Közszolgálat ez valahol, amit csinálunk, csak eddig a kellemesebb oldalát mutattuk, ha voltak árnyékos részek is. Ahogyan az nemrég "ismertetésre" került, van legalább 5-10 hely, melyeket figyelünk, szeretnénk írni róluk, de valamiért még nem áll össze a kép. Lehet szólnunk kellene, hogy mitől lehetne jobb, fene se tudja, hol van az a határ, hogy szívesen veszik ezt.

Az igazi árnyoldal azonban nem az, ha egy helyen próbálkoznak, csak épp nem sikerül. Nyilván nekik is megvan a közönségük, hiszen becsuknának, ha nem így lenne, és amúgy is, ízlések és pofonok eltérőek. Az igazi árnyoldal az, ha egy felkapott, és frekventált elhelyezkedésű bisztróban 1500 Ft-ért ilyet kapunk:

Jöjjön egy kis kulissza-titok, ami igazából nem is az, mert aki olvasott már 3 cikket tőlünk, tudja, hogy mi a menet. Egy guszta indító-kép, aztán 1-2 a belső térről, majd a részletek, esetleg, ha szép a limonádé, vagy a kézműves sör jól mutat, arról is, és vége.

Itt most ilyen nem lesz.

A történet szerint Kecskeméten volt dolgom, a Rákóczi út vasútállomás felőli részén. Kicsit hamar érkeztem, ezért gondoltam, a hivatalos feladatok előtt megebédelek. Ahogy sétáltam a város felé, elmentem vagy 2-3 vendéglő, bisztró, ristorante mellett, böngésztem a telefonon, majd megláttam a kulcsszót, "hamburger". Miért is ne legyen ez ismét egy közszolgálati ebéd, megvan a felfedezés varázsa, és hátha egy megosztani való élménybe is belefutok. A hely fiatalos, modern bisztró, a most szokásos fekete-táblára fehér krétával (? szerintem csak úgy néz ki és valami toll lehet?) felírt kínálattal, rövid étlappal, ebéd menüvel. A közönség java része láthatóan adott a látszatra, elég annyit mondanom, hogy szőrmebundás, pr*da szemüveges középkorú férfi vendéget is láttam. Talán az egyetlen hozzám hasonlóan "normális" kinézetű emberke egy rendszergazda-szerű srác volt, a többiek vagy azt beszélték meg jó hangosan mobilon, hogy mikor értek le Pestről, vagy mikor érnek vissza, és meddig tart(ott) a tárgyalás. Kicsit feszengtem, pedig tudok viselkedni.

A szerviz figyelmes volt, a legalább 40 fős helyet ketten látták el, pörgősen, de nem zavaróan. Amikor az étlapot elkértem, jött a figyelmeztetés, menü idején legalább 30 percet kell várni az a'la carte ételekre. Sebaj, gondoltam, egy jó élmény majd kárpótol.

Nos igen, ezt a két tökegyforma életlen képet lőttem, és kész ennyi. Hogy miért, folytatom.

Voltak persze jelek. A menü is egy olyan dolog, amivel lehet vendéget csalogatni, és élményt szerezni. Meg persze fel lehet úgy is fogni, hogy csak legyünk már túl rajta. Nos, itt sajnos az utóbbi folyt. A krumplilevest nem láttam, a magvas bundában sült csirke viszont rizibizivel nem adott olyan ingert, ami eltántorított volna az eredeti tervemtől, pedig még azzal is jól jártam volna.

Feltűnt az is, hogy amikor érdeklődtem arról, hogy a hamburger ("házi húspogácsával") miért a sertés ételek között szerepel, a válasz az volt, hogy most marhából készült. Nyilván nem vagyok látnok, nem tudhattam, hogy lesz egy pálfordulás a blogban, igazából a kíváncsiság hajtott, amikor megrendeltem. Feltűnt, hogy nem szerepel az étlapon a hús mérete. Feltűnt, hogy a pincér nem kérdezte meg, az átsütés módját. Feltűnt, hogy a hamburgeren kívül nincs másik marhahúsos étel.

A prognosztizált fél óra után érkezett a tányérom, és sajnos már több méterről látszott, hogy itt baj van. Legyünk pozitívak, jöjjenek a jó dolgok előre:

- házi sült krumpli (nem mirelit)

- vége

És akkor a többi. Azért született ez az írás, mert van szerintem egy hallgatólagos szabály, ami a vendéglátóhely, és a vendég között köttetik akkor, amikor belépünk, legkésőbb amikor az ételt kiválasztjuk. Ha belépünk egy "jó helyre" ott illik kiírni, ha mégis rossz, de drága az étel. Ha ez nem is történik meg, mert nyilván nem bolondok, akkor a felszolgálónak illik úgy hajlítani a rendelést, hogy minimum ne akarjak felállni abban a pillanatban amikor a tányérom megérkezik. Már csak azért is, mert gondolom, Ő szeretne munkát, és ennek a feltétele az, hogy mi vendégek visszamenjünk. Tehát a főnöke is kb. azt kellene elvárja, hogy mérje fel, mi az érdeklődési köröm, és azon belül a legjobbat ajánlja, vagy ha nem megy, akkor vallja be, ne adj Isten, mondja azt, hogy elfogyott. De egy modern bisztróban 1500 Ft-ért ne kapjak "házi" jelzéssel ilyet.

