Mikor már azt hittük, hogy nem érhet minket meglepetés, mert a fél város hamburgerkínálatát végigkóstoltuk, a másik felét pedig még tesztelésre sem tartottuk érdemesnek, akkor jött a Bistorant a maga burgereivel, és teljesen felborított mindent. 

A nemrégiben felújításon átesett vendéglátó egység a város szívében, az Oroszlán utcában várja a gasztronómia rajongóit, amely utcácska mostanra menő bisztrókkal népesült be. A hely stílusa nagyon tetszett, a korábbi elegáns enteriőrt egy igazi fiatalos és barátságos hangulatú, modern belső tér váltotta fel, ahol akár egy Pick Szeged meccset is végignézhetünk baráti sörözgetés közben. 

A hely kínálatában jelenleg kétféle hamburger szerepel, az egyiket Bistroburger névre keresztelték, míg a másik a Retroburger nevet kapta. A rendelést követően egy finom limonádé kortyolgatásával ütöttük el azt a nagyjából tíz-tizenöt percnyi időt, amíg a hamburgerünk befutott.

A Bistroburger tálalásakor igazán kellemes látvány tárult a szemünk elé.

A buci picit édeskés, vélhetően vajon pirított és igazán kellemes textúrájú, vagyis egyáltalán nem fojtós. Helyben készül, mint ahogy a ketchup-mayo alapú spéci szósz is, amivel a pirított felületét vastagon megkenték. A zsömle kalapja félrecsapva hever a tányéron, ugyanis a helyét két szelet egymásra támaszkodó ropogós bacon vette át. Külön fejezetet érdemel a lilahagyma lekvár, ami a bacon alatt rejtőzik. Az ízesítését ügyesen eltalálták, rögvest kiérezhető belőle a római kömény és a kakukkfű, de egyik fűszer sem tolakodó. Meglepődve vettem észre, hogy a kecskesajt nem grillezve érkezett, ennek ellenére az íze remekül harmonizált a hagymalekvár és az alatta csücsülő hús együttesével. Ha eloszlatjuk azt a tévhitet, miszerint a kecskesajt íze csak nagyon intenzív és karakteres lehet, akkor ezt az egészen enyhétől az igen erőteljesig terjedő skálán a közepesek közé sorolnám. Azonfelül, hogy az egyik legegészségesebb tejfajtából készül, a burgert is kellőképpen egyedivé és különlegessé varázsolja.

Felülről lefelé haladva a húshoz érünk, ami első harapásra meggyőz minket arról, hogy kiváló minőségű, színtiszta marhahússal van dolgunk. A darált nyakból készült 15 dekás pogácsát sütés közben Worcestershire-szósszal locsolják meg.  

A hús átsütöttsége medium volt, a belseje gyönyörű rózsaszín, ráadásul nekem úgy tűnt, hogy figyeltek a darálás utáni helyes szálirány megtartására is, hogy ne legyen túlzottam tömör. A coleslaw vagy más néven amerikai káposztasaláta ezúttal nem külön tálkában érkezik, hanem a hús alatt megbújva hamburgerünk szerves részét képezi. Előre megnyugtatok mindenkit, hogy a hideg saláta egyáltalán nem hűti el a húst, sőt a hideg-meleg egyidejű jelenléte igen izgalmas ingert nyújt az ízlelőbimbók számára. Az ízvilága nagyon kellemes, a káposzta friss benne, és a majonéz aránya is pont megfelelő. 

Azoknak sem kell lemondaniuk a burgerélményről, akik némileg idegenkednek a kecskesajttól, ugyanis a Retroburger olvasztott cheddarral készül. 

Ez mind ízre, mind külsőre legalább olyan remek darab, benne friss paradicsommal és salátával. A húspogácsa és a salátalevél között helyet foglaló édeskés csalamádé igazi retro-élményt nyújt.

A köret nem más, mint házi készítésű héjában sült burgonya, amit valószínűleg sütés előtt megfőznek, mert belül tökéletesen puha. Csak só van rajta, más fűszer nem is hiányzik, legfeljebb egy jófajta mártogatós, de ez már tényleg csak apróság.

A Bistroburger 1 980 Ft-ba kerül, a Retroburger pedig 1 650 Ft, ami mindent összevetve nagyon jó ár egy ilyen minőségű hamburgerért, remek kiszolgálás mellett, menő környezetben.