Volt a Facebook oldalunkon találós kérdés egy képhez, amin egy lábosnyi mártás, és egy tölcsér látszik. Ebből persze senki sem találta ki, hogy mi készül, pedig volt már egy-két elmebeteg ötletünk. A lényeg tehát, hogy a konyhai eszközöket mindenféle módon felhasználjuk versenyben szeretnénk egyre előrébb jutni.
A megoldás tehát a canelloni volt. De minek a tölcsér, leírom. Készítettünk már mindenféle tésztát, de ez eddig kimaradt, így amikor nekifogtam, nem volt könnyű dolgom. Az ötlet, hogy majd a 2 l mártást egyenként kiskanállal betöltöm a 30-40 csőbe finoman szólva sem minősült díjnyertesenek, szétégettem a kezem, és tartott vagy egy óráig. A második alkalommal pedig feltaláltam a spanyolviaszt (amit amúgy mások már megtettek előttem, de én csakazért sem kerestem rá egy receptre sem, hanem majd én megoldom, erre persze a google első pár találata máris a habzsákkal jön). Tehát az ötlet, a tölcsér, és a fakanál. A mártás tökéletesen eljutott a canellonikba, a nagyobb bacon-gomba-hús darabokat pedig átküldtem a fakanál végével. Hurrá. De harmadjára! Na itt jött az igazi tuning, a mártás ugyanis szeretett kifolyni alul. Mivel tömjem be? Újabb ötlet, legyen sajt. Tökéletes progi volt a gyerekeknek, 36 db tésztával kellett lyukat vágni a vékonyra szelt sajt lapokba.
A recept része amúgy:
Készítettem egy besamelt (nagyobb darab, kb. 2 diónyi vaj, három evőkanál liszt, egy liter tej, és 250 g mascarpone, szerecsendió és zöldbors, valamint egy kis kéksajt, köszi G!), valamint egy paradicsomos szószt (2 konzerv hámozott darabolt, 10 koktél félbe, kis cukor, balzsamecet római kömény, tarkabors szerecsendió), közben lepirítottam a bacont, majd a zsírjában a gombát, vöröshagymát, fokhagymát is, hogy amikor készen legyenek visszamehessen mellé a ropogós szalonna. A besamel felét eltettem külön, a visszamaradt részbe ment a bacon-gomba-hagyma fele, a pirosba a másik fele. Egy kicsit rotyogtattam így is a szószókat, belőttem a sót. A bacon nélküli besamelből ment a tál aljára, jött a töltés, fele-fele, végül a tepsi tetejére a maradék besamel. Két mozzarella szelve, illetve a kimaradt lyukacsos sajt-rács darabjai lett a fedés.
A végeredmény az utolsó képeken.
És mivel tesztelünk, önkritikát is kell gyakorolni, a piros mártásban kicsit túl sok volt a balzsamecet, igaz az ingerküszöböt el nem érően, de nem volt tökéletes. Azért elfogyott.
