Egy hete zajlott Szeged idei gasztro-fesztiválja, ami a résztvevőkkel folytatott beszélgetés alapján elsöprő sikert aratott. Olyannyira, hogy... de erről később. G-vel megállapítottuk, hogy egész jó munkát végeztünk, hiszen olyan hely, amiről nem írtunk eddig, csak egy akadt idén az állandó Street-food szereplők közül. A pesti Meat&Sauce eddig megúszta a látogatást, most azonban állandó figyelemmel kísértük őket, amíg itt voltak, minden nap ettünk Náluk.
Sikerült egy beszélgetős találkozót is leegyeztetni vasárnapra, Vad-Horváth Zoltánnal, aki a hely megálmodója. Próbáltam Zolitól "nem szokásos dolgokat" kérdezni. Elmesélte, hogy sokat dolgozott a tengerentúlon, illetve Londonban, és a Street food szeretete innen ered nála, ezért amikor hazatért, levesezőt szeretett volna nyitni barátaival, viszont addigra már telített volt a piac, így elsőre egy étterem lett az elképzelésből. A Meat&Sauce megnyitását pedig több mint egy éves előkészület alapozta meg. A koncepció egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, a szendvicsek sok hozzávaló belepakolása helyett kevés, de komplex összetevővel készülnek.
(forrás: Facebook)
Zoli, arra a kérdésre, hogy van-e veszélye annak, hogy egyszer majd kipukkad a street-food lufi, azt mondta, sok van még a műfajban. Van rálátása, hiszen a Magyar Street Food Egyesületet létrehozta útján a Food-truck-ok hatóságok általi elfogadásáért is küzd, egyébként pedig az évek óta megrendezett pesti Food-truck show szervezője is. Remélem nem marad utópia, hogy akár Szegeden is minden sarkon más-más nagyszerű helyre térhessünk be. Igazi profi amúgy, megkérdeztem, mit lát a szegedi kitelepülőkről az alapján, amit a Széchenyi téren mutatnak, és elmondta, hogy evett jókat, viszont feltűnt neki egyes helyeken a pult mögött állók közti kommunikáció hiánya. Amikor a Food-truckok előnyeiről kérdeztem, érdekes választ adott, szerinte a fabódék nem teszik lehetővé azt, hogy konkrétan visszaemlékezzünk az adott helyre a speciális külsőségei alapján. Az élményhez valóban hozzáad a körítés, a show is, reméljük bővülni fog a szegedi food-truckok sora idővel!
Szűkítve a témát a Meat&Sauce-ra, három szereplővel készültek hozzánk, csirke, sertés, és marha szendvicsekkel érkeztek. Mindhárom hús konfitálva készül, (ne csapjon be minket a marhához írt sous-vide felirat, Zoli elmondta, hogy az is hosszú időn át zsírban-szaftban sül lassan, csak a plakát el lett nyomtatva). Ráadásul a marhahús 2 hetes előkezelést kap, így a 20 órát megközelítő konfitálás után olyan komplex ízorgiát nyújt, mintha - Zoli szavaival élve - húsleves-szafttal ennénk.
Érdekes módon azok akiknek ajánlottam a helyet, épp azt a kritikát fogalmazták meg, amit Zoli maga is tudott, mondott, sokan a zöldégeket hiányolják a szendvicsekből. Számomra az ételek visszaadták az elképzelést, igaz, hogy húst eszünk hússzaftban, de abban én benne éreztem a több hetes felkészülés minden hozzávalóját. Ízlések és pofonok tehát, a kitartást viszont becsülni kell a helyben, ragaszkodnak a konkrét elképzelésükhöz.
Elsőként a csirkés szendvicset mutatjuk be, ami egészen pontosan comb húsból készül. Én nem vagyok a csirkehús fő rajongója a street-food vonalon, de itt a legjobb dolog történt Kotkoda lábával. Koriander-lime ecetes jégsaláta és chili mix, hirdeti a plakát, illetve a jerk szósz, ami egy karibi (egészen pontosan jamaikai) varázslat, chili-fokhagyma-gyömbér-lime-barnacukor-szójaszósz-fahéj alapokra épül. A szendvics a bevezetőben írtak szerint egyszerre "minden" ízű, és érdekes módon nem is a legkönnyebb, a chili tehet talán róla, hogy itt nem érvényesül az automatikus szokás, miszerint a lányok egyék a csirkét, abból baj nem lehet. Egyék persze, egye mindenki, de komoly orgiára kell számítani, ez nem a megszokott jellegtelen csirkeétel.
A marha bemutatása következik, nagyon szeretnék ottlenni, amikor kisül a hús a római köményes édes-mézes kéregben. A citromos mustár egy nagyon határozott hozzávaló, a mustár komoly darab, francia vonalon helyezném el, nem csíp rettenetesen, de minden falatban karakteresen érződik. Itt kap szerepet amúgy a hely saját szendvicskenyere is, ami frissre helyben sül, a marha szendvics ugyanis alámerül a saját szaftjában, így kívülről-belülről áthatja a már megénekelt tökéletes marha-íz.
A sertéses változatban korianderlevél felelt a friss hangulatért, és annak ellenére, hogy malaccsászárból készül a fogás, a konfitálás hosszú órái alatt a zsírosabb részek szafttá váltak, így kifejezetten szálas húst élvezhettünk a narancsos curry mártás pikáns ízei mellett. Pesten ráadásul a malac téma királya, a porchetta is megjelent egy ideje a kínálatban, mindenképp kötelező darab!
Összegezve az eddigieket, azt kell mondjam, komoly élményt nyújt a Meat&Sauce, a szendvics fogalma teljesen új értelmet nyer. Hogy ennek az élménynek az ára mennyire borsos, az relatív. 1600 Ft-ért, ugyanis rengeteg húst kapunk, a hely hű tehát nevéhez, méghozzá teljes mértékben, hiszen a szószok is kiválóak. A mini szendvicseket 1200 körül mérik, úgy gondolom, hogy aki kóstolni akar ezzel a megoldással is jól járhat. A krumplit menüben is kérhetjük, igaz mirelit, de a legjobbak közül való, ropogós, házira emlékeztető.
Igen, ennyi pénzért nem szendvicset szoktunk venni, de azt kell mondjam az ötlet, és a kivitelezés miatt is megéri olykor letérni a pizza-hamburger vonalról (itt ezek képviselőinek jobb változataira gondolok), hiszen 2-3 szelet remek pizza, vagy egy jófajta, de még "bevezető" hamburger sem ad több élményt, kicsit távolabb kell tekinteni annál, hogy "utána nem leszek éhes".
A végére pedig visszatérünk a fesztivál elsöprő sikerére. Zoli azt mondta, jövőre, a kiemelt érdeklődés alapján elhozza Szegedre a pesti Food-truck show szereplőit, már a helyet is kinézte hozzá. Köszönje tehát mindenki, aki kint volt a fesztiválon saját magának, hogy egy év múlva 10-20 food truck várható napfényes városunkba!
