Lehet valami különleges hatása az 1-es villamos vonalának, hiszen számos burgeres történet fűződött már fel rá itt Szegeden. Persze, átszeli a várost, de a lényeg, hogy amerre jár, ott jó étkekre bukkanhatunk. Így van ez a Hősök kapuja, és a Nagyállomás között kb félúton elhelyezkedő Vinny's esetében is. A lokáció tehát, bár kicsit kijjebb esik a belvárost jelentő Tisza Lajos krt. vonalától, mégis könnyen elérhető.
A hely maga több elődöt is megélt, utoljára talán pékség működött itt, remélem burgereket sokáig ehetünk majd Erika és Vinny jóvoltából. Ketten álmodták meg a take away-t, ide, méghozzá nem is akármilyen előzményekkel. Vinny - mint nemrég megtudtam, jogász végzettsége mellett, üdv kolléga! - olyannyira közel érezte magát a vendéglátáshoz, a gasztronómiához Angliában, hogy a Ponyvaregény Winston Wolf-jához hasonló "megoldóemberként" gyorséttermek hívták segítségül, ha nem működött valamelyik egység. Vinny pedig ment, és rendet tett. Nézzétek végig egyszer, hogyan készít el egy burgert, és többé nem akarjátok majd magatokat bénázó angol alkalmazott helyébe képzelni. A precizitásnak, és az eltökéltségnek valami olyan mennyisége árad belőle, ami az egyébként egyszerűen - elvitelre - berendezkedett helyből is sugárzik. Minden fűszer élére állított tartókban, ha nyílik egy hűtő, abban is katonás rend villan fel. Apróságok ezek, de egy szétszórt helyen szétszórt étel kerül elénk nagy valószínűséggel, itt viszont már eleve lehetett reménykedni az előzetesen látottak alapján. A cégér is sokatmondó, számomra, egy névjegykártyát idéz, ez pedig tovább mélyítette bennem az előzetes bizalmat, hiszen aki a nevét adja az étel mellé, az nem akármit kockáztat.
Erika elmondta, hogy az Ő műfajuk neve igazából nem Street Food lenne, a tésztát, pizzát, vagy a burgerüket nehéz az utcán fogyasztani, ezért is, az előző bekezdésben írt take away a helyes szó. Mi az első időktől a burgerekre helyeztük a hangsúlyt, de nem sietünk sehova jön még a többi is.
Az étlap "nemzetközi", hiszen az angolszász nyelvterület főbb ízkombinációit vonultatja fel. Tekintettel arra, hogy a hamburgerek gerince azonos, először az alapok bemutatásával kezdjük. A legfontosabb a húspogácsa, ami ebben az árkategóriában, illetve a negyedórás átvételi időkben versenyző helyek között kiemelkedő. 15 dkg-os marhahúsról beszélünk, és a különlegessége, hogy Vinny semmilyen más hozzávalót nem kever bele. Egyáltalán. Miért mondom ezt? Mert a sót is külön ízlésünk szerint kell kérni. Vinny elmondta, hogy szerinte a burgerei összességükben olyan ízkombinációkat adnak ki, melyek sósak eléggé ahhoz, hogy a húst külön ne kelljen már beszórni az alapnak számító fehér kristállyal. Őszintén elmondom, én szoktam kérni egy csipet sót, ha rendelek, de mindenkire rá van bízva, mit hogyan kér. Ami további különlegesség, bár a hús súlya már adja a támpontot, az a vastagság. Az előbb már hivatkozott feltételek szerinti burgeres mezőnyben ugyanis nincs ilyen megtermett hús, itt a fizikai méretek már lehetővé teszik a közepesre sütést is, hurrá! Arról nem is beszélve, hogy hústűvel maghőt mérni nem sok helyen láttam még. A húspogácsák egyformaságáról egyébként egy célszerszám gondoskodik, ami Angliából érkezett megannyi más eszközzel együtt.
A következő hozzávaló a buci, ami szezámmal szórt, kalácsos fajta, a pirulást pedig a pizzasütő kemencében kapja félbevágva. Ha nem kapna minden burger jó adag szószt, az lenne a tanácsom, hogy az általános vajas kenést se hagyják el, de a kemence valószínűleg nem ad olyan instant hőt, mint amit a rostlap adna, így a buci csak átázna a vajtól, nem ropogna úgy, mintha rostlapon pirulna vajjal. Így is ropog tehát, igazából ez egy technikai eltérés az átlagostól, rendben van.
Az utolsó, minden burgerhez járó hozzávaló külön csomagolva érkezik, ez pedig a saláta-paradicsom-uborka-coleslaw négyes. Minden hozzávaló friss ropogós, a káposztasaláta kellemesen édeskés-savas, és az egész egy kis papírdobozkában érkezik, a csomagolás vonalát megtartva, hiszen a legutolsó elemig minden újrahasznosított papírból készül, erre fejel rá még a mini fa evőeszközkészlet.
És akkor a részletek. Eddigi találkozásaink alkalmával ötféle burgert kóstoltunk. A leginkább laktató a Svájci volt, abban ugyanis egy sült krumpliból, pirított hagymából álló külön sütött pogácsa is helyet kapott a hús mellett, igazán komoly méretűvé varázsolva szendvicset. A legkülönlegesebb jelzőért két versenyző is harcba szállt, míg a Mexikói a lime lével, a Bourbon az orrunk előtt Jack Daniels-ből kevert BBQ szósszal varázsolhat el minket. Két klasszikus, a Brit, és az Amerikai baconnal és chedarral vonul fel, de míg a Brit BBQ szósszal van leöntve, és ennek fanyar ízét egy kis pirított gomba is kiemeli, addig az Amerikait ketchup-mustár kombó teszi egyedivé.
Összegzésképp el kell mondjam, mindenképp kipróbálásra javasoljuk a Vinny's-t hiszen számos ízkombinációt vonultat fel a bevett megoldások mellett úgy, hogy a rendelési idő rövidsége és az elfogadható ár miatt nem kell kompromisszumot kötnünk sem a minőség, sem a mennyiség terén. Az árak figyelésénél legyünk tekintettel arra is, hogy a pecsételős hűségkártyára minden egyes fogyasztás után stempli jár, a 10. pedig ajándék! A só hiánya egy fél mondattal tisztázható a rendelés során, de komolyan mondom, az erősebb bacon adagokkal szerelt burgereknél nem is lesz rá szükség. Az édesebb ízvilággal megálmodott szendvicsek esetében viszont ajánlom a sózás kérését, hiszen a marha "fémes" vasas ízét jobb összekötni egy megszokott ízzel az édes felé haladva.
A hely "emberi", egy mosoly minden rendelés mellé jár, a burgerek összeállításánál pedig lesik a kívánságainkat, így a kiszolgálás hozzásimul a tapasztaltakhoz. Remélem, sokáig élvezhetjük Vinny munkásságát Szegeden.
Az utolsó három kép saját, a többit a Facebook-ról kértük.