Igen, megint ugyanaz a borzasztó kép, és még lesz is, mert ez most sokkterápia, szembesüljön mindenki azzal, mi visz rá minket egy év után arra, hogy rosszat írjunk. Ok ez most még csak az első stáció, név nélkül megy a dolog.

Először is gyanús, ha annyi sültkrumplit kapunk, ami három adag rántott szelet mellé is sok. Mit kompenzálnak? A legjobb helyeken a sültkrumpli azért van, hogy ne legyen az az érzésünk, kimaradt valami. Itt viszont úgy tűnt, büszkék, talán azt várják a vendégtől, hogy azon kezdjen el gondolkodni, "no igen, miért is nem sütöttem otthon is magamnak a múltkor egy zsákkal?". Hát azért nem, mert köret, ráadásul húshoz, de nem egy ordas bucihoz. Ahhoz maximum kísérő. Lépjünk tovább, még mindig a látvány mezején. A buci teteje repedezett, beesett. Nagyjából "tegnapelőttinek" tippeltem, ami nem is lenne olyan vészes, ha nem a szabadban, és zacskóban töltötte volna ezt az időt, hanem egy finom konyharuhában. Egy kis vajas pirítás csodákra lehet képes. A vágásnál viszont nem pirított, hanem száraz volt. Az is lehet, már korábban kettévágták, mindenesetre nem volt kellemes. Körülbelül egy egész paradicsom, és fél méter uborka érkezett még a hamburgerrel, mindkettő gondosan minimum fél centisre vágva. Gondolkodtam is rajta, vajon melyikből lehetne összerakni élethűbben az eredeti zöldséget. Hopp, az előbb nem mondtam igazat, mert pozitívum volt az is, hogy a saláta a szendvics alján csíkokra volt vágva, hasznos, ha nem az első harapásnál húzzuk ki a fél lapulevelet.

A hamburger szósz ketchup-majonéz kombó volt, olyan szerencsétlen összeállításban, hogy mindkettőből a bolti íz lógott ki egyedül. És akkor a lényeg, a hús környéke. Mint a képen is látszik, a felét is levágtam már a hamburgernek, de a hús még nem érkezett meg. Amikor megérkezett, akkor pedig fasírt volt. Az íze alapján volt benne marhahús, és újabb pozitívum, frissen is sütötték. De ennyi. Gumis, kellemetlen ízű, maximum 8 dkg-os darab volt sajnos. A tetején pedig a sajt. Nos meg mernék esküdni, hogy a menü cheddart irt, de tegyük fel, hogy rosszul emlékszem, és simán csak sajtot kellett volna várjak. Lehet ezt sokféle képpen, bucira pirítani, húsra szórni és átfordítani egyszer, külön megsütni a rostlapon, akár kis gázégetővel ráolvasztani, belesütni a húsba, átfordítás után lefedni, míg a második oldal sül, és várni, hogy közben ráolvadjon. Meg lehet a hamburger összeállításának egyik utolsó állomásaként rászórni a húsra, aztán majd lesz valami. Nos az a valami az, amikor a sajt igazi hőkezelés híján csak megfárad, fényes lesz, kiizzad egy kis zsírt, de pont csak annyit amitől minden lesz csak nem gusztusos. Mint amikor éjszakára kint marad egy darab a tányéron a konyhában. A hús hője a felső buci alatt pont az előbb vázolt formába hozta. A kedvencem az a kb 1x2 cm-es sajtdarab volt, ami megakadhatott a reszelő tetején, és beleesett a tányérba, és azt, úgymond az étel megkoronázásaként meg is kaptam. Tudom, csak egy kis darab sajt, de valahogy benne volt az egész "élmény".

A tényér úgy érkezett vissza a konyhára, hogy a krumplihalomra ráhelyeztem a buci tetejét, hangsúlyozva az eltúlzott mennyiséget. Becsületből ettem egy-két szem krumplit, de egyrészt nem akartam elrontani az összképet, másrészt olyan forró volt a köret, hogy a hamburgerrel való foglalatoskodás feléig hozzá se tudtam nyúlni, utána pedig nem is akartam. A buci alját a zöldségekkel, hússal-sajttal becsületemre legyen mondva megettem. Egyetlen kis üzenetet helyeztem a krumpli-torony mellé, ez pedig az előbb említett nagyobb darab sajt volt.

Az ittjartam.hu-n a hely 4 értékelése közül három "átlagos", és egy "rossz". Én csak a hamburger vonatkozásában tudok nyilatkozni, mégpedig a következőt. Kecskeméten, a cikk elején írt környéken, ha a hamburger 1500 Ft körül az étlap sertéshúsos részén vár ránk, akkor hagyjuk, hadd várjon tovább. Fél-egy éven belül újra meg fogom kóstolni, mert ez becsületbeli ügy. Ez egy olyan burger, ami ellen mi küzdünk. Lehet kapni ilyet, de feleennyi pénzért, olyan helyeken, ahol ezt várjuk el, és épp ezért simán be sem megyünk. Vagy ha bemegyünk, tudjuk nagyon jól, mit kapunk.

Végül újra a kép, most nézze meg mindenki jól, mert ha odafigyelt, többé nem kell látnia: