A Móres Bárkonyha ajtaja úgy két héttel ezelőtt nyílt meg a nagyközönség számára, méghozzá a szegedi Híd utcában, amely méltatlan módon a belváros kiüresedni látszó pontja volt mostanáig. A régi kávézó (Híd Café Bistro) helyét kibérelve döntött úgy az Észak-Amerikában is tapasztalatokat szerző tulajdonos, hogy valami olyat hoz városunkba, ami eddig még nem volt. A pastrami pedig jött, látott és győzött! 

Utoljára tavaly augusztusban éreztem ugyanezt. Azt vettem észre magamon, hogy úgy izgulok, mint egy első randin, tele voltam várakozással és minden érzékem azt sugallta, hogy itt bizony valami nem átlagos dolog fog történni. Így is lett, de ne szaladjunk ennyire előre.

A bárkonyha a modern, trendi bisztrók hangulatát idézi. Kép nélküli rámák, falra akasztott bicikli, antik telefonkészülék és sok más dizájnelem teszi igazán kellemessé az itt eltöltött időt. A központi teremben található bárpult mellett csupán pár asztal fért el, de aggodalomra semmi okunk, mert ezen kívül egy galéria és egy pincehelyiség biztosítja, hogy nagyobb társaságok is leülhessenek. A bárkonyha egyébként nem teljesen bisztró, de a különbségek találgatása helyett sokkal inkább az asztalon lévő kék táblácska kötötte le a figyelmemet. Megpillantottam ugyanis, hogy Csíki Sör kapható.

A csíkszentsimoni manufaktúrában előállított sör (nem a Heineken által gyártott Ciuc) többek között arról híres, hogy mentes mindenféle tartósítószertől, ráadásul nem is pasztörizálják, hogy kerekebb ízvilággal bírjon. Az alsó erjesztésű, Bock típusú sörök közé tartozik, különlegessége, hogy a gyártásnál felhasznált vizet a Hargita-hegység lábánál ömlő kristálytiszta forrásokból nyerik. Az étlap mellett sem mehettünk el szó nélkül. Ez ugyanis nem más, mint a hely saját Bibliája, azaz a Móres könyve.

A Cullen Skink, vagyis a skót füstölt halleves különleges kezdésnek ígérkezett. Cullen egy tengerparti halászfalu, ahol a hagyomány szerint ezt a levest először készítették. A Móres séfjének köszönhetően szerencsére nekünk nem kell egészen Skóciáig utaznunk, ha meg szeretnénk kóstolni. És hogy mi is ez tulajdonképpen? Füstölt makréla tejszínes zöldséglevesben. A képen látható tányér zóna adag, de ha nem menüben kérjük, akkor egy hatalmas ropogós cipóban szervírozzák. Az íze karakteres, kellemesen sós, az állaga a pépesített burgonyától és hagymától sűrű és gazdag. Életemben először ettem ilyet, de azonnal levett a lábamról.

Ezután egy Smashed Burger következett, amit hosszas hezitálást követően sikerült csak kiválasztani, ugyanis a lehetőségek skálája a burgerek terén meglehetősen széles, és mindegyik variáció állati izgalmasnak tűnik. Jelen esetben egy paprikakrémmel megkent, félbevágott buci érkezett. Annyira gusztusos volt, hogy alig bírtam ki, hogy neki ne essek azon nyomban. De akkor most milyen képeket mutogatnék? A tésztája könnyű, laza szerkezetű. Az étlapon provanszi buciként hivatkoznak rá, mivel szárított paradicsomot és olajbogyót, valamint provence-i fűszereket csempésznek bele.

A zsemle egyik felén saláta és grillezett paradicsom kapott helyet. A másik oldal 20 dekányi színtiszta marhahússal, lilahagyma lekvárral, savanyú uborkával és cheddar sajttal támad. A sajt folyik, méghozzá a húsból, a hagymalekvár pont kellően édes, az uborka pedig biztosítja a megfelelő savasságot. Mindez a pikáns paprikakrémmel és a grillen sült paradicsommal olyan ízkombinációt eredményez, amit nehéz szavakba önteni. 

És akkor következzen a főattrakció, New York kedvence: a pastrami szendvics. De mi az a pastrami? Vékonyra szelt fűszeres marhaszegy, ami egy bonyolult és hosszadalmas eljárással készül. A húst fűszeres pácban áztatják, sóban érlelik, füstölik, majd gőzölik. Mint megtudtuk, a gőzölő berendezés önmagában egy kisebb vagyonba kerül, a füstöléssel pedig egy hentest bíztak meg, mert a füstölő már be sem fért volna a konyhába. Az így készült marhahús kerül bele az isteni pirított rozskenyérbe, házi mustár és kovászos uborka kíséretében. Biztos vagyok benne, hogy a jövő street food őrületének a pastrami áll majd a középpontjában.

A Reuben pastrami az alaphoz képest savanyú káposztával és Russian dresszinggel (tormás-majonézes szósz) egészül ki, a pirított rozskenyér tetejére pedig sajtot olvasztottak, majd az egészet egy szép nagy tükörtojással koronázták meg, hogy tovább fokozzák az élményt. 

A köret coleslaw és párolt-sült, fűszeres bébi steakburgonya volt. A káposztasaláta állagát, ízesítését is jól eltalálták: nem túl vizes, nem is émelyítően majonézes, nem akar több lenni, mint amire rendeltetett, visszafogottan kíséri az ételt. Az alap pastrami mellé még mustármag is érkezett egy kis tálkában, amely nem csak roppant egészséges, de finom is. A mustár íze finoman tetten érhető benne.

Végezetül az angol konyha desszertjei közül választottunk édességet, és a sticky toffee puddingot néztük meg közelebbről. Az omlós datolyás tészta, a ragacsos karamell szósz és a vaníliafagyi együttese kötelező minden hozzám hasonló sütiimádó számára. 

Nem nagyon tudok mást mondani, minthogy ez a hely tökéletes. Ha mindenképpen találni szeretnék valami hibát, akkor a hamburger húspogácsája lehetne talán kevésbé tömör (valószínűleg túlgyúrták), de a minőségét tekintve így is a legjobbak között van. Minden amit kóstoltam különleges, megjegyezhető ízvilággal rendelkezett. Az elképesztően jó ízeket ráadásul elérhető árakon kínálják. A hamburger 2 200 forint, a skót füstölt halleves 1 250 forint, a desszert 600 forint, az alap pastrami szendvics 1 450 forint, a pastrami Reuben valamivel drágább (1 750 forint), de menüben, egy kis adag levessel és egy kávéval is még 2 000 Ft alatt van. Természetesen, mint mindig, most is mindenért fizettünk, térítést, ellenszolgáltatást nem kértünk és nem kaptunk, mert nekünk fontos az objektivitás és a hitelesség.

(A nyitóképek forrása: https://www.facebook.com/moresbarkonyha)