A szegedi gasztronómia sava-borsa

Bistorant receptverseny: Döntő

2015. október 02. - Bandit81

A korábbi beharangozóknak megfelelően szombaton eljött a nagy nap, megmérkőztek egymással a receptek, és a versenyzők is. Miért írom az utóbbit? Mint kiderült, valójában nem (csak) a hamburgerek, de megálmodóik is megküzdöttek, mivel mindenki maga készítette el receptjét. Vegyes lett a mezőny, csak egy burgerben volt marhahús, a többiek báránnyal, lazaccal, nyúllal, pulykával és Oreóval neveztek. Időrendben, az elkészülés sorrendje szerint mutatjuk be a vizsgált burgereket, aki nem bír várni, annak itt van egy képen az összes:

100_5699.JPG

A zsűriben a Bistorant két séfje, a Rádió 88 műsorvezetője, blogunk képviseletében G, valamint sztárvendégként Bereznay Tamás séf vett részt. Bereznay Úr kellemes társaságnak bizonyult, rendkívül közvetlen volt, és a zsűriből talán egyedüliként kézzel ette végig a sort, ezzel is figyelve a hamburger hamburger jellegének tesztelésére.

Az első különlegessége a szilvás chutney volt. A szilva fanyar ízét vitte tovább benne a kéksajt is. A burger egyéb összetevői nem tértek el annyira a megszokottól, hogy elég figyelmet nyerjen, pedig a chutney kiváló volt benne. Az előbbiek mellett lilahagyma, és fahéj is került bele, kellemes, télies íze volt. Visszatérve a kéksajtra, talán tejszínnel lágyítva, mártsáként nem lett volna annyira hangsúlyos. Elvonta a különleges chutneyról a figyelmet.

A második versenyző teljesen eltért a többiek felfogásától, hiszen édes burgerrel nevezett. Vaníliakrém került a kivájt bucikba, középre Oreo kekszek, azokra Nutella, arra tört dió-mogyoró-mandula, majd körbe lekvár. A külső részre vékonyan újra vanília, de csak annyi, ami megfogja a rászórt kókuszreszeléket. Így elsőre veszélyesen hangzott, később viszont világos koncepciót olvastam ki a készítő elszántságából. Végleges méretében egyedül akkor tudnám ajánlani, ha valaki egy kisebb adag (sós ízvilágú) leves után rögtön egy desszerttel szeretné halálra enni magát. Az egész rendezvény alatt kínált mini burgerek kb. 6 cm átmérőjű zsömléiből viszont (kicsit édesebb, abszolút kalácsos verzióban) már 2-3 db-ot is bekapkodnék belőle egy kiadós menüsor végén. Nyilván, ha hamburger receptverseny, akkor mindenki húsokkal álmodik, de ki mondja meg, mi a képzelet határa? Miért érjen véget egy halas burgernél? Az édes lilahagyma lekvárnál? Ugye. Ezért kell Oreós hamburger is!

A harmadik versenyző hadd mutassa be maga a receptjét! 

Figyelemmel arra, hogy egyébként séf is volt az indulók között, tekintsünk el attól, milyen az, ha a Burgerpápa indul egy burger receptversenyen. Jani hozta a videókból ismert laza stílusát, és megismételte a fenti kisfilmen látható teljesítményt. Számomra a nagy találmány ebben - a szilvás chutney-hoz hasonlóan - a karamellizált fekete olívabogyó volt. Szeretem az édes-fanyar-sós ízeket, komplexek, külön töltetet adnak minden fogáshoz. Elég meredek módon is tálalják egyes helyeken, de grissinivel is jó lehet! A burgerben egy hozzávaló sem volt "nyers", szeretem, amikor még az uborka is vékonyra van vágva, és kap egy kis pácot. Valami miatt egyik versenyző sem volt a só barátja, így ez a burger is hiányolta az említett hozzávalót. Az én ízlésem több faggyút is elbírt volna mangalica szalonna helyett, próbáltam egyben, és külön a húst magában is, de nem akart karakteresen előbújni a bégetés. Furcsa mód az emberes adag raita ellenére hiányzott még valami szósz a szendvicsből, vagy sajt esetleg.

Nos, haladjunk tovább, következett a Poseidon (nem katasztrófa), ami méretes lazac steaket, és a halak jó barátját, a kapros szószt csempészte a buci belsejébe. A szaftosság, a zöldfűszerek íze tökéletes volt, egyedül a só maradt el itt is. Családi hagyománya van nálunk a lazac sütésnek, de azt kell mondjam, más, ha egy hozzáértő készíti egy rendes grill lapon. A bőr úgy lett roppanós, hogy a hús szaftos, szálas maradt, kiszáradásról szó sem volt a bőr alatt már 1 mm-el sem. Kellett is ez a roppanósság, mert a hamburgerben az a jó, ha "ráharaphatunk". Ehhez önmagában a lazac túl puha volt, a bőr azonban megoldotta ezt a kérdést. Mivel most nem kell tartani magunkat ahhoz, hogy csak olyanról írunk, amit ajánlunk, bátrabban lehetünk kritikusak. Megengedem magamnak azt a luxust, hogy kijelentsem, számomra ez a hamburger volt a legjobb, mind ízeiben, mind elkészítését tekintve. Igen, a só kevés volt, talán el is maradt, de a többi hozzávaló érvényesült annyira, hogy elhessegette ezt a gondolatot a falatozás alatt. Jani - egyébként tényleg baromi jó - bárányos burgerének húsában a római kömény és a koriander, illetve a szószban a menta, és a többi herba nem érvényesült ilyen erősen. Ott tehát kicsit híján voltam mindennek, itt a lyukat a kapor, valamint az édes chili szósz tömte be, ami közvetlenül a halra került.

