Alapvetéssé vált, hogy Szeged a gasztronómia élvonalába tartozik, felvettük a főváros fordulatát, és egyedi helyekkel is gazdagodtunk az elmúlt pár évben. Erre felfigyeltek máshol is sikeres vállalkozások, így jutott most el hozzánk a pécsi Prézli Simple Kitchen is.
Húgom jelezte pár darab viberen küldött fotóval, hogy dolgom lesz, talált nekünk valami újat. A képeket böngészve az étlap hamar párhuzamot vont a fejemben. Csupa rántott dolog, pár édesség, ilyet már láttam, mégpedig profi kivitelezésben. Wolf András "Séf Asztala" címen álmodta meg az ebédre időben-pénzben áldozatot hozni akarók-tudók számára a kompromisszummentes megoldást Pesten. A napfény városa valami hasonlóval csak jól járhat, gondoltam, ezért rögtön ki is használtam a mostanában már sajnos kivételes napsütést és ellátogattam a Dugonics térre. Mivel a testvérem nem küldött itinert, nem tudtam hol a hely, de hamar meglett, a Kárász. utca és a Tisza Lajos krt. által bezárt oldalon, annak a háznak az aljában található, ahol amióta az eszem tudom az egyik legösszetettebb karácsonyi díszvilágítás küzd a Szarvas fényével minden télen. A lokáció tehát abszolút központi, és gasztro szempontból végképp teletűzdelt, talán az Oroszlán utca Klauzál tér tengelyen fordulhat elő hatványozottabban, hogy hamarabb hal éhen az ember, minthogy eldöntené, hol is egyen 100 m-en belül.
A már említett Séf asztala okán tehát nagy várakozásokkal léptem be, viszont kis mértékben visszább vettem az elvárásokból. Egyrészt, a már szóba hozott étlapon szereplő árak okán, mivel elsőre nem is nagyon állt össze, hogy ehetünk ennyiért ennyit, másrészt azzal is szembesülni kellett gyorsan, hogy az étel készen vár minket, és olykor a mikró ajtajának csattogása kíséri a tálcák kiadását. Valami miatt mégis írás született a helyről, tehát innentől a realitás mezején maradva jönnek a pozitívumok. A realitás pedig az, hogy az egyetemi városunk szívében megannyi diák, illetve fiatal dolgozó szerencsére egy jó ideje már számításba veszi, mit is fogyaszt, amellett, hogy az mennyire mutat jól egy közösségi bejegyzés fotóján, de még mindig érzékenyek az időre is, az ár-érték arányt szemmel tartva.
Ebből a hibrid igényből szakít ki egy jelentős szeletet már pár héttel a nyitás után is a Prézli. Az első képen rögtön az első ebédem, 3 deci tea, 3 szelet karaj, egy jó adag krumpli, mártogatós, valamint egy fánk. Ettem ittam, sósra jött édes, és kb. 1600 Ft alatt maradtam amellett, hogy a belépés és a leülés közt 5 perc sem telt el. Igaz, mivel erre az alkalomra délután 1 óra körül került sor, a fekete levesre is kíváncsi voltam. A másik próba 11:50 körül indult, és bizony ekkor azzal kellett szembesülni, hogy az ajtóig állt a sor. Előttünk nagyjából 6-8 fő várt a rendelésre, és mire sorra kerültünk épp elfogyott az általam választott köret és a kiszemelt rántottak közül kettő is hiányban szenvedett. Nem ezt akartam megmutatni a feleségemnek...
Itt jön viszont a fordulat, mert olyan szinten pörög a konyha, hogy a tálak az ígért 5 percnél jóval hamarabb megteltek, ráadásul ennek okán abszolút friss volt minden. Nyilvánvaló az is, hogy pár héttel a nyitás után nem lehet még pontosan belőni a folyamatokat. A lényeg, hogy a legnagyobb sor se riasszon el senkit, megoldást talál rá a sürgő-forgó alkalmazottak sora. Itt kell megjegyezni az összecsiszolódás másik hiányát jelző kisebb súrlódásokat, amik a pult mögül még hallható jelként jutnak el hozzánk. Ketten kérdezik, ki-mit kér, de a kasszás és köztük még állnak néha ketten, egy valaki irányítja a társaságot és ebbe érkezik időről-időre a konyháról a friss tálcákat szállító alkalmazott is. Nehéz követni, épp ki-mit kérdez, mit ad, mit vár. Feltehetően többen szoknak be egyszerre, és ez okozza, hogy néha sajnos a minket kiszolgálók egymásra neheztelő pillantásait is elkapjuk. Bízzunk tehát abban, hogy idővel az adagok időzítése és az alkalmazottak is összhangba kerülnek.
