Ma ajánlottam ezt a helyet az egyik barátomnak, de nehezen indult a dolog, ugyanis, amikor oda jutottam, hogy "hamburger, Mars tér" egy elég határozott vélemény kezdett formálódni az arcán. Aztán csak meggyőztem, nézzük sikerül-e az olvasókat is.

Aki a Mars téren éhenhal, arról kijelenthető, hogy nem egy talpraesett személyiség, csak a buszállomás felőli oldalon, (a csarnokokat sem számítva) minimum 3 pékség, és 3 "gyorsétterem" található. Nekem ezek közül szúrt szemet nemrég, mint "oda nem illő" a Borracho.

Szégyen, nem szégyen, eddig nem vettem észre, pedig a facebook oldala szerint már legalább nyár közepe óta itt  vannak, és ha jól látom a fényképek alapján ki is települnek szívesen mindenféle fesztiválra. Mexikót képviselik a gasztronómia térképéről, és bár Szegeden van étterem ilyen stílusban, egy ilyen forgalmas, a street food szempontjából kiemelkedő környezetben abszolút hiánypótló a kis bodega. Nézzük, miből élünk?

Ez egy saját kép, az étlap másik fele fenn van az FB-n, a burritókról szól. Nos, a Borracho abszolút mértékben "ki van találva". Az egy dolog, hogy a szegedi bulizni vágyók egy része megfordul hétvégén éjjelente a Mars téren, de hogy ott egy spanyolul részeget jelentő hely adja a felüdülést a gyomornak? Találó. A hot-dog neve perrito, ami kölyök-kutyát jelent. A hambik, Bearburgerek mind egy-egy medvéről kapták a nevüket, közös bennük a zsömle-húson kívül a saláta-gomba-kukorica-jalapeno és korriander. Itt volt a második bökkenő a sztori mesélésekor, ok, a Mars téren jó hamburger, talán, de, hogy gomba-kukorica? És mégis, tessék itt maradni, továbbolvasni, mert megéri!

A macik tehát egyre durvulnak, de már az elejétől mindenféle különleges összetevő párosul az alapokhoz. Roquefort, avodkádó, sült fekete bab, vagy salsa szósz, sőt a borracho tüzes szósz a Grizzlyben! A lényeg, hogy ezeket Laci a grillpult helyi mestere otthon keveri, saját receptek alapján. Ugye? Már megint valami egyedi! Vannak olyan hambik, amik elég jók ahhoz, hogy ne essen rosszul nekik, ha a végén a majonéz-ketchup-mustár kerül rájuk. De miért ne lehetne ezeket "kidobni" és valami egyedit alkotni? Tessék, itt van. Decemberben például, többféle ünnepi szósz közt készült itt diós-mézes-őszibarackos, jalapenoval. És a hamburger egy kommersz kaja mi?

Igen, itt is van zsömle, frissen érkezik egy pékségből minden reggel. A különlegessége, az, hogy a ciabatta és a knédli keresztezésének tűnik, utóbbira a nagyon kis lyukak miatt hasonlít. Pirítást kap alul felül, a sok kis buboréktól pedig kiváló lesz az állaga, eszméletlen mennyiségű szaftot bír magába szívni szakadás nélkül. Hamburgerhez nem ettem még ilyet, elüt az átlagostól, nem is mekis, és nem is kalácsos, mégis jó.

A hús nem lóg ki a többi becsületes versenyző közül, kb. 10-12 dkg-ra tippelném, szaftos, a darálása pedig nem tette pépessé. Jöjjön egy kép:

A fehér a roquefortos, a piros a salsás, a zöldes pedig az avokádós hambi, felettük pedig a húsok sülnek. Az előbbi sorrendet követve a szószok kiválóak, a kéksajtos talán tejföllel, tejszínnel lehet kikeverve, tökéletesen egyensúlyozik, hiszen épp elég folyós ahhoz, hogy kenni lehessen, de a sajt íze is pont annyira érződik, ami meghatározóvá teszi a szendvicsben, de nem is nyomja agyon. Az avokádókrém is nagyszerű, teljesen egyedi ötlet, a salsát egyedül nem kóstoltam még, de Á kollega ilyet evett, és nagyon dícsérte. Grizzly-t még nem ettünk. Hamburgerben sem. Laci tulaj azt mondta, hogy hajnalonként kisebb bajnokságok szoktak kialakulni a betérő fiúk között, ki eszi több tüzes szósszal, és ezért el is fogy két üveg hétvégente, én azt mondom inkább ez, mint bármi más tudatmódosító, de készüljön mindenki egy elég erős szerre. Egy-két cseppet kértünk a fenti burgerekbe, és ahova jutott, rendesen felmelegítette a falatot. Ettől eltekintve nagyon jó csípős ízről van szó, összetett, többféle paprika keveréke, így nem egy szólamban csíp, tényleg élvezetes, de aki nem bírja inkább ne próbálkozzon a szürkemedvével. Egyedül az avokádós mellé nem ajánlanám plusz hozzávalónak, annak annyira kellemesen lágy íze van, amitől túlságosan elüt.

A grillapon látunk még egy halom nagyszerűen átpirított lilahagymát, és a kukoricát is. Az előbbi már elterjedt hozzávalóvá kezd válni, itt tökéletesen van kivitelezve, lágy, és szaftos, ahogyan a kukoricának is koncentráltabb lesz az íze egy kis hőkezeléstől, a fölös nedvességet elvonva.

Itt egy kész Pandas, sült cheddarral, aminek mindkét oldala olyan pirítást kap, hogy ropogós sajt chipsé válik gyakorlatilag. A gomba annyiban lóg ki a sorból, hogy nem annyira "mexikós" összetevő, mint a többi, de az íze-pirítása miatt mégsem idegen.

Ez pedig egy Balu tetemes mennyiségű ráolvasztott sajttal:

A saláta a képen lollo (fodros), de találkozhatunk jégsalátával is, ami éppen friss, az kerül elénk. Lassan a végére értünk az összetevőknek, az pedig rögzíthető, hogy, egyedi ízeket adnak a bearburgerek, szinte semmi sem halad a megszokott úton. Burritókat is kérhetünk a burgereknél vázolt változatokban, sertés, csirke, vagy vega formában, nem akarunk ezekkel adósak maradni, ezért egy update-re hamarosan sort fogunk keríteni.

Nyugodt szívvel ajánlom a Borrachót mindenkinek, igaz nem egy klasszikus hamburgerező, mégis a négyféle különböző ízvilág közül könnyű kedvencet választani, vagy éppen mindig újat próbálni. Az árak látszanak a képen, 8-900 Ft-ért nagyszerű élményben lehet részünk. A hely tömegközlekedéssel kiválóan megközelíthető, a belvárostól gyalog sincs messze, a hétfői zárva tartásra figyeljünk oda egyedül. Egy kis asztalnál tudunk helyet foglalni, amihez négy szék is van, illetve egy kisebb pult, egy nagyobb esőn kívül nem teheti semmi tönkre itt az ebédünket.