A címben szereplő görög betű az alfa, és mint ilyen évezredek óta a kezdetet jelöli. Nos minket a Kapca szült, a blog indíttatását egy nyári burger kóstolás adta, egy ideig ugyanis nem igazán tudtunk másról beszélni, és küldetésnek vettük, hogy erről aztán tényleg mindenki tudjon. A helyen (földrajzilag) én első alkalommal 25 éve járhattam, amikor a hugicám valami néptáncos csoporttal ott lépett fel, aztán édesapám boros barátaival is találkoztam ott pár alkalommal, de mint kulturális központ kívül esett mindig is az actio radiusomon. Ezért is lepett meg idén nyáron, amikor G egy régi kollégája azt mondta, hogy ide kell jönni burgert enni. Mindegy, bepattantunk egy bővebbnek szánt ebédidőben a kocsiba, és irány Alsóváros.
Kint ültünk le, berendeltük a "Lipi"-ket, csodáltuk azt a pár egyetemistát, akik ott sörözgettek, milyen jó is volt 10 évvel ezelőtt... Aztán kijött ez:
??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
Olyan volt, mint valami filmben, G rám nézett, én a tálamra, aztán rá, aztán Ő a táljára, és így tovább egy ideig. A menü szerint gondolhattuk, persze, hogy nem a mirelit husis jön, hiszen ezt ígérte:
Nyilván sejtettük, hogy "ennyi pénzért" nem vernek át, de ilyen szofisztikált megoldásokra nem számítottunk. A hús 20 dkg, ami az azóta egész becsületesen letesztelt szegedi mezőnyben kirívó. A súly az, ami lehetővé teszi annak a kérdésnek a felmerülését, hogy hogyan is legyen átsütve. Egy 1 cm vastag húsnál ez szóba sem jöhet, itt viszont bátran kérhetjük angolos-közepes(ez az alap)-jól átsütött verzióban. A húst a legutóbbi kóstolás alkalmával külön ízlelve arra jutottam, hogy az átlagosnál nagyobb lyukméretű darálóval dolgozhatják át, mert annak ellenére, hogy összeáll egy homogén egységgé, mégis külön "rágható" húsdarabokat is élvezhetünk a fogyasztás során. Ízében, textúrájában is "marha-steak" élményt kapunk tehát, ami egyedi, són, borson kívül nincs rajta más (én az első alkalmakkor mintha éreztem volna még valami fűszert de azóta nem jött vissza).
A buci kalácsos jellegű, zsíros, csöppet sem fullasztós, és remekül összenyomható, régebben szezámmal, legújabban különböző magvakkal szórt, kellemesen pirított.
Mivel kés-villás küzdelemre kell számítani a betérő vendégeknek, elárulom az én módszeremet, még az első falatoknál "lenyomom" burgert, így összetömörödik annyira az alsó zsömle, hogy a későbbi vágások alkalmával nem borul le az egyébként méretes torony. Így az egész adag végéig biztosítható, hogy minden falatba kerüljön minden összetevőből.
A két sajtféleség tökéletesen passzol a burgerbe, a zsálya rájátszik saját ízével a két cheddar fanyar aromájára. Egy játék az étel fogyasztása, a nyelvünk ugyanis teljes élményt kap. Én pl. az ananászlét úgy szeretem a legjobban, ha össze tudom önteni 50-50% arányban grapefruittal, a nagyon édes, és a keserű együtt jobb. Itt is valami hasonló a koncepció, a buci édes, a ketchup bázisú BBQ szósz is az, és a pirított hagyma is, ez utóbbi azonban már átköt az ízével, fanyarságával a sajtokhoz, és így lesz teljes az élmény.
Kiváló ötletnek tartom, hogy éppen az alap hozzávalók "hiányoznak" a burgerből, és mint külön, ízlés szerint adagolható "saláta" jelenik meg a tálon a paradicsom és a jégsaláta. A buci tetejét is igényünk szerint fogyaszthatjuk a bőséges hozzávalók mellé.
