs különbség (2 év) elég volt ahhoz, hogy a tavalyi koncertet én énekeljem végig, míg Ő dúdolgatott mellettem, ami idén pont fordítva történt. Egy dolog volt teljesen egyforma a két estében: a hazaútra rögzített "majd jót beszélgetünk" programot G hortyogása váltotta fel mindkét alkalommal. Ha megmozdul a lába alatt a talaj, alszik ugyanis. Én meg elvoltam a dél-alföldi állatvilág által éjszakára rendezett szlalomversennyel, külön köszönet annak az őzbaknak, aki az utolsó pillanatban visszafordult az út közepén. Addigra már lelassultunk eléggé, így ki tudtam kerülni, nem hiszem, hogy G mellettem épp egy 100 kg-os agancsos ölébe érkezéséről álmodozott...
