Amikor megnyitott a Gyro, örömmel újságoltuk a Facebook-on, hogy több szempontból autentikus gyrost lehet végre kapni Szegeden. Hogyan lehet valami autentikus, ha százféle létezik belőle? Ehhez vissza kell gondolni a görög emlékekre, miért is szeretem ott a gyrost?

Kevés zöldség, frissen sült-szaftos-ropogós részekkel bíró hús, rendes dzadziki, és vastag pita. Semmi káposzta és hasonló fölösleges töltelékek. A Gyro csapata komolyan gondolta a kezdést, hiszen nemcsak a varosban.blog.hu gyros tesztjének győzteseit látogatták meg, de megvizsgálták a szegedi helyek kínálatát, valamint felkutatták a görög beszállítókat is. Nézzétek végig a Facebook oldalukat, a joghurttól a pitán, húson, zöldségen át minden termelő-gyártó megnevezve, meglehetősen transzparens.

A hely neve találó abból a szempontból, hogy rögtön lefedi a kínálatot is, ami gyros és kész. Úgy érzem, ez csöppet sem fog problémát okozni, nem kell százféle tétel, úgysem eszik valaki minden nap ugyanott, ha viszont hetente egyszer gyrosra támad kedvünk akkor így nem is kell válogatni. Persze, csak a pita nem lehetett elég, a kínálat jelenleg a tállal bővült, és érkezik nemsoká egy nagyobb pita is, így már háromra bővül az étlapon a sorok száma. Lesz kis, nagy pita és tál, csak szépen komótosan.

A Gyro egy korábbi pizzázó helyén nyílt, a Zrínyi utcában, gyakorlatilag a Dóm árnyékában. Elsősorban elvitelben gondolkodnak, de a helyben fogyasztás is megoldható, két kisebb asztal és egy hosszabb pult várja a vendégeket. A hely szellős, még nincs igazán belakva talán, igaz a görög fehér-kék kombináció nem is ad túl sok lehetőséget a hangulat extrém kifejezésére. Arra ott az étel. Az pedig jó, sőt konstansan jó.

Nekem a gyengém a félbe hajtott, vastag pitás gyros, ezért szíven találtak, de el is lehetett volna rontani, hiszen a külsőség nem minden. A belbecs viszont szintén sikerre vezet. A hús bőrös csirkecombfilé, ez a fajta választás pedig a megfelelő sütés mellett biztosítja a szaftos mellett a, ropogós falatokat is. A fűszerezés is jellegzetesen "görögös". Az újdonságot a pitára kent számos krém adja, alap a dzadziki, reszelt uborkával, görög joghurttal, és fokhagymával. Mondhatnám, természetes hozzávaló ez, de mint minden rém egyszerű dolgot, ezt sem olyan könnyű igazán karakteresre elkészíteni. A fetakrém már nem szokásos, a görög ízvilágot egy kis joghurttal, olívaolajjal kikevert fetával teszik konkrétabbá. Ha mindez nem lenne elég, érkezik még sajt és zöldség, ráadásul egy eddig számomra ismeretlen formációban. Füstölt sajtos reszelt répáról nem tudom, ki hallott már, mindenesetre félre az előítéletekkel, tessék kipróbálni, működik.

A pita vastag, kenyérszerű, rendes pirítást kap, így garantáltan melegen érkezik a kezünkbe. A zöldség feltét pedig paradicsom, kívánságra lilahagyma, illetve zöld és fekete olívabogyó.

Az előző bekezdések hozzávalói egy kellemes, kifejezetten szaftos-krémes, többféle textúrájú fogássá állnak össze. A tál egy jó adag krumplival nyújt többet nekünk, jelenleg bevezető szakaszban a pitával egyező árban kapjuk meg. A krumpli bár mirelit, de az egyik legnevesebb gyártó prémium terméke, így nem okoz csalódást, ráadásul egy kissé csípős, saját fűszersó is feldobja.

Zárásképp fontos megemlíteni, hogy próbagyártás alatt van már egy gluténmentes pita is. Szurkolok, hogy összejöjjön, ez pedig mindenképp egyedivé fogja tenni a Gyro-t, aminek a kipróbálását nyugodt szívvel ajánlom.

(az utolsó kép kivételével a fotók sajátok)