Vadulni kezdtünk az utolsó előtti fogás érkezésénél, amikor elénk került a nyúlhússal kigondolt Bunny burger. A húsba - értelemszerűen  - nyúl, csirke, tojás, hagyma került. Őszintén bevallom, több félelmem is volt ezzel a recepttel kapcsolatban. Aggódtam, hogy vagy túl fasírt szerű lesz a hús vagy a nyúl karaktere tűnik el belőle. Ugyancsak féltem a recept alapján mellé kigondolt kéksajtmártástól is, mivel abba fehérbor, és citromlé is került. Attól tartottam, túlságosan savanyú lesz, de azt kell mondjam, remek kis összhang kerekedett belőle. Sőt, mivel a hússal kapcsolatos aggodalmaim kissé bebizonyulni látszottak, karakterességével ez a mártás vitte el végül jó irányba a burgert. Egyébként úgy gondolom, a "kevesebb néha több" itt érvényesült volna. A nyers uborkát, paradicsomot, illetve talán a pirított gombát is el lehetett volna hagyni. Felvetettem a zsűrinek, hogy ha már úgy döntünk, elindulunk az erdőbe, nem lett volna-e szerencsésebb egy vargányás, erdei gyümölcsös, vörösboros mártás, de azt mondták, az túlzott karakterével elnyomta volna a nyuszit. (Még szerencse, hogy nem neveztem... Ha tettem volna, a végén elárulom mi lett volna a pályázatom!) A burger tetejét dióval szórta meg a készítője. Jól tette, mert a fanyar kéksajtos mártáshoz passzolt ez az összetevő.

Utoljára maradt a franciák pulykája néven megálmodott szendvics. Igazán hívhatnám burgernek is, hiszen ha egy lazac-steakes változat burger, akkor egy pulykaszeletes szendvics is lehet burger. Talán a friss, nyers füge teszi ezt, nem tudom. Lényeg a lényeg, kisebb pulykamell szeletek készültek el rendkívül szaftosra, kakukkfű és bors társaságában, majd kislángon lágyított camembert fedte be a húst, és végül érkeztek a fügeszeletek. Itt a só rendben volt, annak ellenére, hogy nem volt külön szósz, egyáltalán nem volt száraz a burger (tessék, most már burger). Úgy gondolom, hogy a sajt és a füge között tetten érhető volt a harmónia, a pulykának viszont csupán mellékszerep jutott. Hiába volt jól érezhető a kakukkfű rajta, nem volt elég karakteres, márpedig a burgerben elvileg a "húst" szolgálják a hozzávalók, és nem fordítva. Érdekes, hogy itt, mint már mondtam, a só nem volt elóvatoskodva, mégis a burger összképe túl "lágy" lett az ízeket tekintve.

Nos, gyorsan szalad az idő jó társaságban, a Bistorant pedig remek helyet, alapanyagokat, italt biztosított mindenkinek, aki szombaton déltől este hatig arra járt. Végül két nyertest választott a zsűri: a Poseidon és a Bitang Jó Bárányburger győzött, különdíjat kapott a Sweety. Íme a díjátadás képei, valamint egy csoportkép a versenyzőkkel és a zsűrivel:

Mint ahogy kezdtem, különös receptverseny volt ez, hiszen a nevezők konyhai képességeiket is összemérhették. Szeretnék külön megemlékezni arról az Úrról, aki észrevétlenül, de mindig tökéletes időben segített be a versenyzőknek, gyakorlatilag déltől négyig a grill mellett állva. Jó volt nézni, ahogy mindent figyel, és abban a pillanatban, ha épp a versenyző a húsra figyelt a mártáson kavart egyet, vagy fordítva. Nélküle biztosan nem sikerült volna így ez a szép délelőtt.

100_5695.JPG

A végére még három dolog maradt. Érdekes módon, senkinek sem jutott eszébe sültkrumplit és coleslaw salátát tálalni a finom hamburgerek mellé. A harmadik pedig az én receptem. Régóta gondolkodom azon, hogyan lehetne klasszikus fogásokat a most divatos hamburger formába önteni. Nekem a vadas marha izgatta a fantáziámat. Egy sűrűbb vadas szószt képzeltem a marhahúspogácsa mellé, kis tormával. Lehet nem is buciban. Ígérem, meg fogom csinálni! Utoljára pedig egy kép a rendezvény alatt kínált mini burgerekről, mondanom sem kell, kiválóak voltak!

img_3968.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://sunseaty.blog.hu/api/trackback/id/tr247855886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.