Az egyik hétfői bachata után alaposan megéheztünk, és amikor a Mars tér felé bandukolva nekem szegeződött a kérdés, hogy hol érdemes enni a környéken, elszomorodva jutott rögtön az eszembe, hogy a Borracho ezen a napon zárva tart. Pedig a mexikói gyorséttermet mindig nyugodt lelkiismerettel tudom másoknak ajánlani, mert a csalódás itt gyakorlatilag kizárt. Lukács Laci konyhaművészetének és kísérletező kedvének köszönhetően mi rendszeres vendégei vagyunk annak a zöld színű Food Trucknak, ahová azután pár nappal később Bandival visszalátogattam két újdonság felfedezése érdekében. Hogy melyek ezek? A Bandito és a Rojo.

Először írok a Borrachóról, annak ellenére, hogy sokszor ettem már náluk. A hely Bandi felfedezése, aki a mai napig minden egyes cikke előtt ugyanolyan lelkesedéssel lát neki a "munkának", mint első alkalommal. Most végre eljött az én időm, és bevallom, hogy bizony ugyanazt az eufóriát éreztem magamon, amit idáig rajta láttam. 

A szendvicsekben az a közös, hogy mindkettő úgynevezett tépett hússal készül, ami viszont ezúttal nem malac, hanem marha a javából. A rostélyos egy napig fő a kuktában, hogy aztán olyan puha és omlós legyen, hogy szinte rágni sem kell. Itt azonban még koránt sincs vége a történetnek, ugyanis a sóval és borssal fűszerezett végeredményt mézes-chilis mártásban pácolják, majd vörös cheddar sajttal sütik össze, hogy biztosan elakadjon a lélegzetünk az első harapásnál. A buci tökéletesen illeszkedve a mexikói vonalba kukoricalisztből készül. A szaftot úgy szívja magába, hogy még roppanós marad, de ráharapva azonnal érzed benne annak minden zamatát. 

A Rojo szendvicsben házilag készült mézes-chilis szósz vár minket finoman csípős utóízzel. Ehhez társul a fodros saláta és a vörös cheddar kissé kesernyés, valamint a lilahagymával összesütött bacon sós ízvilága. Képzeljünk csak el egy olyan szendvicset, ahol az édes, a csípős, a sós és a keserű íz egyszerre van jelen alaposan megdolgoztatva minden egyes ízlelőbimbónkat. Persze nem annyira intenzíven, hogy az már tolakodó legyen, hanem inkább úgy, hogy elismerően összenézzetek a melletted lévővel, aki ugyanezt eszi.

A Bandito névadója különleges személy, hiszen nem másról, mint Vörös Andrásról van szó, akit a Superbutt metálzenekarból ismerhettünk meg. Ez enyhén füstös barbecue szószt Laci maga állítja elő otthonában. Nem tudom, hogy mennyi ideig kísérletezett a recepten, de a végeredmény magáért beszél. Nem túl édes, nem túl sós és picit gyümölcsös. 

Mindkét szendvics (1 290, Laci szólt, hogy végül) 1 190 forintba kerül. Talán nem a legolcsóbb étel a Borrachóban, de az egyik legfinomabb, ami ezért az élményért nagyon megéri.