A tálon érkezik egy kis edényben a BBQ szószból, illetve egy nagyobban maga a krumpli és a coleslaw. Utóbbi esetében megint egy kettősség uralkodik, a frissen sült krumpli a hideg káposztasaláta mellett jól megfér ugyanis. A burgonya héjában sül, tökéletesre, belül puha, kívül ropogós a kacsazsírnak köszönhetően, házi, de nem abban az értelemben, amikor a jó krumplit háziként árulják, hanem hogy olyan, mintha otthon, magadnak a legnagyobb odafigyeléssel készítetted volna azt a pár szemet (én jó ideje egyesével forgatom a serpenyőben a krumpli cikkeket, na ezt tessék itt is elképzelni)
A káposztasaláta kellemes, üdítő hozzávaló, épp elég majonézes, amikor már úgy érezzük, hogy kezdünk besokallni az íz orgiától, ügyesen reseteli a szánkat, répa, és talán uborka csíkok is fokozzák a frissességét.
A BBQ szósz az, amivel az eleje óta nem igazán tudok mit kezdeni, nekem kicsit olyan, mintha 2/3 adag ketchup lenne 1/3 adag majonézzel kikeverve és talán worcestershire-szósszal, a buci tetejét szoktam vele megenni, illetve a krumplikat mártogatom bele, úgy gondolom, hogy talán el lehetne indulni vele egy bátrabb irányba, igaz, hogy továbbviszi a burger édes-fanyar kombinációját, de egyben ötvözi is, nem áll egyik oldalra sem, és talán épp ezért lóg ki a sorból?
Az alap, Kapca burger három változatban érhető el, a sajt nélküli, a fent tárgyalt, és a Papa névre hallgató sajtos baconos verzióban. Utóbbi bacon lassú tűzön ropogósra sült mangalica, és kifejezetten koncentrált ízű, inkább húsos jelleg.
A Lila köd következzen a sorban, ami egy újabb játék, és megint van hozzá egy kis "magán". Egy ideje, ha steaket sütök, vagy kacsamellet, a serpenyőből a pörköt vörösborral olvasztom fel, amíg a hús pihen 5 percet letakarva. Megy hozzá egy kis gyümölcslekvár is, és legújabban vaj helyett kéksajtot teszek sűrítő anyagként az így kialakuló mártásba. Nos ez az íz köszön vissza itt is egy bizonyos formában. Az étlap szerint:
A vörösboros lilahagymalekvár a legjobb vörös húsok kísérője is lehetne bármilyen étlapon. Az édes-fanyar ízek itt is tökéletes kombinációt alkotnak. Az olvasztott kéksajt erre megint úgy tesz rá egy lapáttal, hogy egyszerre lepődünk meg, de érezzük teljesen természetesnek is az ízek harmóniáját. Elkészítve így néz ki:
Az egyik látogatásunk alkalmával érkezett egy autó az udvarba, valamilyen szocialista műremek, és egy őstermelő fizimiskájú úr hagymát pakolt ki belőle zsákokban. Miért fontos ez? Mert ez a hely szelleme. Vagy ők mennek házhoz az alapanyagért, vagy azt a termelő hozza. Nincs közbeiktatott láncszem, mert akkor egyel több hibalehetőség kúszik be a végtelenségig ellenőrzött folyamatba. Nemrég G-nek volt szerencséje egy hosszabb beszélgetésre az ügyvezető Úrral, és az egyik szakács Úrral, és a legnagyobb nehézségként azt az állandó harcot nevezték meg, amit a minőség fenntartása miatt kell nap, mint nap megküzdeniük. Tessék erre gondolni akkor, amikor elindulunk ebédelni a városba, jusson eszünkbe a Kapca is. Egy kezdő hamburger is eszement élményeket ad, olyan áron, amiért a legtöbb étteremben egy jellegtelen csirke/sertés főételt lehet elfogyasztani egy kis mirelit krumplival, vagy tapadós rizzsel. A gondoskodásnak ára van, de megéri megfizetni.
Az italokról egy remek leírást találtok itt:
