Szimpatikus figura Jamie Oliver, hiszen amellett sikerült megőriznie eredeti arcát, hogy nagyjából 15 év alatt világsztár lett belőle. Készített mindenféle tematikus műsort, kiadott megannyi könyvet, sajátmárkás termékei jelentek meg, és az étteremláncai is sikeresek. Az eredeti vonal pedig tetten érhető a mai napig munkásságában, egyszerű, közérthető recepteket mutat be. Nem lehet szó nélkül elmenni önzetlen tevékenysége mellett sem, mindent megtett az iskolai menzák étkezésének megreformálásáért, továbbá szívesen foglalkoztat munkanélküli fiatalokat, és az egészséges étkezést megpróbálja becsempészni immár az összes tevékenységébe.
Terjeszkedése idén ért el kis hazánkba, megnyitott ugyanis a Budai Várban nemcsak Magyarország, de a "környék" első Jamie's Italian étterme. Jamie olasz ételekhez való vonzódása mentorának Gennaro Contaldonak köszönhető. Érthető egyébként ez a fajta szerelem, hiszen az olasz konyha világhírű, valószínűleg az emberiség java része evett már spagettit. Legalábbis valamilyet. Számos cikk megjelent az étterem nyitásának témájában, az olvasottakból leszűrt kép, miszerint egy végletekig profi szintre emelt brandről van szó, teljes mértékben visszaigazolódott a látogatásunk alkalmával.
Itt jegyzem meg, hogy ez a cikk több szempontból sem jött volna létre "Asszonyka" nélkül, hiszen az Ő ötlete volt, hogy 14. évfordulónk alkalmából egy ebéddel lep meg Jamie's-be. Meg kell említeni még Bandi 2.0 közreműködését is, aki annak ellenére, hogy öt és fél hónapos meglepő belátással viselte a napot, ami úgy állt össze, hogy: 8:00 gyerekek oviba, 8:30 indulás Pestre, 10:10 budaörsi bababolt 11:00 Ikea 12:45 Mammut parkolás, 13:20 érkezés busszal a várba (13:30-ra volt asztalunk foglalva, azt hiszem az időzítés a megelőző programokra tekintettel világbajnok volt).
A sietős érkezés, és a távozáskor megérkező felhőszakadás miatt nem készültek saját kinti képek. Bent a fogadópultnál rögtön három fiatal hölgy várt minket, és rendkívül kedvesen mutatták be a helyeket, melyek közül kiválaszthattuk a nekünk legjobban tetszőt. A teret több részre osztották, helyet foglalhatunk a teraszon, és bent is, legbelül pedig (ahova mi végül ültünk) végképp bensőséges a hangulat. Egy nagyobb társaság szeparálhatja is akár magát itt, de több kisebb asztaltársaság is úgy érezheti, elvonult a világtól. Érdekes módon a díszítés egyszerre harsány, és visszafogott is egyben, hiszen néhol neon felirat díszeleg a falakon, máshol pedig Jamie fotói, vagy épp gondolatai köszönnek vissza a téglákról. Összességében a hely tényleg egy pörgős olasz étterem hangulatát idézi fel.
Térjünk azonban a lényegre. A terv az volt, hogy próbáljunk az "eredeti" olasz vonalon maradva minél több fogást megkóstolni. Ki kell tehát itt rögtön ábrándítsak mindenkit, nem ettem hamburgert. Biztos jól készül, érdekes a mortadella miatt, de Jamie-től én másra voltam kíváncsi. Ki kell térni a felszolgálókra is, velünk Robi foglalkozott, és azt kell mondjam, még az előzetes hírek ismeretében is meglepett az a visszafogott közvetlenség, amitől egyből úgy éreztük, mintha törzsvendégként, századjára jönnénk vissza. Pontos információk, használható tanácsok az ételsor egészét tekintve. Mint megtudtuk Robitól, Jamie a felkészülés alatt "meglepte" a csapatot, számos részletet maga jött el megmutatni, elmagyarázni.
