Csaknem napra pontosan négy évvel ezelőtt jártunk először a Mátyás téri Kapcában. Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor Andrással szinte egyszerre haraptunk burgereink szaftos húspogácsájába. Aztán hosszú, elégedett hallgatás, egy percnyi euforikus állapot következett. Ez az élmény inspirálta végső soron a blogot. A meghatározó pillanatot pedig nem másnak, mint Papa séfnek, alias Kovács Gergelynek köszönhettük, aki a Kapcát elhagyva most új éttermet nyitott Papachef's Kitchen néven.

A Papachef's Kitchen egy régi kedvencünk helyét vette át, mivel a Famous (vagyis Ferkov Lajos és csapata) a bezárt Brnoi Étterem épületébe költözött. (Az étteremvándorlás annak a folyamatnak a része, amely során a régi éttermek egy része a munkaerő hiányára hivatkozva bezárt, helyüket pedig újak vették át. Ennek az átrendeződésnek esett áldozatul a Gödör, a Favilla és nagy bánatunkra a háztáji alapanyagokat használó Anyám Tyúkjai is.)

Papa ínycsiklandó burgereit tehát az Ady téren, méghozzá a Pivo Vár söröző felett kell keresnünk. A környéket a szegedi bulinegyedként is emlegetik, mivel pár hónapot leszámítva éjjel-nappal hemzsegnek itt az egyetemisták, meg úgy egyébként a fiatalok. 

A beltérről lerí, hogy a helyet rohamtempóban alakították át, ugyanis a csinosítás nagy része még várat magára. A belső terem falára viszont már felkerült az az állati menő logó, amit Gergő saját maga készített, és a homlokzat is egy új, arany-fekete színű festést kapott. Szép időben a lépcsőfeljáró feletti kis teraszon is helyet foglalhatunk. Mi is ezt tettük. 

Amellett, hogy a kínálatban különlegesebbnél különlegesebb hamburgerek szerepeltek, a soft openinget követően steakekkel, tésztákkal és ebédmenüvel is várnak majd minket. Az étlapon visszaköszön a már jól ismert ír vörös cheddar sajtos, karamellizált hagymás és sült baconos burger, The Legendary Papa néven. Ami a választékból leginkább megragadta a figyelmemet, az a Hungry Angry Hungary volt, mert a jópofa név egy szilvapálinkás lekvárral készült barbecue szószos, füstölt szalonnapörcös és parenyica sajtos burgert takart. Amint arra Andris felhívta a figyelmemet, a burgerek névadója sok esetben egy rapnóta vagy rapelőadó. Az ötsajtos (vörös cheddar, zsályás fehér cheddar, parmezán, füstölt parenyica, gorgonzola) Cheezy-E burger neve például az egykori N.W.A. tagra, Eazy-E-re utal. 

Én egy Purple Pills (áthallás a D-12 Purple Hills című számára) névre keresztelt burgert rendeltem, Andi választása pedig egy Funky Pepper-re esett. A rendelés egy hosszú fadeszkán érkezett, ami szintén Gergő keze munkáját dicséri. A burgereket a Zinghez hasonlóan akkor is becsomagolják, ha helyben fogyasztjuk el őket. Külön dicséret jár a saját logós csomagolásért, azért meg pláne, hogy a fenntarthatóságra is gondoltak, mivel műanyagnak nyoma sincs. (Jöhetnek a felelős gasztróhősök.) A tálalás egyszerű, mégis nagyon mutatós volt; a deszkán libasorban sorakoztak fel a vacsora egyes elemei. Evőeszközt keresve sem találunk, ezt a burgert bizony harapni kell, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem lehet túl szépen enni a sok szaft, húslé és szósz miatt. Nincs is ezzel semmi gond, a hamburger alapvetően mindig is street food marad, amit kézzel kell enni, másrészt egy burger akkor jó igazán, ha csurog, csöpög és folyik. Tudom, hogy első randira talán nem éppen ideális, de legalább nem árul az ember fia zsákbamacskát. Asztalszerviz egyelőre nincs, a burgerek pedig rekordsebességgel (10 percen belül) készültek el.

A burgerek kicsomagolása után következtek csak a valódi izgalmak. A Purple Pill-re pillantva tényleg a lila szín dominált a fűszeres lila hagyma lekvárnak köszönhetően. A saját fejlesztésű sokmagvas buci nagyon jól összenyomható és kellemesen pirított; sokáig állta a sarat a rengeteg szafttal és szósszal szemben. A szaftért a közepesre sütött 20 dekás húspogácsa (nyak és lapocka, mindkettő bikából) a felelős, amit nem fűszereztek túl. Kár is lett volna, hiszen kiváló minőségű marhahússal van dolgunk. A hagymalekvár édes és sűrű, a benne lévő hosszabb hagymadarabok jól haraphatók. Gyümölcsös íze tökéletes kombinációt alkotott a pikáns gorgonzola sajttal, szépen ellensúlyozva ez utóbbi karakteres ízét. Az első pár falatot követően a kellemesen sós baconszeletek és az édesen pikáns házi barbecue szósz is társul szegődtek mellénk "utazásunk" során. 

A Funky Pepper-t (áthallás a Salt-N-Pepa nevű bandára) akár az ősz burgerének is nevezhetnénk a benne lévő sült paprikakrémnek köszönhetően. (Nálunk legalábbis jellemzően ősszel kerül az asztalra.) A mártás nagyon komplex, ugyanis a sült paprikát pestóval, szárított paradicsommal és fekete olívával tuningolták fel. Itt azonban korántsem volt vége nyelvünk sokkolásának, hiszen ehhez társult a zsályás cheddar sajt és a pirított hagyma. A pirított hagyma adta hozzá a roppanósságot, a zsálya pedig szépen kidomborította a cheddar fanyar aromáját. Az édeskés buci, a fanyar sajt és a füstös mártás teljes és összetett élményt nyújt. A zöldségekről még nem beszéltem; mindkét burger aljába jégsalátát és paradicsomot rejtettek. 

A héjába sült krumplit (helyben, frissen készül impala fajtájú burgonyából) kissé túlsózták, de állagra kitűnő, belül puha, kívül finom ropogós volt. A ketchup alapú, saját készítésű barbecue szósz kissé édes. A másik két választható szósz ketchup és majonéz volt, de egyik sem házi. 

A káposztasaláta lila káposztából készült és szerencsére nem túl édes és egyáltalán nem gejl vagy nyammogós, hanem inkább üdítő hatású, segít felfrissíteni az ízlelőbimbókat a rengeteg intenzív behatás közben. 

A Funky Pepper 1 870 forintba került, a Purple Pill ára pedig 1 880 forint. Amit még nem említettem, hogy egyik hamburger ára sem megy 2 000 forint fölé, ami nemhogy most, de már négy évvel ezelőtt is jónak számított ezért a minőségért. Igaz, ami igaz, a burgonya és a coleslaw külön tétel; mindkettő 450 forintba kerül. 

A Papachef's Kitchen burgerei túlzás nélkül zseniálisak, ami Gergő konyhai kreativitását ismerve egyáltalán nem meglepő. Négy évvel ezelőtt rajongtam volna értük, most pedig egy jóleső nosztalgia fogott el, amikor beléjük haraptam. Eszembe juttatták azt a pillanatot, amelynek hatására Andrissal belefogtunk a blogírásba, és vele együtt azt a gondtalan időszakot, amikor ebédszünetben sorra jártuk a felfedezésre váró éttermeket. Köszönöm ezt a nagyszerű időutazást.