Mitől az idézőjel a címben? Nemsoká kiderül. A szokásos történelmi köröket kihagyom, mert teljesen mindegy, hogy török, arab, görög, vagy akár urdu eredetű étel, mára a gyros görög és kész. Minden megtalálható benne ahhoz, hogy sikeres street food legyen: tészta, hús, zöldség és szószok. Teljesen egyszerűen hangzik, és épp ezért lehet mégis ezerféleképp elkészíteni, és ezeregyféleképp elrontani. Mint a carbonara. Magyarországon elvétve találni csak igazán jót, nálam már eleve bukik a dolog a csirkehúsnál, aztán jön a szokásos káposzta, uborka, meg minden, amitől egy kecske boldog lenne, az én szám viszont csak egyre lejjebb csordul. A pesti helyek toplistája egy ideje már elérhető, sajnos Szegeden egy-két helytől eltekintve még nem találtunk igazán bemutatásra sem érdemest. Számomra valahol ott kezdődik a dolog, ha a tzatziki egy kanálban megáll fejjel lefelé is. Ha a húst frissen vágják le, és paradicsomon kívül nincs más zöldség. Az egyszerűség nagyszerűség, mint pár sorral feljebb már utaltam rá.

Ehhez képest már tavaly is hanyatt estem majdnem, amikor Görögországban a gyrosom elkészítésekor az eladó ketchup-mustár kombóval akarta megkoronázni a pitában rám váró összetevőket. Nem értettem mit akar, megkérdeztem, Ők eszik-e így, azt mondta, nem, csak a turisták. Ennek idén lett folytatása, amikor a szállásunkkal szemközti, amúgy magyar kézben lévő helyen is csípős zöldpaprikát, és káposztasalátát kaptak a sorban előttem álló orosz emberkék, akik yes-t mondtak a "with everything?" kérdésre.

És akkor a végső csapás, na mi az a hozzávaló, ami még a bemutatásra kerülő helyen is +30 Eur centet kóstál, mint extra a gyros pitához? Ketchup? Neeeem! Mustár? Á, az is van. Krumpli? Az is. Nem, a tzatziki.

Meghazudtolva magamat mégis egy kis történelem, de saját. Lassan 10 éve, hogy először Sartiban jártunk, azóta értelemszerűen eltelt az idő, de nem tudtam elfelejteni az itteni gyrost, az Obelix gyrosát. Erősen tartotta magát a hely emlékezetemben, pedig mindenféle gasztro élménnyel próbáltam kiszorítani, sikertelenül. Idén eljött az igazság pillanata, és szerencsére megtaláltuk a helyet ennyi idő elteltével is.

A kiszolgáló személyzet egyen-arcvonásai alapján családi vállalkozás lehet az étterem, Sarti egyik főutcáján található rengeteg kiülős hellyel.

A 4.9 Eur-ért elhozható gyros tál kis túlzással tökéletes. Alul két pirított pitát találunk, rajta egy halom sült krumplival, azon egy még nagyobb halom hússal, végül pedig paradicsom szeletek frissítik az egészet. A tál sarkaiban különböző szószok várnak ránk. A hús sertésből van, talán tarja és comb lehet, mert gyönyörűen váltogatják egymást a szaftos és szálas húsrészek. A fűszerezés oregano és só, ha a hús ázott valamilyen pácban, azt sajnos nem tudtam megfejteni.

Mint a képeken is látszik, nem kispályás hely. Ha tömve is van, 2-3 percnél nem kerül több időbe az étel kiszolgálása, eddig csak friss hozzávalókat kaptunk. Négyféle szószból válogathatunk kedvünkre, az első, alap a tzatziki, friss uborkával, kellemesen fokhagymázva, rezgősen kemény joghurtban. Választhatunk még "paprika-krémet", ez nekem kicsit ketchupos jellegű volt, illetve franciasalátát, amiben a majonéz kiemelkedő, illetve egy, nálam titkos favoritnak számító padlizsánkrémet. Ez utóbbi sültes ízével talán a legjobb mellékszereplője a tálnak.

A sült krumpli mirelit, de mindig friss, a két pita talán fölösleges a tál alján, mire eljutunk hozzájuk már rég tele vagyunk ugyanis.

A hús íze egyáltalán nem fáradt, friss, ropogós, szaftos, pont amilyennek látszik a képeken. Visszatérve a címben szereplő, autentikus kifejezéshez, meg kell állapítani, hogy nincs eredeti görög gyros, még ebben az általam legjobbnak véltben is franciasaláta van, viszont annyira jó az összkép, hogy aki erre jár, annak mindenképpen ajánlom a helyet.