A köretek közül a sült batátát és a csónak forma sült krumplit próbáltuk, egy joghurtos-zöldfűszeres mártogatóval. Lehetőség van továbbá párolt rizzsel, és zöldségekkel kísérni a rántottakat, illetve majonézes kukorica, és egyéb saláták is választhatók. A főételek: kétféle sajt (camembert és trappista) csirke, karaj, hal (harcsa / tengeri) és zöldségek. Találunk még roston csirkét is, tehát aki fogyózna épp, az is megtalálja a számítását.
Az ételeket frissen, helyben készítik elő. A kóstolt karaj a duplának tűnő, ropogós nagy szemű panír alatt megfelelően sós volt, 3 szelettel bőven jóllaktam, a második alkalommal kért trappista sajt megfelelően zsíros fajta, a hal pedig (harcsa) kellően ruganyos maradt, nem esett, főtt szét a paníron belül.
A zöldfűszeres mártogató kellően savanykás, jól ellensúlyozza a többi étel kellően eltalált sósságát. Komplex tehát az élmény, látszik, hogy kipróbált, bejáratott recepteket kapunk. Igen persze, ez csak rántott hús krumplival, de azt is el lehetne rontani, itt viszont kellemes élménnyel távozunk.
Ki kell térni a helyben készített fánkokra is, amelyekben tényleg esőerdő gyilkos Nutella van, illetve a kóstolt baracklekváros is biztos ártalmas valamire, mert nagyon finom, de ez szerencsére nem jut eszükbe, mert a fánkok épp annyira kicsit (és olcsók,100 Ft/db!) hogy ezen nincs is idő ott elmélkedni, amíg két falatban bekapkodjuk őket.
A túrógombóc külön bekezdést érdemel, igaz sokat írni nehéz róla, mivel egyszerű történet, ha jól van elkészítve. Ez pedig kiváló, 590 Ft-ért 3 db-ot kapunk, és ha nem a fánkok mellett tesszük le a voksunkat, talán még jobban járunk, mert ilyen légiesen könnyű gombócokkal eddig csak házi készítés esetén találkoztam. Az biztos, hogy tálcán, bármikor kérhető, azonnal vihető túrógombócban ritka az ilyen. A tejföl mellett mostanában divatos gyümölcs szószt is kérhetünk hozzá, én ha választhatnék, akkor több pirított prézlivel kérném, és egy kicsit több citromhéjjal a tejföl szószba, de ez már tényleg csak egyedi finom hangolás. Azon gondolkodtam, lehet-e kérni két adagot egyben, és nem is eszek mást.
A bárhol elérhető italok mellett a szintén kiváló ár - érték aránnyal bíró házi teát ajánlom, 250 Ft-ért 3 dl manapság vízből is jó üzlet, itt viszont pár citrus szelet, menta levél kíséri az egyáltalán nem édes piros gyümölcs teát. Pont jó.
Valahogy ez jut eszembe az egész Prézliről, nyilván lehet kétszer ennyi idő alatt kétszer ennyi pénzből jobbat enni, de itt inkább mondanám, hogy az optimumot sikerült eltalálni. A bevezetőben említett 1600 Ft körüli összegből maximum a világmárkás gyorséttermekben ehetünk-ihatunk, de ott a desszert és az innivaló közül kell majd választani, ha a hivatkozott értéken belül akarunk maradni. Félreértés ne essék, a Prézli nem a gyorséttermi szint (legyen ez akár sértés, akár dicséret) de manapság amikor az idő és a pénz a két legfontosabb tétel, igenis figyelemmel kell lenni az óriásokra is az összehasonlításnál, de rögtön meg is kell állapítani, hogy a Prézli mellett nem tűnnek jó választásnak.
Nem esett szó a levesekről, amiből a gyümölcs alap, és napi ajánlat is elérhető. Ottjártunkkor kellemes narancssárga tökkrémlevest mértek. Mivel a szegedi üzletnek nincs még facebook oldala, a napi ajánlatról csak helyben szerezhetünk tudomást.
A környéken levesezhetünk-tésztázhatunk, találunk érdekes ebéd-menü koncepciókat, több helyen gíroszt, új hamburgerest, de az előbb említettek mellett hetente egyszer a Prézlibe is ajánlott betérni. A hölgyek idővel biztos egymás irányába is mosolygósabbak lesznek, ha pedig nem csúcs időben megyünk, nyugodtan kérdezzük meg, mi készült legutóbb, legyen az bármi, rosszul nem fogunk járni. Ha az ajtóig áll a sor, akkor pedig várjunk kicsit, megéri.