Az ételsorunk egy bruschettából, tésztából, pizzából, egy borjúszeletből és két desszertből állt. Részletesebben:
Tészta vonalon folytattuk a vizsgálódást, rögtön egy klasszikussal, a carbonara spagettivel. Vonatkoztassunk el az örök vitától, hogy mit is kell kizárólag tartalmaznia ennek a fogásnak, a póréhagyma, és a friss citrom ugyanis olyan körforgásba visz minket, aminek a végén csak azt vesszük észre, hogy a már üres tányérban forgatjuk a kanálban a villát.... sajnos elfogyott. A füstölt pancettától "mély" a fogás, cseppet sem zsíros ugyanakkor, hiszen a szalonnának a zsírját nem kapjuk meg, csak a ropogós rész jut el hozzánk. Könnyű ugyanakkor a szósz, a póréhagyma pedig édességet kölcsönöz. A legjobb az egészben azonban a citrom, ami a súlyos szalonnát, és az édes hagymát frissíti. A tészták helyben "látványkonyha" keretében készülnek, a bejáratnál balra, egy üvegfal mögött.
A pizzáról azt olvastam, hogy sótlan, ehhez képest kellemesen csalódtam. Robi elmondta ugyanakkor, hogy az étterem filozófiája szerint utólag lehet pótolni a fehér kristályokat, de kivenni már nehéz az ételekből. A pármai pizzánkra tálalt névadó sonka, és parmezán sóssága kiváló egyensúlyba hozta a tésztát, a kettejük közti paradicsomszósznál az előétel jutott eszembe. Van a paradicsomnak egy olyan íze, amikor a zöldjét érezzük az orrunkban, mintha egy bokor oreganoba szagolnánk bele evés közben. A tészta a vékony, déli fajta, de azon belül is meglepő, mivel az alsó pár mm-e gyakorlatilag üvegként törik, ropog.
Egyébként mindkét tésztaétel "mérete" is meglepett, a fellelt képek alapján kistányérnyi pizzára számítottam, ehhez képest azt kell mondjam, hogy a 28 cm körüli méret egy előétel, desszert mellett biztosítja a jóllakottság érzését.
A jóllakottságot azonban én a látogatás alkalmával igen komolyan vettem, ezért illesztettünk be utolsó előtti fogásnak egy "Borjú Milanese" főételt is. A hús hatalmas volt, szerencsére nem tolakodóan vastag, a provolone sajt és a prosciutto pedig egy olyan egyveleggé olvadt össze a ropogós panír alatt, ami önmagában élménnyé tett mindent falatot. Azért önmagában, mert Jamie nem állt meg annál, hogy egy "sima" töltött rántott húst tegyen elénk, a fehér szarvasgomba-szeletek, szarvasgomba olaj, reszelt citromhéj, és citromlé cseppek ugyanis komoly gasztro-élménnyé varázsolták az egyébként tükörtojással megfejelt, igen kiadós adagot.
A desszertek közül egy könnyűt és egy nehezet választottunk. A meleg mogyorós csoki praliné egy közepén olvadt csokitorta volt, sós karamellfagyival és mogyoródarabokkal. Nem tudom hogy sikerült elérni, de annyira csokis volt, amennyire ez elképzelhető, anélkül, hogy keserű lett volna a kakaótól. Nem könnyű egy ilyen arányt kimérni.
A citromos sajttorta a citromkrémmel és a fekete ribizlivel egy abszolút savanykás desszert lenne, ha nem pihenne a tetején egy jó adag, abszolút cukros habcsók réteg. Kiválóan adagolható édes-savanyú egyensúlyt állíthatunk be magunknak minden egyes falathoz.
Kísérőnek egy kancsó vizet, és két limonádét fogyasztottunk, utóbbiakról szintén az eddig kifejtett kiváló egyensúlyt tudom megénekelni, a lime, a citrom, a menta íze mellé épp szükséges, nem tolakodó mennyiségű cukor társul, az üdítő tényleg üdít.
Úgy gondolom, hogy az egyedi alapanyagok, és a környezethez képest visszafogott árak miatt mindenképp megéri ellátogatni Jamie új hazai éttermébe. Az olasz konyha változatossága, friss ízei hiteles tolmácsolásban élvezhetők, hangulatos körülmények között.
p.s.: Hiányoltátok az árakat, íme egy kis segítség, egy - az előzőekhez hasonlóan saját - és egy "lopott" képpel.
(kép forrása: Egy nap a városban)
