December 12-én tárta ki ajtaját az első európai Jamie's Pizzeria, méghozzá nem is akárhol: Budapesten, a turistáktól hemzsegő Gozsdu udvar és a Madách Imre út sarkán. A beharangozók alapján a brand által megkövetelt szigorú minőségi kritériumoknak megfelelő, mindig friss alapanyagok mellett immáron a szélesebb közönség számára is megfizethető árakra lehetett számítani. Elmentünk, megnéztük és bár jót ettünk, nem ájultunk el tőle.
A britek kedvenc sztárséfje által fémjelzett pizzázónak a nemrég bezárt Gozsdu Manó Klub "adta át" a helyét. Az enteriőrt a nagy belmagasság és a hosszan elnyúló osztatlan belső tér jellemzi. Ha inkább nyugodt beszélgetésre vágyunk, akkor a téliesített teraszon érdemes helyet foglalni, ahol nincs akkora sürgés-forgás. A kiszolgálás szerencsére nem kimért, hanem kedves és őszintén udvarias. A laza, kötetlen bisztró hangulatnak köszönhetően gyorsan és könnyedén el tudjuk engedni magunkat.
A könnyen áttekinthető étlap középpontjában a kovászos, kézzel nyújtott pizzák állnak. A 11-féle pizza között biztosan mindenki megtalálja a kedvére valót, legyen szó akár a klasszikusnak számító margheritáról és pepperoniról vagy az olyan igazán különleges összeállításokról, mint a padlizsános melanzane fenyőmaggal, parmezánnal és rukkolával. Az általunk kiválasztott gamberetti is inkább az ínyenc pizzák közé sorolható, tudniillik a névadó feltét nem más mint a marinált garnéla. A paradicsomos vagy besamel alapú nápolyi pizzák mellett előételek (falatkák, bruschetták), saláták és kemencés tészták (lasagne, zöldséges cannelloni, gnocchi bolognese stb) alkotják a kínálat másik részét.
A megrendelt ételeket negyed órán belül az asztalunkon találtuk, ami elismerésre méltó teljesítmény, kiváltképp a nyitás utáni hetekre jellemző élénk forgalom és csúcsra járatott konyha esetében. A legtöbb pizza már a paradicsomos alapnál elvérzik, de ez az egyik legfinomabb volt, amit valaha kóstoltam. Mindez persze nem véletlen, a receptet Jamie híres olasz tanítómesterétől, Gennaro Contaldótól tanulta. A pizza méretére sem lehet panaszunk, a 32 centiméteres átmérő megfelelő adagot jelent egy átlagos étvágyú férfi számára.
A húsos garnélafarokból elszórtan 4-5 darab került a tésztára. Meg kell mondanom, hogy többet is el tudtam volna viselni ebből a feltétből. Természetesen nem azt vártam, hogy rákkal zsúfolják tele a pizza tetejét, mégis egyfajta hiányérzet maradt bennem, amit a kapribogyó és a rengeteg rukkola diszkréten kesernyés íze, a nyúlós mozzarella és a citromnak köszönhető kellemesen citrusos ízvilág sem tudott teljesen feledtetni. A tészta középen tényleg szuper vékony, viszont hamar átázott.
A kemencés tészták közül a lasagne mellett tettük le a voksunkat, amit egy rusztikus kerámiatányérban tálaltak fel. A tészta tekintetében valaki az előfőzés híve, valaki szerint viszont a száraz tésztalapok főzés nélkül is megpuhulnak a szafttól és a rájuk öntött szósztól. Bármelyik irányzatot is képviseli Jamie, a tészta teteje finoman ropogott, a benne lévő ragu (70% marha, 30% pedig sertés) és a besamel pedig tökéletes eleggyé olvadt össze. A legjobban a tésztát körülölelő intenzív ízű paradicsomszósz nyerte el a tetszésünket. Köret is jár a fogás mellé: rukkola egy morzsányi parmezánnal megszórva.
Érdemes kipróbálni az olyan tradicionális olasz desszerteket is mint az affogato (vaníliafagylalt kávéval leöntve) vagy a mérsékelten édes tiramisu. Ez utóbbit a narancs tette igazán különlegessé. Végezetül a Death by Chocolate fantázianevű csokoládétorta következett, amit elfogyasztva garantált a csokitúladagolás.
A két főételért és a desszertekért 10 ezer forintot fizettünk, persze ittunk is, de csak két kólát. Az árak valóban alacsonyabbak, mint a várbeli nagytestvérben, a pizzák közül például mindegyik 3000 forint alatt marad. Ennek ellenére a vacsora után mindketten azt gondoltuk, hogy bár jót ettünk, mégsem fogunk ideszokni. Hiányzott az a bizonyos plusz, ami a Jamie Oliver-franchise egyik egységéből sem hiányozhat.
