Nemrég számoltunk be arról, hogy Szegedre érkezett az egyik híres fővárosi szeletbár-lánc, amely vékony tésztás minőségi pizzáiról ismert. Ezzel párhuzamosan, de jóval kisebb hírveréssel egy másik figyelemre méltó pizzaszelet lelőhely is felbukkant, igaz egészen eltérő kínálattal. A Saint Café & Pizza ugyanis a másik nagy olasz klasszikust, a laziói típusú pizzát hozta el nekünk.
A pizzázót az Öreg Hölgy lábánál kell keresnünk a Szent István téren. Igen, tudom, hogy nem Párizsban vagyunk, de nekem nagyon tetszik, hogy a szegediek ezen a néven illetik az ország egyik legszebb és legöregebb víztornyát.
Maga a Saint Cafe egyébként nem új hely, ha jól emlékszem 2019 tavasza óta működik, de Kuti Rita tulajdonos a közvetlen szomszédságban nemrég egy olyan külön helyiséget is nyitott, ahol már a pizzáé a főszerep. Méghozzá a római típusú pizzáé.
A római iskola nemcsak abban különbözik a nápolyitól, hogy a pizza tepsiben sül, amitől négyzet alakja lesz, hanem abban is, hogy a tészta vastagabb, ezt viszont evés közben egyáltalán nem érzékeljük. Hogy miért? Azért, mert a Saint Café-ban 00-ás lisztet használnak, majd a tésztát a dagasztás után 48 órán át kelesztik. A lassú kelesztésnek köszönhetően a pizza textúrája könnyű és levegős lesz. Azt hiszem, hogy a fenti képen látható levegőbuborékok magukért beszélnek.
Jelenleg ötféle pizza szerepel a kínálatban: caprese, fehérpecsenyés, bivalyszalámis, tonhalas és paprikás szalámis. Ez a hely is jó példája annak, hogy nem csak olasz hozzávalókból lehet első osztályú pizzát sütni. Náluk ugyanis minden alapanyag magyar, ráadásul igyekeznek a feltéteket a szezonális élelmiszer-kínálathoz igazítani. A paradicsomot és a többi zöldséget helyi termelőktől vásárolják. A fehér szalámis pizzára bivalyszalámit, a paprikás szalámisra pedig szürkemarha szalámit pakolnak. Náluk még a pizza "prosciutto"-ra is hagyományos érlelésű szürkemarha fehérpecsenye kerül. Ez utóbbinál a szintén magyar bivalymozzarella teszi fel arra a bizonyos “i”-re a pontot. Érdekesség még, hogy a paradicsomszósz nem alapként van a tésztán, hanem külön kis üvegcsében tálalják.
Amiről még feltétlenül beszélnem kell, az maga a hely, az enteriőrt ugyanis sikerült olyan elegánssá varázsolniuk, hogy észre sem vesszük, hogy valójában az egyik piaci pavilonban vagyunk. A sötét színek uralta belső térben akár fekete bársonyszékeken is helyet foglalhatunk, de én mindenáron a teraszon szerettem volna leülni.
Szeged egyik legszebb terén vagyunk ugyanis, amit 2006-ban teljesen felújítottak, és a mai napig pazar látványt nyújt. A probléma csak az, hogy az emberek nem igen járnak ide, vagy ha igen, akkor azt kizárólag a piac miatt teszik. (A víztorony előzetes bejelentkezés nélkül csak minden hónap első szombatján látogatható.) Ezen szeretne változtatni Rita, aki számára egyébként nem idegen a vendéglátás, tudniillik hosszú ideig az Oliva Bisztrót üzemeltette. Egy biztos, a Saint Cafe & Pizzának köszönhetően a Szent István tér felkerült a város gasztronómiai térképére.
A választék a közeljövőben bővülni fog, ugyanis házi tésztákból készítenek majd tésztaételeket, minden nap valami mást. A pizzaszeletek többsége 890 forintba kerül, ami azért nem nevezhető olcsónak. A legdrágább a tonhalas, ami 990 forint, de egy capresé-t már 490-ért be tudunk dobni, ha éppen arra járunk. A kiszolgálás kedves, a pizzák finomak és a környezet is gyönyörű, úgyhogy csak ajánlani tudom őket.
