Régóta dédelgetett vágyam volt egyszer eljutni az Istenek szigetére. Végül a sors úgy hozta, hogy a nászutunkat ezen a mesebeli helyen tölthettük el. A kéthetes álomút során sok mindent megkóstoltunk és kipróbáltunk, amit nektek is megmutatunk.
Főételek
A balinéz konyha alappillére a rizs. A szigetlakók gyakran még reggelire is rizst esznek. A kenyeret és a többi pékárut egyszerűen csak süteménynek tartják, amitől az ember túl hamar megéhezik. A tápláló rizs számukra nem pusztán egy étel, hanem az élet jelképe, ami a vallási szertartások során is fontos szerepet kap. Az imák alkalmával a rizsszemeket a homlokukra tapasztják, olykor pedig a fejükre szórják őket.
Minden balinéz étterem vagy warung kínálatában megtalálható a nyársakra húzott, grillezett csirke- vagy sertéshús, másnéven satay. (A hindu többség számára a marha szent állat, így marhahúst legfeljebb csak a muszlim vagy buddhista helyeken ehetünk.) A saslik indonéz változatát édes mogyorószószba forgatva fogyasztják.
Rendkívül népszerű a nasi goreng, ami nem más, mint sült rizs különböző zöldségekkel gazdagítva tükörtojás kalapban. Gyakran adnak mellé satay-t vagy kevernek a rizsbe csirkehúst és rákokat.
Ha sok mindent meg szeretnénk kóstolni, akkor az egyik legjobb választás a nasi campur, hiszen ennél az ételnél mindenféléből kapunk egy kicsit. A rizs mellett lehet benne rákszirom, satay, tojás, sült tofu, zöldségek és tempeh. Ez utóbbit a tofuhoz hasonlóan szójababból készítik erjesztési eljárással.
Édességek
Az édességek közül a klepon lett a kedvencünk, amit a balinézek előszeretettel fogyasztanak mindennapi kávéjuk mellé. A rizslisztből gyúrt golyó vagy háromszög formákat először barna cukorral töltik meg, majd megfőzik őket. A kifőtt batyukat végül felgőzölt kókuszba forgatják. A tészta zöld színét a pandanlevélnek köszönheti. Életem első luwak kávéja mellé kellemesebb kísérőt el sem tudtam volna képzeni, mivel a helyiek a kávébabokat igencsak sötétre pörkölik.
Az édességek versenyében második helyen a fekete rizspuding végzett. A fekete rizst ragacsosra főzik, majd a végeredményt kókuszkrémmel nyakon öntik. A granolával megszórt puha és édeskés rizspuding nem csak finom, de tápláló és egészséges reggeli.
A pisang goreng, vagyis a sült banán állhatott harmadikként a dobogóra, de ezenfelül persze még nagyon sok különleges édességgel találkoztunk. Kedvcsinálónak mutatunk pár képet.
Gyümölcsök
A nálunk is sok helyen kapható mangó, banán, ananász és papaja mellett Balin olyan gyümölcsökkel is találkozhatunk, amelyek egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán szerepelnek a hazai szupermarketek kínálatában.
Banánból egyébként legalább harmincfélét termesztenek. Nekem a sárga héjú, pici változat volt a kedvencem. Ha megnyomkodva puhának érezzük, akkor belül már biztosan mézédes.
A kívülről bordó vagy lila héjú mangosztánban a gyümölcshús gerezdekre oszlik, és pontosan annyi fehér gerezd található benne, ahány zöld levélke látható rajta. A „gyömölcsök királynőjeként" is emlegetett mangosztán íze édeskés, enyhén savanyú.
Aztán ott van a tüskés külsejű durián, amit a szúrós szaga miatt a legtöbb szállodából kitiltottak, sőt a repülőgépekre sem lehet felvinni. Pedig a nem túl bizalomgerjesztő duriánt - amit a mangosztán párjaként a gyümölcsök királyának is neveznek - mindenképp érdemes megkóstolni, mert az íze semmihez sem fogható. Húsa sárgás színű, az állaga pedig krémes.
Kevesebb helyen árulják a salak nevű gyümölcsöt, de végül egy útszéli gyümölcsösnél meg tudtuk kóstolni. Pikkelyes héja miatt "kígyó gyümölcsnek" is hívják. Az íze a fajtájától függően változó, és igazából semmi másra nem hasonlít.
A sárkánygyümölcs élénk pink színe ellenére nagyon visszafogott, kissé semleges ízű. Érdekesség, hogy az itthon ismert változatokkal ellentétben a húsa nem fehér, hanem piros vagy lila színű. Megpucolva az állaga és a benne található apró fekete magok leginkább egy óriási kivire emlékeztetnek.
Sambal
Ha Balira utazunk, nem árt tudni, hogy a helyi lakosok mindent csípősen esznek, és ami számukra csak közepesen csípős, attól nekünk már szinte lángra lobban a nyelvünk. A csípősség legtöbb esetben a sambal nevű szósznak köszönhető. Összetevője a paradicsom, a fokhagyma és természetesen a chili. Számtalan változata létezik és garantáltan függőséget okoz. Mi is vettünk belőle pár üveggel, hogy Magyarországra visszatérve is jól lezsibbaszthassuk vele az ízlelőbimbóinkat.
Dzsúzok
A helyben termő gyümölcsökből készült smoothie-kat a helybéliek csak dzsúznak hívják. Mindig megvárják a gyümölcsök természetes érési idejét, és csak ezt követően szüretelik őket. (A gyümölcsök egy része egész évben terem, míg a mangó, az avokádó és még jó néhány társuk idényjellegű.) Olcsó, finom, egészséges és szinte mindenhol kapható, ráadásul annyi gyümölcs van benne, hogy simán kivált egy reggeli étkezést.
A legfinomabb talán a krémes avokádó dzsúz, amibe sok helyen csoki öntetet csempésznek, a kávézókban pedig kávéval és vanília fagyival is megkóstolhatjuk.
Kukorica
Az utcai árusoknál kukorica is kapható, de az ikonikus balatoni strandcsemegével ellentétben itt megsütik, majd vajba vagy csípős szószba forgatják a csöveken sorakozó kukoricaszemeket.
Éjszakai piacok
Finomakat enni nem csak elegáns éttermekben lehet, hanem az útszéli warungokban vagy a piacokon is. Mi egyik helyen sem kaptunk gyomorrontást. Jó hír a hétalvók számára, hogy nem maradnak le semmiről, ugyanis Balin éjszakai piacok is vannak. (A leghíresebb éjszakai piac Gianyarban működik.) Ezek az esti vásárok ráadásul sokkal izgalmasabbak és élénkebbek. A balinézek előszeretettel vacsoráznak ilyen helyeken, számukra ugyanis az éttermi árak irreálisan drágák.
Nehezen tudnék olyasmit említeni, amihez ne juthatnánk hozzá ezekben a nyüzsgő éjszakai forgatagokban. Talán csak szivárványszínű kiscsirkéket nem vásárolhatunk. Vagy mégis?
Két hetet Balin tölteni olyan életre szóló élmény volt, amit lehetetlen egy blogposztba sűríteni, mégis remélem, hogy sikerült egy kis ízelítőt adnom ebből a nagyon különleges és színes világból. Külön köszönetet mondok az idegenvezetőnknek és barátunknak, Putunak, aki rengeteget mesélt a szigeten élők mindennapjairól és szokásairól.
