Szivacski Nimród és Hegedűs Bence egy közös nyaralás alkalmával úgy döntött, belevágnak Bence álmának megvalósításába, és burgerezőt nyitnak. Ehhez a legjobb pillanatot választották, hiszen újra tombol a burger-láz, a 2010-es évek közepének street food forradalma óta nem láttunk ekkora érdeklődést a hamburgerek iránt. 

Továbbra is alakulóban a szegedi gasztro-kínálat, sőt lassan már nem is igazán érvényes ez a bevezetés, mert úgy tűnik, ez egy örök folyamat. A 2010-es évek streetfood robbanását, a hamburgerek étterembe költözését, a jó minőségű pizzák térnyerését és a kávézók minőségi ugrását az egzotikus konyhák terjedése követi.

A covid, majd az azt követő nehézségek rányomják a bélyegüket az ágazatra, de talán a sok egyetemista miatt Szegeden legalább annyi egység nyit, mint csuk be, így felhasználói szempontból abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindig van egy "új hely" amit megéri kipróbálni.

Persze a massza hatalmas, és egyáltalán nem mindegy, hogy az új beszállók megfelelően térképezik-e fel a piaci rést. Nyilván a jó ár- nagy adag- jó minőség háromszögben nem lehet a végletekig elmenni (hiszen ez végül is üzlet), de sok kellemes meglepetés ért már minket.

A Khyber kettős utat választott, hiszen pakisztáni-indiai gyorsétterem nincs még Szegeden, viszont a Lófara környékén számos izgalmas helyet találunk. Itt valami igazán extrát kell mutatni, lássuk sikerült-e nekik.

Szeged legújabb kávézójában immáron cicák között fogyaszthatjuk kedvenc cappuccinónkat. Persze nem arról van szó, hogy egy Hooters nyílt a napfény városában. Nem, a belvárosi Mérey utcában a vérbeli macskarajongók számára már biztosan jól ismert macskás kávézó ötlete valósult meg. 

Bárcsak ilyen helyek lennének Párizsban... Ez volt az első gondolatom, amikor beléptünk a Kék Nyuszi elegáns, boltíves belső terébe. A Le Lapin Bleu ugyanis olyan, amilyennek a nem franciák, vagyis mi a filmek és romantikus regények alapján egy kis francia bisztrót elképzelünk. 

A gofri jóval több, mint egy finom édesség, képes ugyanis felidézni gyerekkorunk legszebb emlékeit. Ki ne emlékezne arra, amint izgalommal telve várakozott a büfé előtt, hogy végre beleharaphasson a ropogós, de mégis lágy és puha tésztába. A Waffini visszarepített minket a régi idők balatoni strandjaira, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy jóval komplexebb ez a műfaj az emlékeinkből jól ismert vanília- vagy csokipudingnál és tejszínhabnál. 

A leggyakrabban hamburgeres blogként emlegetnek minket, pedig egy jó ideje már teljes képet próbálunk mutatni Szegedről. Igaz, hogy most a Famous új, országosan is ritkaságnak számító steakburger kínálatát vettük górcső alá, így visszatértünk az alapokhoz, de mégis megújulva tettük mindezt. A mi részünkről a megújulást az jelenti, hogy évek óta először, ismét együtt mentünk Gergővel tesztelni, mint anno, lassan 10 éve, amikor belefogtunk a sunseaty írásába.

A Famous részéről a megújulás leginkább egy folyamat. Ott voltunk náluk a kezdetek kezdetén: a TIK-kel szemben kezdték, aztán költöztek a Kelemen László utca és a Kölcsey utca találkozásához. A TIK környékéhez hasonlóan ez is egy mini bulinegyed számos kellemes hellyel.

Tudunk már Szegeden igazán jó hamburgereket enni 4-5 helyen, meg merem kockáztatni, hogy szimplán jó hamburgert is adnak már legalább az előzőeken túl 10 helyen. Hogy mitől jó, vagyis igazán jó egy hamburger, az persze szubjektív, de abban talán meg lehet egyezni, hogy továbbra is kell hozzá egyedileg készült buci, jó sajt, kevés, nem vastagra szelt zöldség valamilyen formában, és frissen sült marhahús. Ami egyedivé teszi a Famous-t a környéken, de Szegeden is, az a saját, szárazon érlelt steak kínálatuk.

Egy szülinap volt az aprópója annak, hogy szűkebb családi körben, hárman ellátogattunk a Michelin vonatkozásban frissen a térképre került szegedi Alabárdosba.

A tavalyi év vége egyik helyi szenzációja volt, hogy két szegedi étterem is (Katkó Krisztina Alkimistája és a mai látogatás helyszíne, az Alabárdos is) a híres kalauz lapjaira került. A helyre, mint modern konyhára hivatkozik a szaksajtó, Tóth Pál séf egy kis kitérő után a Káli-medence egyik ikonikus étterméből, a Kővirágból érkezett ide, és emelte az Alabárdost újra a szegedi élvonal csúcsára.

Ezúttal nem Szegeden kalandoztunk, hanem a mindössze 14 km távolságra fekvő kisvárosban, Sándorfalván jártunk, ahol nem mindennapi gasztroélményben volt részünk. Mangalica és zsír/szalonna (angolul: lard), azaz Mangalard. Egy hely, ami voltaképpen nem is egy hely, hanem rögtön kettő, bár az is lehet, hogy inkább három.  

A Kelesztő neve összeforrt a tojásos reggelikkel, a friss croissant-okkal és a legnépszerűbb brunch fogásokkal. Megkerülhetetlen pont volt sokáig azok számára, akik szeretik egy bőséges reggelivel indítani a napjukat, minden percét kiélvezve annak. Aztán 2020 májusában egy időre bezártak, és bár próbálkoztak az újranyitással, végül szomorú hír érkezett: úgy döntöttek, hogy végleg lehúzzák a rolót. Hálistennek Berze Dani ízig-vérig szakács, és egy vérbeli szakács nem maradhat sokáig konyha nélkül. Harmadjára is megnyitottak tehát, mi pedig elugrottunk megnézni, hogy megérdemlik-e a nagy visszatérőnek járó elismerést.